Először Léon Lavalt, a tanárukat értesítették, ő hívott szakembert a területre, az őskorkutató Henri Breuil személyében. A francia állam a felfedezés évében történelmi műemlékké nyilvánította a barlangot, 1948-ban látogathatták először turisták. Hét évvel később azonban már egyértelművé vált, hogy a látogatók által kilélegzett szén-dioxid a falon található vízpárával keveredve károsítja a rajzokat. Ennek ellensúlyozására 1957-ben légcserélő rendszert építettek a barlangba. Hamarosan aztán újabb veszélyforrást fedeztek fel: elszaporodtak az algák. Mivel a felszerelt ózonszűrők nem bizonyultak hatásosnak, 1963-ban megtiltották a barlang látogatását.

Az alkotások egy 250 méter hosszú, 30 méter mély járatrendszerben találhatók. A hely valószínűleg szakrális funkciót látott el, állatáldozatok bemutatásának színtere lehetett. A Bikák csarnokában, ahol a kalcit oldalfalak olyan kemények, hogy vésni nem lehetett őket, csak festmények találhatók, melyek bölényeket, őstulkokat, szarvasokat, egy hatalmas egyszarvú lényt és medvét ábrázolnak. A legnagyobb festmények 5 méter hosszúak. A barlang további részei: az Átjáró, a Hajó, az Apszis, a Gödör és a Macskafélék járata.

Az alkotások között vannak vésetek és festmények is, illetve vonások, melyek az írásjelek kezdetleges formáit jelentették. Egyes állatok – mint a fekete tehén, a medve, a rénszarvas – csak egy-egy képen láthatók, ugyanígy egy madárfejű ember is. Bölény, szarvas, kecske több is van. A macskafélék ábrázolásánál különösen jól látszik, hogy meghatározott koncepció szerint készültek. A különféle anyagokkal készült festmények kora nehezen meghatározható, de a szénrajzok izotópos vizsgálata alapján tizenhétezer évesek lehetnek. Az ábrázoláshoz szükséges eszközökön és festékeken túl használati tárgyakat és ételmaradékokat is találtak a termekben.

1970-ben kezdték el a Lascaux II. létrehozását, nem messze az eredeti barlang bejáratától, a rajzok egy részének másolataival. A kezdetekkor a Bikák csarnoka készült el, és 1983-ban megnyitották a nagyközönség előtt. Évente körülbelül 250 ezer látogató kereste fel az új kiállítást. A francia Kulturális Minisztérium Örökségvédelmi Szolgálatának – amelynek fontos küldetése a Lascaux-i barlangrendszer védelme – így az egyik legfontosabb célkitűzése a turizmus terhelésének csökkentése lett a barlang környékén is.

A 2000-es évek elején egy gombafaj és egy vele szimbiózisban élő baktériumtörzs okozott újabb problémákat a festmények megőrzése szempontjából. A gombairtószerek és a falakra permetezett antibiotikumok mellett kéthetente szakemberek kézzel távolítják el a gombákat. 2009-ben különféle vizsgálatokat folytattak, melyek során a barlang környékének adottságait is felmérték. A mészkőtetőt topográfiai vizsgálatoknak vetették alá. Tanulmányozták a közvetlen terület felszíni és aljzati formáit és a régi felszíni képződményeket. Elkészítették a talajtakaró jellemzését, a talajtípusok, ezzel a szerves anyagok és a talaj mikrobiológiai térképét, illetve egy erdősítési tanulmányt is.

2014-től a látogatói parkolót a karsztos területen kívülre helyezték, hogy így is védjék a barlangot, mely domborzati helyzete miatt éghajlati és mikrobiológia változásoknak is ki van téve. A barlanghoz vezető úton a járművek közlekedését megtiltották, és elkerülő utat építettek. Létrehozták a Lascaux III. vándorkiállítást, majd 2012-től újgenerációs 3D szkenner segítségével továbbfejlesztették. A Nemzetközi Barlangművészeti Központ, Lascaux IV. keretében létrehozott virtuális kiállítás már a teljes barlangot mutatja be, a festményekkel együtt.

A Lascaux-i barlangok ökoszisztémája viszonylag stabil, de rendkívül törékeny. 2010 és 2017 között több kutatási programot kezdeményeztek a szakemberek, és az eredeti barlang megőrzéséhez szükségesnek tartották annak nyilvánosság előli elzárását. Így az egyre fejlődő virtuális technika az, amely lehetővé teszi, hogy az UNESCO által a Világörökség részének nyilvánított érték az érdeklődő közönség számára látható legyen, ugyanakkor még sokáig fennmaradjon.

Bogár Erika

Felhasznált irodalom: mult-kor.hu, hu.wikipedia.org, archaeology-travel.com, archeologie.culture.gouv.fr 1, archeologie.culture.gouv.fr 2, archeologie.culture.gouv.fr 3

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.