Sokak örömére ugyanis szeptember 3-án – egy projekt erejéig – megnyitotta kapuit a győriek által nagyon kedvelt kulturális intézmény. Az Újvárosi esték programsorozat révén a kortárs magyar irodalom jeles személyiségeivel találkozhat a közönség, elsőként Szendrői Csaba (Elefánt) kreatív szövegíróval, költővel. A rendezvényre pillanatok alatt regisztráltak az érdeklődők. A nézőtéren nagyon sok fiatalt lehetett látni, de egy-egy nyitott gondolkodású örökifjú is jelen volt, ami azt mutatja, hogy a téma nem életkorhoz kötött.

Mi az irodalom? ‒ hangzott el az első, meglehetősen általános kérdés. Ez a felütés azonban megfelelő indításul szolgált ahhoz, hogy Szendrői Csaba átgondoljon és megfogalmazzon sok mindent, amit erről fontosnak tart. Érdekes volt kívülről figyelni, hogy miképpen születik meg a fejében egy-egy gondolat, formálódik egy vélemény. Körüljár, sok szögből szemügyre vesz egy-egy kérdést, mérlegel. Könnyeden állít valamit, de ugyanakkor el tudja fogadni, hogy a mondottaknak az ellenkezője is igaz lehet – más szemszögéből. Nem kevés öniróniával, gunyorossággal ítélte meg kamaszkori sutaságait, gyengeségeit; nevetgélve idézte fel botladozásait, s a közönség pedig vele – nem rajta! – nevetett.

Mi az, ami a tudósító emlékezetében megmaradt, leülepedett az est után? Elefánt korántsem volt mintadiák, kezdetben kifejezetten gyűlölte az irodalmat. Hiperaktivitása és figyelemzavara miatt nehezére esett az olvasás. A versekkel való kapcsolatában a hatodik osztály lett a vízválasztó. Akkor volt tananyag Petőfi, akinek a költeményei egyáltalán nem tetszettek neki. Tanára előtt kifakadt: Ilyet ő is tud! Hát írj holnapra egy verset! ‒ szólt az utasítás. És megpróbálta. A nehezen születő költemény tárgya egy fali fogas volt...

Aztán eljött Goethe Faustjának az ideje. Nem annyira az értelmezésének, mint inkább a hordozásának. Egy ilyen vaskos kötettel a hóna alatt még egy hetedikes diák is „királycsávónak” látszik... Tegyük hozzá, azért az nem hétköznapi, hogy valaki ettől érzi magát menőnek...

Később elkezdtek sorjázni a saját szövegek, olyannyira, hogy középiskolásként, harmadikban versíró pályázatot nyert. Rákapott az írásra, szinte grafománként rótta a sorokat, vezetés közben is jegyzetelve a rímeket. De mások műveitől, az olvasástól továbbra is távol tartotta magát, mert félt attól, hogy plagizálna, vagy ugyanúgy kezdene írni, mint mások.

Elefánt éjszakai üzemmódban működik: a szövegek többsége a hajnali 3-3.30 körüli idősávban születik. A verseket rögtön posztolja, és várja a reakciókat. A visszajelzések azonnaliságát nagyra értékeli, még ha nem is lehet biztos a lájkok vagy kommentek mögöttesében.

A tíz év alatt írott rengeteg versből aztán megszületett egy karcsú kis kötet (Mintha muszáj lenne, 2021), s most készül a következő. Ennyi költeménnyel a tarsolyában, túl a harmincon már elmondhatja: „Ha nem is tudok olyat írni, mint Petőfi, de tudok olyat írni, mint én, és az már valami.”

Dalszövegírói, zenei és költői karrierje párhuzamosan épül. Ebben Závada Péterrel és Rév Mártonnal való kapcsolata meghatározó. Szövegíróként a magyar underground és hip-hop, Akkezdet Phiai, az Animal Cannibals, Kispál és a Quimby; a költők közül Petrik György hatott rá leginkább. A dalszövegírást rendkívül élvezetesnek tartja, szórakoztatja a nyelv, a szavakkal való játékok. Szerinte bármiből lehet dalszöveg, ugyanis a dalszöveg funkcionális. Másképp is működik, mint egy költemény. Ritka, hogy egy dalszöveg versként is hat.

Szabó Gergely egyik kérdése az irodalmi közeg befogadókészségét firtatta, ezzel újabb gondolat-cunamit indított el. Hová sorolná saját magát, és hová sorolják mások a mai irodalmi kánonban? Szendrői Csaba nem tudja és nem is akarja megítélni saját magát. Kreatív szövegíróként („copyrighterként”) tekint önmagára, versesköteteit járulékos dolognak tartja. Nincs benne olyan motiváció vagy késztetés, hogy írói karriert fusson be. Jó verseket akar írni, olyanokat, „amelyekben egyetlen felesleges szó vagy szóköz nincs”.

A beszélgetés vége felé került szóba az Olvasni szabad! címmel futó kezdeményezés, aminek Elefánt az arca. Felkérték, hogy minden hónapban üljön le olvasni a betűk iránt érdeklődő – jobbára idegen – emberekkel, változó helyszíneken, elsősorban fesztiválokon. Figyelemzavaros hiperaktív ember lévén egyébként nehezen veszi rá magát az olvasásra, ez a kezdeményezés kifejezetten jól jön neki, ösztönzőleg hat rá. Észrevette ugyanis, hogy olvasás után gördülékenyebben jönnek a saját szövegek is, egyszerűbb az alkotás. A program ezeken a délutánokon egyszerű: ki-ki elmondja, hogy épp mit olvas, két óra elteltével pedig felolvassa a jelenlévőknek azt az egy mondatot, ami akkor, ott neki fontos volt valamiért. Zseniális! Hogyan tegyük közösségi élménnyé az olvasást?! Az Olvasni szabad! Facebook-csoporthoz, a „szabadon olvasók titkos szektájához” bárki csatlakozhat. És hogy ki mit olvas ilyenkor? Irodalmat. Mert Szendrői Csaba szerint „irodalom az, amit az ember irodalomnak fogyaszt”. Egy szakácskönyv is lehet például irodalmi értékű, ha a benne leírt szavak túlmutatnak önmagukon. (Lásd Dragomán György vagy Bächer Iván gasztronómiai köteteit.)

A kérdezz-feleleket Elefánt a Mózes című költeményének felolvasásával zárta. Mély csend lett, aztán felkapcsolódtak a fények.

Rajongói Győrben, 2022. szeptember 10-én a Bridge-ben újra találkozhatnak Elefánttal és együttesével.

Berente Erika

Eddig tartott tényszerű tudósításunk. De hogy látta mindezt egy olyan valaki, aki évek óta hallgatja az Elefánt zenéjét, kívülről fúj bizonyos versszakokat, és jártasabb az alternatív zenei világban? Görgessenek lejjebb, és olvassák el az ő szövegét is!

Kreatív szövegíró

Lehet irodalomról jóízűen, sokat nevetve, nem pátosszal telten beszélgetni – úgy, hogy az állítólag érdektelen és e tárgykörtől magát távol tartó ifjúság is aktív részese legyen, mert az akar lenni, az eseménynek.

Ezt bizonyította a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér rendezésében, a Menház színpadán, az Újvárosi esték programsorozat keretében megtartott irodalmi est, amelynek vendége Szendrői Csaba, az Elefánt zenekar frontembere, szövegírója volt. Szendrői évtizede áll a színpadon, és 2018-ban az Artisjus az év dalszövegírójának választotta.

Véleményem szerint a magyar kortárs irodalom egyik legfontosabb rétege a rockzenei szövegírásban megjelenő produktum. A műfaj évtizedekben mérhetően mutat fel immár a kényes(kedő) irodalmi elvárások szerint is értékelhető, minőségi alkotásokat – talán elegendő Lovasi András, vagy éppen Kiss Tibi munkásságára utalni. Jó lenne kijelenteni, hogy messze mögöttünk a „Kislány a zongoránál / fehérebb az orgonánál” velőt rázó borzalma. De persze ezt azért nem lehet, hiszen vannak a műfajnak rétegei és szereplői jelenleg is, akik, ha lehet, még a nevezett szintet is képesek alulmúlni... Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy már arra a „kényes és igényes” felvetésre is lehet széles mosollyal és megfelelő példákkal reagálni, hogy „költő az, akinek jelent meg verseskötete”, mert egyrészt nem attól az, ha az – másrészt kitűnő szövegíróink közül néhányan már dicsekedhetnek a nyomtatott papír illatát (is) nyújtó, kézbe fogható, forgatható, tárgyiasult eredményeivel – így Szendrői Csaba is immár második kötete megjelenésére készül a debütáló Mintha muszáj lenne után, ami ezúttal is a Scolar Kiadó jóvoltából kerülhet majd polcainkra.

Szendrői egyébként magát kreatív szövegírónak titulálja, nem akar feltétlenül az irodalmi élet részévé válni, nem érez görcsösséget önmagában, hogy megfeleljen bizonyos elvárásoknak. A versről vallott nézetei is megengedőek – ugyanakkor szigorúan következetesek: Jó vers, amiben egyetlen felesleges szóköz sincs. Minden a helyén van, és mindennek éppen ott kell lennie, ahol van – függetlenül attól, hogy rímel vagy nem rímel, kötött, avagy nem kötött formájú. A jó versben minden szónak oka van – vallja.

A Szendrői költemények általában hajnali három után születnek, és gyakran egyenesen a közösségi oldalakra kerülnek. Ez azonnali visszajelzéseket eredményez, ami azért jó – állítja Szendrői –, mert semmire sem jó. Ugyanis nem a szerinte legjobb sorok kapják a legtöbb lájkot, miként a zenei életben sem a legjobbakat hallgatják a legtöbben. Ez a világ azonban ott zajlik, ahol, s ha részt akar benne venni, adottak a színterek.

A moderátori kérdésre, hogy lehet-e tanítani a szövegírást, a versírást, a válasz inkább kizáró. Mert az, hogy az ember saját véleményére rátaláljon önmagában, az nem tanítható. Hanem egy önfejlődési folyamat része. Ehhez magát az embert kell fejleszteni, a személyiségét.

Szendrői Csaba nem olvasni, írni szeret, de jár olvasni emberekkel. Belekezdett az Olvasni szabad! projektbe, amelynek lényege, hogy embereket visz magával olvasni. Budapesten havi rendszerességgel találkoznak. Olvasnak, magukban, csendben, de azért van mellette zene, beszélgetés, előadások... Feladat, hogy abban a két órában, amíg együtt olvasnak, mindenki találja meg a saját gondolatát, amit megosztanak egymással.

A készülő kötetből megismerhettünk néhány verset is, ím az egyik:

Antianyag

Én sosem tudtam verset írni,
csak nyomok egy entert,
ha egy sor éppen olyan hosszú, mint ez itt,
aztán ide kettőt,
de csak, hogy esztétikailag könnyebb legyen a szemnek.
Meg a forma mégis csak valódibb, mint a vélt jelentése.
A szék sem lenne szék, ha nem tudnánk róla, hogy az.
De a szék akkor is lenne, már ha lenne,
csak nem mondanánk, hogy az ott egy szék.
Ülj le!
Hanem azt mondanánk,
hogy Hmm, ez micsoda?
Aztán persze ráülnénk, előbb-utóbb gondolom,
csak előtte még megpróbálnánk
keresni neki izgalmasabb funkciókat.
Találnánk is neki párat.
Aztán végül mégiscsak ráülnénk,
és újra szék lenne.
De szinte biztos, hogy nem ezt a nevet adnánk neki,
hiszen miért adná valaki egy tárgynak azt a nevet, hogy szék?
Mikor ez a szó, ugye, nem jelent semmit.
Hát, így van ez a formával, hogy bizonyítja önmagát.
Mint a gondolat igazolja a létezést.
De ez már filozófia lenne,
s nem okosnak tűnni jöttem,
csak kíváncsi voltam, hogy mi lesz az utolsó sor,
ha egyszer belekezdek.
De már nem érdekel, hogy őszinte legyek.

Kiss Géza

Fotók: Vargáné Nemesi Emma

A rendezvény a Győr-Újváros szociális városrehabilitációhoz kapcsolódó társadalmi együttműködést erősítő komplex program TOP-6.9.1-15-GY1-2016-00001 részeként valósul meg.