A Disney és a Pixar utánozhatatlan minőségű animációs filmjeinek kavalkádjában néha könnyű megfeledkezni a Dreamworks-ről. A stúdió olyan méltán híres franchise-okért felelős, mint a Shrek és az Így neveld a sárkányodat, a varázs azonban már jó ideje elmúlni látszik. A rosszfiúk sajnos középszerű alkotásaik sorát folytatja, de ez ne vegye kedvét senkinek: egy kedves, remek üzenetű és alapvetően szépen animált produkció, csak éppen ezen kívül nem sok minden más.

Farkas, kígyó, tarantula, cápa, pirája – ők olyan állatok, akiket aligha látunk jó színben feltüntetve bármilyen gyerekmesében vagy kalandfilmben. A rosszfiúkban sincs ez másképp, és mivel mindenki így kezeli őket, így ehhez mérten is viselkednek. Az ötös kisebb-nagyobb rablásokkal és általános gonoszkodással tölti hétköznapjait, de az új kormányzó átlát gonosz külsőjükön, és önutáló, frusztrált amatőröknek titulálja őket. A felmérgesedett csapat úgy dönt, bosszúból ellopja az év jótevőjének járó aranydelfint, a művelet közben viszont nem várt dolog történik: Farkas megment egy idős nénit, a jótett pedig önkéntelen farokcsóválásra készteti őt. Az érzés felejthetetlen. Képesek jófiúvá válni a fenyegető külsejű rosszfiúk, vagy sorsuk már elrendeltetett? Ezt a kérdést teszi fel a film, és szép lassan rá is világít arra, hogy az ijesztő külső nem mindig rémisztő jellemet rejteget.

Üzenete és szíve tehát helyén van A rosszfiúknak, minden más elemében azonban képtelen érdekfeszítő maradni 101 percben. Erős zenéi és elcsépelt fordulatai hiába adják meg a klasszikus rablófilmes hangulatot, szereplői sosem válnak többé annál, amik: klisék. A főleg szóviccekkel operáló humor kevésszer tud működni, szinkronosan pedig szinte teljesen elveszik a sorok között, az állatok jellemvonásait kihangsúlyozó ütős poénokból pedig közel sincs annyi, mint lehetett volna. Az Adam Sandler filmjeit idéző, szintén Csőre Gábor által szinkronizált pirája fingós viccei után pedig a maradék ébren lévő felnőtt néző is el fogja veszteni minden reményét.

De minden rosszban van valami jó, ez pedig a 2D-t és 3D-t vegyítő animációban keresendő. A film meggyőző látványvilága sokszor el tudja terelni gondolatainkat az átlagos cselekményről, habár az animációs bravúr inkább már elvárás, mintsem teljesítmény a műfajban, főleg olyan hasonló kinézetű alkotások mellett, mint a Mitchellék a gépek ellen vagy az Arcane sorozat. Meg kell hagyni azonban, hogy az autós üldözések és jól kitervelt rablások tényleg vagánnyá tudják varázsolni az atmoszférát, ez azonban hamar elmúlik a következő béna vicc elsütésekor.

Nem fogok haragudni A rosszfiúkra, mert az ilyen filmek mindig elférnek az animációs felhozatalban. Nem különösebben bánom, ha egy animációs moziról végre nem sírva kell kijönnöm, kifacsart érzelmekkel – néha megelégszem egy átlagos, de nem gagyi történettel is. Remélem, a trailerek nem vették el a kedveteket, mert az azokban látottaknál jóval érdekesebb a produkció. Alapkoncepciójának szellemessége képtelen igazán kibontakozni, de a fiatal célközönségnél egész biztosan telitalálat.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Schulcz Péter
Forrás: hetediksor.hu