Salzburgba Railjet vonattal utaztunk, ami rendkívül komfortos. Hozzáteszem, a kerékpárok miatt már jóval korábban megvásároltuk a helyjegyeket. Biztos, ami biztos! Az utazással töltött négy és fél – öt óra hamar elröppent. Vagy lehet, hogy mi „röpültünk”, hiszen helyenként 230-240 km/órás sebességgel száguldott velünk a szerelvény.

A borús idő ellenére nagy kedvvel vágtunk neki a város felfedezésének. Távol-keleti származású háziasszonyunk térképet nyomott a kezünkbe, élénk gesztusokkal kísérve karikázta, magyarázta, merre, meddig, mit és hogyan. Akárhol jártunk is, mindenhonnan az köszönt vissza, hogy az osztrákok kreatívak, romantikusak, viccesek, művésziek és bohók egyszerre.

Bevesszük a várat

Méltóságteljesen trónol a Festungsbergen a város hegyén, és uralja a tájat a Gebhard érsek által 1077-ben építtetett Hohensalzburg. Az erődítményt védelmi céllal emelték, folyamatosan bővítették, fejlesztették. A történelem viharait sikerrel kiállta, az évszázadok során egyetlen ostromlójának sem sikerült bevennie. Mi mégis erre készültünk, mégpedig gyalogosan! (Sikló is közlekedik, de hosszú sor kígyózott a pénztárnál.) Az épületegyüttes mai külsejét 1500 körül, Leonhard von Keutschach idején nyerte el.

Kaptattunk felfelé a meredeken, közben azon járt az eszünk, hogy egykor talán edzettebbek voltak az emberek, vagy keveset mozdultak ki innen, az sem csoda, hogy soha nem vették be a várat, meg hasonlók. Később olvastam, hogy valójában csak 1525-ben került ostrom alá, akkor sem keletkeztek benne komolyabb károk. Fentről, a falakról, a bástyákról vagy a toronyból a kilátás az Alpok kéklő vonulataira páratlan élmény!

Ezzel a látvánnyal alig lehet betelni! Bár egy pillanatra el is gondolkodtat: tényleg bringával vágunk neki ezeknek a hegyeknek?

Hohensalzburg erődítménye éppen a 360 fokos kilátásával vált Salzburg leglátogatottabb nevezetességévé. Festői, akár a hegyvonulatokban gyönyörködünk, akár a barokk belváros háztetői között kanyargó Salzach folyó türkiz zöld szalagjában.

A hatalmas épületegyüttes ma már kiállítások, interaktív bemutatók egész sorát kínálja. Többek között a Vármúzeum az egykori hercegérseki udvari élet használati tárgyait mutatja be.

A régi Fegyvertár, valamint a Rainer-Regimentsmuseum (salzburgi hadtörténeti gyűjtemény) ugyancsak időutazásra invitál.

A Bábmúzeum jeleneteit is a történelem inspirálta.

A Hocher Stockban az érseki lakrészben találhatók a legértékesebb helyiségek, így az éjszakai égboltra emlékeztető, azúr- és királykék kazettás mennyezetű, ragyogó aranygombokkal díszített Aranyterem és az ugyancsak csodálatra méltó Aranykamra lenyűgöző cserépkályhájával, gótikus fafaragványaival, szőlővel, lombokkal, állatokkal dúsan faragott padjaival. Ezeket elsősorban reprezentatív célokra és ünnepi alkalmakkor használták. A berendezése eredeti, és 1502 óta változatlan!

(A bal oldali kép forrása: wikipédia)

A vár ad otthont a világ legrégebbi mechanikus orgonájának, a Salzburger Stiernek (salzburgi bika), amely méltó a zenei hagyományairól híressé vált városhoz. Az erődben honoló „bikát” Leonhard von Keutschach hercegérsek építtette 1502-ben. Nem titkolt célja volt, hogy figyelmeztesse a vár népét a reggeli felkelés és az esti lefekvés idejére. A népek az eredeti F-dúr triászról úgy tartották, hogy egy bika ordításához hasonlatos, innen jött vicces elnevezése. A középkorban sok más város, apátság és kolostor birtokolt ilyesmit. A salzburgi, több mint 200 síppal rendelkező aerofont 1753-ban újították fel, később egy hordóorgona is került hozzá. Ez az egyik utolsó fennmaradt késő gótikus kürtmű. Az udvari zenekarmester, Eberlin és Leopold Mozart további tizenegy dallamot fűzött az eredeti korálhoz, így minden hónapnak megvan a maga dallama. Itt belehallgathatunk.

(A jobb oldali kép forrása: wikipédia)

Itt terem a Mozart-golyó!

Wolfgang Amadeus Mozart 1756-ban Salzburgban, a Getreidegasse 9. számú, úgynevezett „Hagenauer házban” látta meg a napvilágot, itt töltötte gyermekéveit, fiatalságát. Szülőháza mára valóságos zarándokhellyé vált. A múzeumot 1880-ban létesítették, azóta folyamatosan fejlesztették, így „Wolferl” rajongói a használati tárgyak, bútorok, emléktárgyak segítségével visszarepülhetnek a 18. századba, alaposabb szemlélődéssel pedig árnyalt képet kaphatnak a csodagyerekként számontartott zseniről.

Az egykori lakásban kialakított helyiségek hamisítatlanul visszaadják a 18. századi polgári otthonok hangulatát, de az első emeleten évente megújított kiállítás gondoskodik arról is, hogy a legtájékozottabbak is kapjanak valami újat. A legbűvösebb tárgy valószínűleg Mozart gyermekkori hegedűje.

Fényképezés közben a telefonom „váratlanul” (vajon miért?) feldobta a fél évvel korábbi hírt: csődöt jelentett a Mozart-golyókat készítő Schokolade Salzburg. Szerencsére ennek semmi jelét nem látni a Getreidegasse édességboltjaiban, hamar be is szerezzük a szükséges fejadagokat. Állítólag a fiatal Mozart is rajongott a golyó formájú finomságokért, Paul Fürst, salzburgi cukrász pedig Mozartért, így 1890-ben róla nevezte el népszerű, csokiba mártott marcipángolyóbisait.

Kicsit elveszni …

A salzburgi óváros szívében kanyarogó Getreidegassén jó egy kicsit elidőzni. Nemzetközi divatmárkák üzletei, híres vendéglők mellett, nagy tradíciójú kicsiny boltokba botlunk. Kapható itt például a hegyvidék népviseletére jellemző dirndl ruha, vagy a bajor bőrgatya széles választéka is. A bevásárló udvarok, árkádok, átjáróházak, színes kirakatok, a nyári napsütésben megcsillanó míves cégérek valósággal vonzzák az embert. A cégtáblák – ezek a régimódi reklámtáblák – még ma is kézzel készülnek, így a régi és az új szépen kiegészíti egymást, gazdagítja a város történelmét.

(A jobb oldali kép forrása: wikipédia)

... a templomok csendjében

A barokk óvárost szinte uralja a világ egyik legnagyobb méretű keresztény temploma, Salzburg legjelentősebb szakrális épülete, a Dóm. Különös varázsát talán az adja, hogy az Alpoktól északra, alpesi környezetben az első olasz stílusú barokk alkotás két tornyával és a város sziluettjét meghatározó kupolájával. 774-ben szentelték fel Szent Rupertnek és Szent Péternek, ám ezt a korai épületet 1167-ben Barbarossa Frigyes hívei porig égették. Helyére egy sokkal nagyobb, 109 méter hosszú és 48 méter széles, öthajós templomot állíttattak, ami 1598-ban komoly károkat szenvedett egy pusztító tűzvészben. Ma a harmadik székesegyház látható, amelyet Santino Solari olasz mester fejezett be 1628-ban. Ám ezután is érték súlyos csapások, pl. bombakárok a második világháborúban. Legutóbbi újraszentelésének dátuma 1959.

(A kép forrása: wikipédia)

A monumentális alkotás belső tere méretében és díszítésében is lenyűgöző. Barokk stílusú, mégsem érezzük nyomasztóan túldekoráltnak. Az olasz mesterek freskóit, a stukkókat a kupoladob ablakain beáradó természetes fény világítja meg. Ez és az itt honoló csend békét, meghittséget varázsol a nyüzsgő belváros szívében.

A templom legkülönlegesebb kincse az a román kori keresztelőmedence, ahol 1756-ban Mozartot is keresztelték. A főoltáron lévő oltárképet (Krisztus feltámadása) Mascagni festette. Helyenként előtűnnek a Karoling kori vagy későbbi középkori maradványok, 1200-as évekből való oroszlánok. Figyelemre méltó 1703-ban épült zenélő angyalokkal körülvett hatalmas orgonája, amely Ausztriában a második legnagyobb, természetesen Mozart is játszott rajta. A salzburgi egyháztörténet 1300 évének kultikus darabjai – ötvösremekek, szobrok, festmények – kerülnek bemutatásra a dómmúzeumban.

(A bal oldali kép forrása: wikipédia)

A város fölé emelkedő templomtornyok alapján könnyű megállapítani, hogy egészen sok van belőlük a dómon kívül is, mondhatni az egy négyzetkilométerre összpontosuló szakralitás igen jelentős. Egy kőhajításnyira a legnagyobbtól például az egyetemi templom található, amelyet a „fény templomának” is hívnak. Érdemes egy pillantást vetni rá. Lenyűgöző méretein túl sajátos benyomást gyakorolnak a szemlélőre festés nélküli fehér falai és a stukkók, szobrok takarékos használata. Gazdag történelméből talán a legmegdöbbentőbb volt, amikor Napóleon csapatai 1800-ban elfoglalták a várost, itt pedig szénaraktárat működtettek.

(A kép forrása: wikipédia)

Schlissen (Záróra!)

Hogyan lehet egy tartalmas, kirándulós napot méltón lezárni?

Ausztria sörfővárosában természetesen a folyékony kenyér élvezetével. A városban és környékén található tíz sörfőzde lenyűgözően sokszínű kínálattal büszkélkedhet. Az 1492-ben alapított Stiegl-Brauerei például az ország legnagyobb magánkézben lévő sörfőzdéje. Sajnos az üzem sörkóstolójára már nem jut időnk, de kapóra jön, hogy épp valami fesztiválféle zajlik, így a nemes nedű bárhol beszerezhető.

Levezetésként remek program a Salzach folyón járó sétahajók valamelyikére felszállni. Élvezetes, több nyelvű a rövid idegenvezetés, és a végén még egy „hajós keringővel” is elvarázsolják (vagy inkább elszédítik) a nagyérdeműt.

Ha valaki azt hinné, hogy ezt már nem lehet megfejelni, nagyon téved! A Mirabell-kastély kertje ugyanis alkonyatig nyitva áll. Romantikus környezet, csodásan gondozott kert, naplemente. Kell ennél több a nap végére? Az olasz női név a mirabile – „csodálatra méltó” és bella – „szép” kifejezések összevonásával jött létre. Nem véletlenül kapta, a kastélyt Wolf Dietrich érsek építtette 1606-ban kedvese, Salome Alt számára. Márványterme, az egykori díszterem napjainkban a világ egyik legszebb házasságkötő terme. Na, és persze hajdan Mozart is muzsikált itt.

A barokk kertet 1690-ben alakították ki, geometriai alakzatai mai napig jellegzetesek. A tekintet innen a dómra és a várra irányul, felidézi az itt töltött élménydús napunkat. (Webkamerán is bepillanthatunk a kertbe.) A Muzsika hangjai című film szereplőinek is kulisszául szolgált. Emlékeznek? A záró jelenetben a von Trapp család a lépcsőkön sorakozik fel a fináléhoz, közben a Mirabell-kert és a vár varázslatos látványában gyönyörködhetünk. Vagy amikor a nevelőnő, Maria és a gyerekek a jól ismert „Dó, ré, mi” dalt éneklik a kastély előtti Pegazus-kút körül táncolva.

Szűk másfél napot töltöttünk Salzburg városában. Sok? Vagy kevés? Egy biztos, aki megleli, és a város „ütőerén tartja kezét”, rengeteg élményben lehet része.

Kép, élmények, írás: SzaSzi

A cikksorozat korábbi részei:
1. Az osztrák szakasz
2. Az olasz szakasz