Dióhéjban a magyarországi barlangkutatásról

A nemzetközi mércével is nagyon jelentős magyarországi tudományos kutatás már a középkor után, a kora reneszánszban elindult. Az első tudományos jellegű, barlang vonatkozású közlést Petrus Ransanus (Pietro Ranzano) 1420 és 1492 között élt dominikánus szerzetes, humanista történetíró kódexében találjuk meg, amely hosszú és viszontagságos út után a Széchényi Könyvtárba került. A munka második részében Ransanus a korabeli Magyarország földrajzi viszonyait ismertette, köztük két üreget is: a mai Szliácsfürdő „mérges kigőzölgésű” forrásüregét és a Szepesi vár közelében fekvő hasadékot (a Drevnyiki-jégbarlang), ahol a csepegő víz nyáron jéggé fagy.

1868-ban a Győrhöz is sok szállal kapcsolódó Rómer Flóris bencés szerzetes, tanár, régész, művészettörténész tanulmányával a történeti tudományok is bevonultak a tudományos barlangkutatásba. A barlangokról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról írt munkájában összefoglalta a természetes és mesterséges üregeket és azok ember általi hasznosításának példáit. Valamint felhívta a figyelmet barlangjaink ősrégészeti jelentőségére.

A 19. és 20. század fordulóján a Krapinai-barlang (Horvátország) ősemberleletei és a miskolci szakócák előkerülése indította el azt a folyamatot, amelynek eredményei a barlangjainkban folyó rendszeres feltárások, ásatások voltak. „Mindez a magyar barlang- és ősemberkutatás történetének egészen új irányt szabott, s ezért a nevezett évet (1900) joggal választhattam határul a magyar barlangkutatás régibb és újabb története között” – írta Kadic Ottokár horvát származású magyar geológus, paleontológus, egyetemi tanár, a magyarországi ősemberkutatás elindítója és a szervezett magyar barlangkutatás megalapítója.

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat (MKBT) a magyar barlangkutatás 1910-ben alakult szervezete. Célja a magyarországi barlangok feltárása, nyilvántartásba vétele és sokoldalú dokumentálása. A mai formájában profilbővítéssel 1958-ban alakult újjá. 1970 óta a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) tagja. 1998 óta kiemelten közhasznú társaság. Tagjainak a száma majdnem eléri a 600-at.

A kutatási lendület kisebb-nagyobb visszaesésektől eltekintve azóta is tart, hiszen Magyarországon évente legalább 30-40 új barlangot fedeznek fel kutatóink, s csaknem minden évre jut legalább egy, kilométeres nagyságrendű új szakasz feltárása. Számba vett barlangjaink száma évről évre nő. Egy 2014-es forrás szerint az Országos Barlangnyilvántartás adatárában 4131 barlang szerepelt, igaz, ezek közül 2575 nem éri el a 10 méteres hosszúságot. Barlangjaink összhossza meghaladja a 272 kilométert, a leghosszabb barlang a Pál-völgyi-barlangrendszer (30 km). Minden barlangunk ex lege (a törvény erejénél fogva) védett, azonban a megőrzés szempontjából kiemelkedő jelentőségű barlangok fokozott védelem alatt állnak, ezek száma jelenleg 145. Közülük a legmélyebb a Bányász-barlang (Bükk-fennsík), ami 303 méter mély (a fenti képen a bejárati aknája látható).

Modern kori barlangászat a világban

A barlangászatot mint szakirányú tevékenységet Édouard-Alfred Martel francia felfedező nevéhez kapcsolják, aki Louis Armand társaságában 1897-ben feltárta az Aven Armand mészkőbarlangot (Cévennes Nemzeti Park, Franciaország – a lenti képen). A világ legszebb barlangjai közé sorolt Aven Armand-ban a párizsi Notre-Dame székesegyház is bőven elférne, és cseppkőképződményei is egyedülállóvá teszik. Itt található a világ jelenleg ismert legnagyobb álló cseppköve, amely több mint 30 méter.

Több országban, például Kanadában és az Egyesült Államokban a barlangrendszerek felfedezésére szakosodott szabadidős tevékenységet megkülönböztetik a barlangok tudományos tanulmányozásától.

A szűz barlangrendszerek a Föld utolsó feltáratlan régiói közé tartoznak, és sok erőfeszítést tesznek a felkutatásukra és felmérésükre. A jól feltárt régiókban (a legtöbb fejlett országban) a legjobban hozzáférhető barlangokat már feltárták.

A barlangászatot egyesek az „egyéniségek csapatsportjaként” is jellemzik, mivel a barlangászok gyakran mások közvetlen fizikai segítsége nélkül is képesek megtenni az utat, de általában csoportosan mennek, hogy társaságot vagy vészhelyzetben segítséget nyújthassanak egymásnak.

Barlangászattal néhány országban az öko- és kalandturizmus egyik formájaként is találkozhatunk, például Új-Zélandon.

Amit érdemes tudni

Általános veszélyek minden barlangban: lezuhanó sziklák / jég; tájékozódás elvesztése (hiányzó térképanyag vagy útjelzések miatt); sérülések (gyakran mozgásszervi sérülések, fizikai kimerültség, pszichés problémák – pl. szorongás); hipotermia (a már említett nem tervezett események miatt, pl. árvíz); beszorulás. Mindezek a veszélyek mindig jelen vannak, soha nem lehet teljesen megelőzni őket, azonban megfelelő felszereléssel, képzéssel, biztonsági intézkedésekkel és alapos felkészüléssel nagymértékben csökkenthetők.

Védjük meg a barlangokat!

Úgy hagyjuk a barlangokat, ahogyan találtuk! A cseppkövek nagyon lassan nőnek, és mindenki számára lenyűgöző látványt nyújtanak – hagyjuk őket érintetlenül. Az állatok barlangokban bújnak meg, vagy ott alszanak téli álmot – hagyjuk pihenni őket, és ne szakítsuk meg pihenőidejüket, mivel ezt gyakran nem élik túl. A barlangok vizét ne szennyezzük be, azért sem, mert mások a sziklából származó forrásnak tekintik, és isznak belőle. Vigyük magunkkal a szemetet, azt is, amit mások hagytak ott, mert a barlangok ökoszisztémája nagyon érzékeny és törékeny.

A barlangok szakrális szerepe

A barlangoknak az őstörténeti és ókorban játszott kultikus szerepét többek között a barlangfestmények és szobormaradványok is tanúsítják. A nyugat- és észak-európai neolitikum megalitikus kultúrájának jellegzetes építményei, a dolmenek valójában mesterséges barlangok, amelyek feltehetőleg sír- és kultuszhelyül szolgáltak. A barlang a védelmet, valamint a lét legalapvetőbb misztériumait, a születést és a halált jelképezi. Mint a termőföld anyaméhe, kapcsolatban áll az anyaistennő szülő és befogadó jelentésével.

Számos szakrális művészet mesterséges barlangok kivájásával alakított ki kultikus tereket, mint például II. Ramszesz sziklatemploma Abu Szimbelben (a fenti képen), vagy a buddhista barlangszentélyek és barlangkolostorok rendszere Adzsantéban (a lenti képen).

Az antikvitásban több isten születése és neveltetése kötődik a barlanghoz (pl. Zeusz, Hermész, Dionüszosz, Mithrasz). Rejtettsége a belső, ezoterikus tudást is jelképezi: Apollón delphoi jóshelye az omphalosz barlangban található.

A Zeusznak, Apollónak és Cybele-nek, de különösen Pánnak és a nimfáknak szentelt szent barlangok és sziklabarlangok az egész görög vidéken megtalálhatók. Sötét helyek, tele áldozati adományokkal és oltárokkal, amelyek életre keltek a rituálék során, ahol az istenek ősi követői részt vettek.

Lukiánosz leírása szerint a szent táncot a barlangszentélyeken belül kellett előadni, és a rituális kifejezés egyik alapeleme volt.

A püthagoreusok beavatási szertartásai is barlangokban zajlottak, amelyeknek boltozata a kozmoszt jelképezte. Platón Államának híres barlang-metaforájában az érzéki, tapasztalati világ szimbóluma, amely csupán homályos, korlátozott tudást tesz lehetővé (VII. 514a–515a), s amelyből ki lehet emelkedni a tudatosság, bölcsesség segítségével.

Vergiliusnál a barlang az alvilág bejárata (Aenesis, VI. ének):

„Erdők árnya, sötét tükrű tavak őrzik a szörnyű
Mély barlang meredek szikláit, a rengeteg ajtót,
Merre madár sem jár, mert megjárná, ha merészen
Arra felé venné útját: a homályos üregből
Oly mérges gőzök csapnak fel az égre szünetlen.”

A Mithrasz-kultuszban (a fenti képen) betöltött szerepéről így ír Porphüriosz: „A barlang magát a Mitra-teremtette világmindenséget jelképezte, és benne képviselve volt, szimbólumai által, a világmindenség valamennyi tája, eleme, arányos elrendezésben.” (A nümphák barlangjáról, 6)

Hagyományos jelentései a keresztény szimbolikában is megjelennek. A Jézus születése- és a Krisztus sírba tétele-témát barlangban is ábrázolták. A katakombák, a barlangsírok mesterséges változatai temetkező- és gyülekezeti helyként egyaránt szolgáltak. A remeték és szerzetesek barlanglakhelyei az emberi civilizáció, az evilág elutasítását jelképezték. A barlang anyaistennőkhöz kapcsolódó jelentései egyes Madonna-ábrázolásokon (Leonardo: Sziklás Madonna) és a Madonna-jelenések legendáiban éltek tovább.

Dante Isteni színjátékában a megtisztuláshoz, újjászületéshez vezető hely: Dante és Vergilius egy barlangon át jut ki a Pokol mélyéről, és lép be a Purgatóriumba.

A csend világa

A barlangok különleges világa bizonyára sokakat megérint. Minél többet tudunk meg róluk, annál nagyobb tiszteletet és szeretetet ébreszthetnek bennünk.

Barlangász himnusz: A csend világa
(részlet)

Fenn már kigyúlt az éjszaka,
Esti fények ragyognak szerteszét,
De a patak nem hozza el nekünk
A csillagok neszét.
Ott fenn barátok alszanak,
Talán ránk gondolnak még,
De itt lenn sötétek a falak,
Csak a karbidlámpa ég.

Sej, haj, nem bánom én,
Ha a síromon nem lesz kereszt,
Aki nem látta még a csend világát,
Úgysem érti ezt.

Sebestyén István (†2000) szerzeménye (szöveg és dallam). A szerző előadásában itt meghallgatható.

Szabados Éva

Forrás: Wikipédia 1, Wikipédia 2, Szimbólumtár, mek.oszk.hu, hoehlenforschung.org, ariadneegyesulet.hu, hetedhethatar.hu, academia.edu, tanit.hu, mek.oszk.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép.