Diplomatacsaládból származott, így gyerekkorában több országban is élt (Ankara, Bonn, Kairó, Mexikóváros), majd Nagy-Britanniában tanult egy bentlakásos iskolában. Itt tudatosult benne, hogy az ember vagy hatalmi tényező lesz élete során, vagy eltiporják. Ekkor fedezte fel a rock & rollt (Little Richard, Beach Boys, Woody Guthrie) is. Londonban alapította első együttesét, a rockot és rockabily-t játszó The 101ers (1974-1976) kocsmazenekart, és ekkor vette fel művésznevét is. Első igazi szerzeménye a Keys to Your Heart c. szerelmes dal volt.

1976-ban, mikor bandája már a befutás küszöbén állt, a Sex Pistols volt az előzenekaruk egy koncerten, és Strummer akkor találkozott először a punk zenével. Lenyűgözőnek találta, ezért azonnal elfogadta Mick Jones (1955) ajánlatát, hogy csatlakozzon hozzá, Paul Simonon (1955) basszusgitároshoz, Terry Chimes (1956) doboshoz és Keith Levene (1957) gitároshoz egy új punk együttesben – így jött létre a The Clash (1976-1986), a brit punk központi zenekara, mely az egész világon sikeres lett.

A hetvenes évek második felének zenei életét meghatározó banda dalai – melyeket a Strummer-Jones duó szerzett – főként a politikai és társadalmi igazságtalanságokról (munkanélküliség, rasszizmus, rendőri brutalitás), a kulturális apátiáról, az elnyomásról és a militarizmusról szóltak. A White Riot, a Londonʼs Burning és az Iʼm So Bored With the U.S.A. című számok egyenesen a punk himnuszai lettek. Már 1977-ben kiadták első lemezüket, a The Clash-t, rajta a fent említett szerzeményekkel. A kritika is jól fogadta, hiteles punk lemeznek minősítették, sőt azt írták róla, hogy „az egész rohadt élet benne van” (Mark P.). Innen már egyenes út vezetett felfelé. 1978-ban megjelent a második korong, a Give ʼEm Enough Rope, 1979-ben pedig az emblematikus London Calling. 1980-ban jött a negyedik album, a punk hangzásvilágon már túllépett Sandinista!. Ezen már megjelentek a reggae, a rockabily és a rap elemek is, valamint Strummer egyik legközvetlenebb politikai állásfoglalása, a Washington Bullets. 1982-ben jött a Combat Rock, ám ekkor már túl sok ellentét és feszültség volt a tagok között, míg 1983-ban Joe kirúgta Mick Jones-t. 1985-ben még kiadták a Cut The Crap-et, de 1986-ban az „egyetlen együttes, amely számít”, feloszlott.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Strummer a Clash megszűnése után egy-egy projekten dolgozott más zenészekkel, filmzenéket (pl. Sid és Nancy, Walker, a felszabadító, Permanent Record) írt, kisebb filmszerepeket (pl. Mystery Train, Bérgyilkost fogadtam, Egyenesen a pokolba) vállalt, valamint játszott a The Pouges (1982-1996, 2001-2014) kelta punk stílusú csapatban 1987-88-ban. 1989-ben megjelentetett egy szólóalbumot Earthquake Weather címmel a Latino Rockabilly War zenekarral, ami semmilyen szempontból sem volt sikeres, majd egy évtizednyi szünet következett. 1998-ban a BBC World Service világzenei műsorával, a London Callinggal indította nyilvános visszatérését, amelyet 40 millióan hallgattak szerte a világon. 1999-ben megalapította a The Mescaleros alternatív rock, poszt punk, folk rock, reggae rock együttest, akikkel két lemezt adott ki: a Rock Art and the X-Ray Style-t (1999) és a Global-A-Go-Go-t (2001).

Még megírta Bonóval (1960) közösen a 46664 (Long Walk To Freedom) című, Nelson Mandela (1918-2013) előtt tisztelgő számot, majd 2002-ben váratlan szívrohamban elhunyt. Utolsó Mescaleros-lemezét, a Johnny Cash-t méltató Streetcore-t már posztumusz adták ki 2003-ban. Ebben az évben került be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába a The Clash mint az egyik legpolitikusabb, legrobbanékonyabb és legizgalmasabb együttes. Emlékére Strummer barátai és családja megalapították a Joe Strummer Alapítványt, amely lehetőséget és támogatást ad zenészeknek. 2007-ben mutatták be a róla szóló Joe Strummer – A jövő nincs megírva (Joe Strummer: The Future Is Unwritten) című dokumentumfilmet. 2018-ban megjelent egy 32 dalból álló válogatásalbum Joe Strummer 001 címmel, amely a The Clash-en kívüli felvételeinek áttekintése. Az addig figyelmen kívül hagyott és kiadatlan szólófelvételek másik posztumusz gyűjteménye, az Assembly 2021-ben látott napvilágot. A Manchester University Press pedig ebben az évben adta ki Gregor Gall The punk rock politics of Joe Strummer: Radicalism, resistance and rebellion c. könyvét.

Egyetlen testvére, David gyógyszer túladagolásban halt meg, mikor a zenész csak 18 éves volt, és szüleit is korán elvesztette, 32 és 34 évesen. Kétszer házasodott, és egy élettársi viszonyt folytatott. Első feleségét, a dél-afrikai Pamela Moolmant azért vette el 1975-ben, hogy a hölgy megszerezhesse az állampolgárságot, cserébe kapott tőle egy Fender Telecaster gitárt. 14 évig élt együtt Gaby Salterrel, akitől két lánya, Jazz (1983) és Lola (1986) született. 1995-ben nősült meg újra, felesége Lucinda Tait lett, aki egy gyermeket hozott a családba.

Joe Strummer, a punk legendája, egy generáció zenei és politikai inspirálója mindössze 50 évet élt, de öröksége határokon és generációkon egyaránt átível. Neve örökre egybefonódott a The Clash-sel, de az ezredfordulón kezdetét vette egy másodvirágzás, amit korai halála derékba tört...

tmoni

Forrás: Wikipédia (angol és magyar), Britannica, The Conversation, Rolling Stone, The Guardian, Louder, Recorder, AllMusic, Origo, The Famous People, Trunkworthy

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltők/tulajdonosok felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók a következő linkeken találhatók a feltöltő megnevezésével: 1. videó; 2. videó.