Dido: Girl Who Got Away

Szilvási Krisztián zeneajánlója

dido-girl-who-got-away

Öt év szünet nagyon sok – főleg a zeneiparban. Öt teljes év kihagyás akár már azt is eredményezheti, hogy az előadó soha többé nem tud visszakapaszkodni (régi) sikerei magasságába. Ám ha például ezt az énekesnőt Dido-nak hívják, aki mindig 4-5 évente jön elő új nagylemezzel, azonnal fel is lélegezhetünk!

Ugyanis az 1971-es születésű Dido Florian Cloud de Bounevialle O’Malley Armstrong minden idők kereskedelmileg egyik legsikeresebb brit dalszerző-énekesnője. 1999-ben robbant be a nemzetközi élvonalba No Angel című debütáló albumával, amelyből több mint 21 millió fogyott el világszerte, és számos díjat is nyert vele (MTV Europe Music Award, két NRJ Award, két Brit Award a legjobb brit előadó és a legjobb album kategóriákban). Hosszú szünet után 2003-ban folytatódott a sikerkarrier a Life for Rent című koronggal, s mindkét album felkerült a brit toplista történelmének legtöbb példányszámban fogyott lemezei közé.

A harmadik albumra már öt évet kellett várni: a kritikai sikerekkel övezett Safe Trip Home 2008-ban jelent meg, s mivel utána újabb öt esztendő telt el, 2013-ban éppen ideje volt a brit énekesnőnek előrukkolnia negyedik nagylemezével, a Girl Who Got Away-jel, amely a Sony Music / RCA Records gondozásában és égisze alatt bocsátatott ki. Dido a mai napig aktív karriert folytat, eddigi utolsó albuma 2019-ben jelent meg Still on My Mind címmel, és ha a bevett „számmisztikát” nézzük, legközelebb 2024 táján várhatunk majd tőle újabb CD-korongot.

Dido a Girl Who Got Away lemezén újra együtt dolgozott bátyjával, Rollo Armstronggal, akinek nevéhez az album jelentős részének produceri munkálatai fűződnek. Szintén együttműködött Brian Enoval, Jeff Bhaskerrel, Rick Nowelsszel és Greg Kurstinnel, hogy elkészítsenek egy 11 dalt tartalmazó korongot, tele a legkiválóbb lélekfeltáró, saját maga által írt elektro-pop dalokkal. A lemez középpontjában egy erőteljes szándék kinyilatkoztatása áll a Go Dreaming euforikus lendületétől az End of Night éles mondanivalóján át a szerelemittas Sitting On The Roof Of The World című dalig és a Blackbird finoman hervadó szerzeményéig. A címadó dal „úgy érzem, az utóbbi néhány évemet foglalja össze: kicsit visszavonulni, és átélni a családalapítással járó kalandokat; készíteni egy olyan albumot, amelyre büszke vagyok. Most pedig alig várom, hogy mindenki meghallgassa!” – árulta el Dido még a megjelenés előtt.

A Girl Who Got Away felvételei Londonban és Kaliforniában készültek, sőt néhány anyagot maga az énekesnő rögzített saját hotelszobájában egy szintetizátor és egy mikrofon segédletével. Úgy is jellemezte összességében az albumot, mint egy „nagy, vicces, elektronikus szertelenség”. A promóció felvezetéseként 2012 decemberében régebbi dalaiból és az új nagylemez néhány szerzeményéből élő koncertet adott a híres-nevezetes Abbey Roadon, hogy innentől beinduljon a gépezet: előadta a No Freedom-ot és a White Flag-et a Jimmy Kimmel Live!-ban, rádió showműsorokban szerepelt, hogy aztán 2013. március 4-én végre megjelenjen ez a szívhez szóló, megindító és az élet apró örömeit átadó, igazi Dido-lemez, amely egyszerre modern és időtlen.

Szilvási Krisztián

2022.08.19