De még mielőtt túl előre szaladnánk a vár történetében, tudnunk kell azt is, hogy a Geroldus = Gellért szóból kialakuló Szentgróton IV. Béla 1269-ben már oklevelet keltezett, 1397-ben pedig Zsigmondtól mezővárosi rangot kapott, mert a települést és a Zala folyó két ága közé, egy kisebb dombra épített várat régóta bíró Szentgróti família a Luxemburgból induló uralkodó mellé állt. Amiért Bebek János el is foglalta Szentgrótot, de Zsigmond megszilárdította a hatalmát, a vár pedig visszakerült eredeti tulajdonosaihoz. Zsigmond két oklevelet is keltezett aztán innen (1415 és 1423), aztán valamikor 1430 körül Hagymási László feleségül vette Szentgróti János özvegyét, így a Hagymásiak is Szentgrót birtokosai közé kerültek. A két jeles família pedig 1499-ig közösen vitte itt az ügyeket, 1439-ben éppen I. Ulászló pártjára állottak, ami miatt előbb Marcali Imre és János támadja őket, majd Bánffy Pál foglalja el a várat és gyújtja fel a várost.

A Zala és hídja (Göcseji Múzeum CC BY-NC-ND)

Aztán minden visszakerült megint a két famíliához, de 1499-ben Szentgróti Jánossal kihal a még az első Árpádok alatt felemelkedő család. A Hagymásiak aztán Mohács után János király mellé állnak, Kristóf még Erdélybe is költözik, hogy János Zsigmondot szolgálja. Viszont marad Hagymási Ferdinánd hűségén is, akinek utódai, ahogyan az Zalalövőn a Perneszyekkel megtörtént, a végvárrá előlépő Szentgrót kapitányai is lesznek sorban. Már 1561-ben, Hegyesd eleste után a vár elfoglalásával próbálkozik 1400 emberével Szinán aga, de a magyar erősségek sorra riasztják egymást, így az agát ágyútűz fogadja a falak alatt. Tovább is vonul, végül Zalaszántónál törnek rá az egyesített végvári erők, a feje így a sümegi vár kapuja fölé került. 1605-ben aztán Bocskai vezére, a Körmendet is feldúló Némethy Ferenc vendégeskedik a várban, Hagymási Miklós 1620-ban, levelében a 25 katonája mellé még 25 gyalogost és ugyanennyi lovast szeretne. Amit 1649-re meg is kap a fia, István. Aki 1644-ben még arról jelent Batthyány Ádám dunántúli főkapitánynak, hogy „…Sem hirmondónk, sem mozsarunk sem pattantyúsunk nincsen. A pattantyús meghalt, a mozsár szétrepedt, a tarack a kapuban hever.”

Batthyány Ádám a lovát ugratja (Szent István Király Múzeum CC BY-NC-ND)

Aztán szerződést is kötnek a körmendi főúrral 1654-ben, miszerint Ádámé lesz a vár, ha István uram utód nélkül halna meg. Ami be is következik 1656-ban, így Batthyány Ádám majd kisebbik fiának, Pálnak adja a várat. Amit aztán 1664-ben, Pölöskéhez hasonlóan Hasan aga emberei gyújtanak fel Zalaegerszeg elfoglalása után, Bécs felé tartva. Aztán jön a szentgotthárdi csata és a vasvári béke, a magyarok pedig újjáépítik a kutatások szerint szabálytalan négyszög alaprajzú szentgróti erősséget is. Amit a kurucok már 1704-ben elfoglalnak, és meg is tartanak egészen 1710-ig. 1735-ben Lakics Pál porkoláb nevét emlegetik az iratok a várral kapcsolatosan, és ez az utolsó írott nyom, a Batthyányak ugyanis úgy döntenek, hogy kastélyt építenek a helyére, mégpedig copf stílusban. Ez pedig el is készül 1787-re, de aztán az 1800-as évek elején eladják az egészet a Károlyiaknak.

Kastély lett a várból (Göcseji Múzeum CC BY-NC-ND)

A kastély most is áll, mutatós helytörténeti gyűjtemény is van benne.

Címlapkép: A vár korabeli, nem a helyszínen készült metszeten (varak.hu)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu