A korong vegyes kritikákat kapott, de a közönségnél sikert aratott, s meghozta a telt házas koncerteket. Bekerült Robert Dimery 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvébe, és a 44. helyen áll a Rock and Roll Hírességek Csarnokának minden idők 200 meghatározó albumát tartalmazó listáján. Vitán felül ez a nyolcvanas évek egyik legmeghatározóbb könnyűzenei kiadványa. Legnagyobb érdeme, hogy a Europe The Final Countdown-ja mellett ez vitte ki végérvényesen a legszélesebb közönségrétegek színe elé a rockot, köszönhetően a hatásosan beépített pop és folk elemeknek. Ez juttatta a csúcsra a bandát, hiszen az hatalmas előrelépést jelentett az első két lemezhez képest, hogy megmaradt a stílus, de a tinédzserromantika átadta a helyét egy még mindig fiatalos, de sokkal céltudatosabb, erőteljesebb és összefogottabb hangzásvilágnak.

A zenei anyag címe nehezen született meg: az eredeti Wanted Dead or Alive-ot több változat is követte, míg megállapodtak a végleges Slippery When Wet-ben, mely egyrészt egy út menti tábla a kanadai vancouveri hegyekből lefelé jövet (Vancouverben, a Little Mountain Sound Studios-ban vették fel az albumot), másrészt egy vízió, melyben két félmeztelen táncosnő táncol a zuhany alatt a legendás vancouveri No.5 sztriptízbárban.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A dalok többségét Jon Bon Jovi és Richie Sambora közösen írta, de a You Give Love a Bad Name, a Livin’ on a Prayer, a Without Love és az I’d Die For You című számok létrejöttéhez Desmond Child (1953) is hozzájárult, a Wild in the Streets címűt pedig egyedül Jon készítette. 30 dal készült a lemezhez, melyből 10-et választottak ki, s a demót megmutatták a rajongóknak. A visszajelzés megerősítette a csapatot a választásban, főleg mert Jon Bon Jovi (1962) kezdetben nem akarta, hogy a Livin’ On A Prayer is felkerüljön a korongra, mert nem találta elég jónak, Richie Sambora (1959) viszont meg volt győződve az ellenkezőjéről… Végül világiker lett belőle és az együttes egyik legismertebb szerzeménye, ami nem véletlen, hiszen a You Give Love A Bad Name-mel együtt tökéletesre sikeredett.

E két megasláger mellett a Wanted Dead Or Alive az album legjobb és legérettebb dala. Sambora finom akusztikus játéka és az ehhez passzoló, tökéletesen megfogalmazott szöveg tökéletesen példázza, hogyan hoz össze Richie és Jon egy mesterművet. A Raise Your Hands az 1987-es Űrgolyhók című film betétdala lett, s szinte minden koncerten elhangzik, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen hamisítatlan amerikai arénarockról van szó, a nyitó Let It Rock méltó párjáról. Az I’d Die For You felfogható a Runaway érettebb testvérének, és legalább annyira hat is. A Never Say Goodbye is ott van a zenekar pantheonjában, annál is inkább, mert ez Jon első tökéletesen gyönyörű balladája. Az anyag zárásaként pedig igazán remek a Wild In The Streets tempós, Bruce Springsteen-hatásokat tükröző rockja. Egyetlen dolgot bánt meg az együttes a tracklistával kapcsolatban: az Edge Of A Broken Heart kimaradt, csak az 1987-es Ápolandó ápolók című film zenéjeként jelent meg.

Az albumról négy kislemezt adtak ki: You Give Love a Bad Name, Livin’ on a Prayer, Wanted Dead or Alive, Never Say Goodbye. A teljes zenei anyagon a zenekar tagjain (Jon Bon Jovi – ének, gitár; David Bryan – billentyűk, háttérének; Richie Sambora – gitár, háttérének; Alec John Such – basszusgitár, háttérének és Tico Torres – dobok) kívül közreműködött: Bruce Fairbairn (ütős hangszerek, kürt, producer), Tom Keenlyside (szaxofon), Hugh McDonald (basszusgitár), Mike Reno (háttérének) és Lema Moon (kürt).

A Bill Levy által tervezett borítón egy vizes szemeteszsák látható a vízbe belerajzolt címmel. Ezzel szemben az első verzió egy westernes grafika volt, majd egy vizes pólós nő képe követte, a pólón az album címével, de JBJ utálta a rózsaszín keretet, és a kiadó attól tartott, hogy a lemezbolt-láncok megtagadták volna a forgalmazást a szexista kép miatt. Ennek ellenére Japánban ezzel a borítóval adták ki, ami – valljuk be – jobban passzol a címhez. Guns’

A Slippery When Wet jóval több, mint egy rock-lemez, nyugodtan nevezhetjük a popkultúra egyik mérföldkövének, vagy akár kordokumentumnak. Nem szabad, hogy a feledésbe merüljön ez a sokszínű hard rock mesterkurzus a későbbi, inkább pop-rock Bon Jovi-lemezek sűrűjében. A mélységgel és őszinteséggel teli, ikonikussá vált album sikere és jelentősége az AC/DC Back In Black-je, a Led Zeppelin IV, a Guns N’ Roses Appetite For Destruction-je és a Metallica fekete albuma után következik. 20. évfordulójára egy dupla lemezes kiadvány jelent meg: a CD egy remasterelt verziót tartalmaz, a DVD pedig az eredetit sztereó mixben, valamint mind az 5 zenei videót.

Tracklist:
01. Let It Rock
02. You Give Love a Bad Name
03. Livin’ on a Prayer
04. Social Disease
05. Wanted Dead or Alive
06. Raise Your Hands
07. Without Love
08. I’d Die For You
09. Never Say Goodbye
10. Wild In The Streets

tmoni

Forrás: Wikipedia (angol és magyar), Shock!, This Day In Music, uDiscoverMusic, Music Media magazin, iHeart, Rock Scene, Cryptic Rock, Ultimate Classic Rock

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltők/tulajdonosok felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók a következő linkeken találhatók a feltöltők megnevezéseivel: 1. videó; 2. videó; 3. videó; 4. videó.