Amely elsőre talán nem jár látványos eredménnyel, de sokkal inkább hosszú távra mutató következményekkel. A népszerű Jack Ryan-sorozat középpontjában az iszlám szélsőségeire épülő terrorizmus állt, s hogy a témában (még mindig) van potenciál, mégpedig közel sem lecsengő, arra az egy évvel későbbi Egy mindenki ellen lehet a legjobb példa. Ahol már nem csupán a terrorizmus aktív és akut fenyegetése borzolja a biztonságba vetett jóérzéseket, de az iszlám hithű(?) katonái ráadásul olyan másik, alattomos ellenséggel működnek együtt az Egyesült Államok romba döntésére, mint a dél-amerikai drogkartellek szervezetei. Tom Clancy pedig nem lett volna az, akinek (meg)ismertük, ha nem mert volna hozzányúlni az elsőre meredek (ám minden valószínűség szerint valóságtartalmú) témához.

Az 1947-ben született amerikai íróra amúgy mindent rá lehetett fogni, csak azt nem, hogy terméketlen. Annyi regénye lett világsiker, hogy nehéz számon tartani és felsorolni őket. Tom Clancy 1969-ben diplomázott le angol irodalomból, és nyomban vonult is volna be az amerikai hadseregbe, de rossz hallása miatt nem vették be őt magukhoz. Irodalmi bemutatkozása előtt így egy független biztosítótársaságot vezetett, aztán egy befektetői csoporthoz csatlakozván többedmagával megvásárolta a baltimore-i baseball csapatot. Egyszóval nullára rúgó katonai és titkosügynök tapasztalattal vetette bele magát a techno-thrillerek és katonai krimik világába. S hogy mekkora sikerrel? Nos, bármit is írt, az bizton huzamosabb időre a bestseller-listák élén landolt, Clancy értékére pedig kiváló példa volt, hogy a Ubisoft nevű francia videojáték-készítő cég egy elhallgatott összegért megvásárolta nevének használatát, hogy számítógépes játékokkal, filmekkel és könyvekkel kapcsolatban használhassa fel azt. 2013. október 1-jei halálával azonban sajnos egy bődületesen sikeres pályafutás ért véget.

Regényeit praktikusabb csoportosítva kezelni, mert ugyan vannak történetileg független könyvei, ám többségük valamilyen/valamelyik ügynökség, szervezet világa köré épül, mint az Op-center-, a Net Force-, a Net Force Explorers-, a Ghost Recon- vagy például idősebb és ifjabb Jack Ryan univerzumára. A 2011-es Egy mindenki ellen – amelyet Clancy egy Peter Telep nevű amerikai író-forgatókönyvíróval közösen jegyzett – független, sorozaton kívüli darab, bár áttételesen valamennyire illeszkedik a clancy-szériák világába: a regény végén ugyanis a főhős Maxwell Moore-t felkeresi Dominic Caruso, a „Ryanverse” (Jack Ryan-univerzum) egyik főszereplője azzal a felkéréssel, hogy csatlakozna-e az ügynökségükhöz. A regény története a harmincas Moore, az egykori haditengerészeti SEAL-fóka személyére koncentrál, aki éppen a Távol-Keleten, Pakisztánban teljesít (titkos)ügynöki szolgálatot. Egy fogoly átadását kell felügyelnie, amikor váratlanul egy katonai- és terrorista összeesküvés kellős közepében találja magát. Nyomozása a számára jól ismert iszlamista terrorszervezetekig vezeti őt, akik kábítószerföldjeik terményeit a dél-amerikai drogkartellek részére értékesítik.

Moore-t időközben bevonják egy újonnan alakult titkos osztagba, amely a Mexikóban dúló drogháború feje(se)it igyekszik leleplezni. Maxwell az amerikai kontinensre utazik, hogy egyszerre próbáljon ocsút csempészni a rivális kartellek egyikébe, miközben a Pakisztánból Dél-Amerikába bejutott, s onnan az Egyesült Államokba igyekvő terrorista vezető(k) nyomára bukkanjon. A tét nemcsak kettős, hanem sokkal inkább hatványozott: fel kell számolniuk a mexikói drogcsoportok tranzitútvonalait, s el kell fogniuk a Szamad nevű terroristát, aki az USA-ban élő alvó sejtek felébresztésével pokoli támadásokat tervez. Tom Clancy regénye emeli a tétet: már nemcsak a keleti (maradjunk újra ennyiben: keleti) terroristák Amerikába szivárgásának veszélyeit állítja célkeresztbe, de a kábítószer-kereskedelem kontinenseken átnyúló szervezettségéről is rémisztő képet fest. A drogterjesztés támadásai ugyanis hosszú távon döbbenetes mértékű áldozatot jelentenek az Egyesült Államokban, az Egyesült Államoknak, ezért muszáj mindkét oldalról a beavatkozás. Az pedig, hogy ez a két ellenség ráadásul – saját érdekei mentén – még „szövetkezik” is, túl sok a rosszból.

Az Egy mindenki ellen igazi clancy-stílusú és -történetvezetésű regény. A dramaturgia a megszokott elemek, mérföldjelző bóják, zökkenők és fordulatok mentén építkezik, az egyes cselekményszálak egymásba gabalyítása, jó szoros megcsomózása, vagy éppen szétbontása hűséges a történet irányvonalaihoz. A terroristavilág és maffiavilág jellemvonásai karakteresen elütnek egymástól, ábrázolásaik különbözősége úgy a hiteles atmoszférát, mint a beleélést szolgálják. Maxwell Moore karaktere is rendesen körbejárt, nemcsak külső cselekedetei mentén építheti fel őt magában az olvasó, de lelki vívódásai múltba vezető személyiségtörténete alapján is. Eredményesen veszi fel a kesztyűt a drogügynökök, kábítószeres futárok és a tálib fanatikusok ellen csakúgy, mint Tom Clancy, akinek mindig sikerült a kor kihívásaira (értsd: megújuló irányvonalaira) válaszolnia. Meglepő módon a regény három magyar fordítót is kapott, s bizony be kell vallani, hogy néhol (főleg a könyv utolsó harmadában) észre is lehet venni a stílusbeli váltást, különbséget. De tényleg ez legyen a legnagyobb bajunk, ne pedig az, ha a drogháborúk poklába vagy az iszlám radikálisok közé keveredünk. Bár ha Maxwell Moore velünk tart, ide nekünk az oroszlánt is!

Szilvási Krisztián