A korábbi Duna menti kerekezés tapasztalatai alapján könnyen elképzeltük, hogy minőségi utak várnak ránk Ausztriában, de Olaszországból is voltak már hasonlóan jó élményeink. A 2012-ben átadott „Alpok – Adria” nem érdemtelenül kapta meg 2015-ben „az év legjobb európai kerékpárútja” címet. A napi etapokat kb. 50 km-esre terveztük, amit persze ezúttal is sikerült kitérőkkel „megnyújtani”. A terep nagy változatosságot kínál, a folyópartok mentén a hegyekben indul, majd átjutva az osztrák Alpokon izgalmas, az egykori Millenniumi vasútvonal helyén létesült bringaúton halad, festői környezetben, hangulatos középkori olasz kisvárosok között egészen az Adriáig, ahol egy a tengeren átvezető úton juthatunk Grado szigetére. Február óta heti, majd napi szinten folyt a felkészülésünk: útvonal szakaszolása, látnivalók gyűjtése, szálláshelyek lefoglalása, oda- és hazajutás megszervezése, és végül, de mindenekelőtt az edzés. Na igen, a szintkülönbségeket nézegetve nem is lehetett nyafogás a Pannonhalmi-dombság emelkedői miatt, bírni kellett!

Májusra összeállt a 12 napos bringatúra terve. Kiutazás (vonattal) Salzburgba és a város felfedezése 2 nap, további nyolc „tekerős”, majd egy ajándék, pihenéssel töltött nap a tengernél – mert megérdemeljük –, és végül tésztákkal, olívaolajjal, ajándékokkal megrakodva, de már autókra felpakolva hazautazás.

És azóta? Azóta fényképeinket válogatva sztorizgatunk, szóba kerülnek újabb bringás célpontok, esténként megejtünk egy-egy levezető kört, és a pannonhalmi Vár-hegy (hivatalosan Szent Márton-hegy) már egyáltalán nem tűnik olyan leküzdhetetlenül meredeknek.

A lélegzetelállító tájakról, fantasztikus történelmi és természeti értékekről készült összeállításommal felidézem az Alpok – Adria kerékpárút legemlékezetesebb pontjait. A sorozat következő epizódjaiban pedig néhány fantasztikus látnivalót részletesebben is bemutatok, természetesen sok-sok fényképpel illusztrálva. Tartsanak velem, és ha kedvet kaptak a tekeréshez, pattanjanak bringára!

Salzburg madártávlatból (forrás: wikipédia)

Túránk Salzburgból indul. A zeneszerzőjükre büszke osztrákok Mozartstadtnak is nevezik. Városképét három nagy hatású hercegérsek teremtette meg a barokk korban. Győriként ebben a miliőben azonnal otthon érezheti magát az ember. Kevesen tudják, hogy ez a mai Ausztria legrégibbnek tartott városa.

1997-ben történelmi városközpontja a világörökség része lett. A védett óváros területén, 236 hektáron kereken 1000 építmény található. Mindezt a környező hegyekre nyíló varázslatos panoráma teszi még különlegesebbé. Salzburgot az Alpok kapujaként és Észak Rómájaként is emlegetik különleges elhelyezkedése miatt.

Méltóságteljesen emelkedik a város fölé Európa legnagyobb, teljes épségében megmaradt középkori katonai építménye, a Festung Hohensalzburg. Alapjait már a XI. században megépítették, az évszázadok során egyre csak bővítették, így hatalmas védelmi rendszerré vált. A bevehetetlen erőd egészen a második világháborúig hadi célokat töltött be, ma pedig kiállítások, interaktív bemutatók egész sorát kínálja. 3-4 óra alatt nem sikerült minden látogatható szegletét bejárnunk, de mindannyian találtunk valami izgalmas felfedeznivalót. A lélegzetelállító panoráma önmagában is megéri, hogy leküzdjük az oda felvezető kaptatót, ahová egyébként siklóval is fel lehet jutni.

A két toronnyal rendelkező, díszes homlokzatú, barokk stílusú Salzburgi dóm hatalmas méreteiről árulkodik, hogy 900 ülőhellyel vagy 15.000 állóhellyel rendelkezik. Belül gazdagon dekorált, de a barokkos pompa mégsem tolakodó, inkább meghittséget áraszt. Útikönyvünk szerint Ausztria legnagyobb össztömegű harangegyüttesét birtokolja.

Egy nap alatt is megtapasztalható, hogy a salzburgiak minden lehetőséget megragadnak imádott zeneszerzőjük, Mozart, vagy ahogy ők becézik, „Wolferl” ünnepelésére. Tulajdonképpen bármerre indulunk, az ő emlékébe botlunk. Szülőháza felkeresését szinte kötelezőnek éreztük, akárcsak a róla elnevezett csokigolyók kóstolgatását.

A városközponttól délre, Hellbrunn városrészében található a salzburgi hercegérsekek vigalmi kastélya. Közülük Markus Sittikus von Hohenemst nevét mindenképpen emlékezetünkbe véstük, mert az egykori érsek soha, sehol nem látott szórakozóhellyé alakította a nyári rezidenciát. Ennek meghatározó eleme lett a hegy megannyi forrása, amelyek segítségével a világon egyedülállóan leleményes, vicces, vizes játékok, attrakciók születtek. Megmaradtak eredeti állapotukban, így a manierista stílusú park szökőkútjaival, vízköpőivel, vagy az ugyancsak a víz erejével működtetett mechanikus színházzal igazi kuriózum. Arról nem is beszélve, hogy a nyári melegben még jól is esett az innen-onnan meglepetésszerűen érkező „frissítő”.

Az Alpok – Adria bringaút legalább annyira szól a vízről, mint a hegyekről. Utunk arra vezetett, ahol a folyók áttörik a magaslatokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem akadtak hegymenetek, de az út végére mindig rájöttünk, hogy miért is éri meg nekünk az erőfeszítés. Távolodva Salzburgtól apró alpesi falvak és a vad természet veszi körül a túrázót. Kb. 40 km-re a Gollinger, vagyis a gollingi vízesés várja a „felfedezőket”. A 75 méter magasból aláhulló zuhatag szédületes erejét egy tanösvény segítségével mind alulról, mind felülről megcsodálhatjuk. Sőt át is kelhetünk felette!

Ausztria bővelkedik látványos várakban, kastélyokban. A 900 esztendős Hochenwerfen a magasban trónol egy hegytetőn, szerencsére néhány euróért siklóval is feljuthatunk. A várudvarban zajlik az élet, a kovács szinte „zenél”, ahogy az üllőn kalapál, a bőrös portékáit kínálja, a szabónál középkori kosztümöket próbálhatunk. A vár hűvöséből néhány „vitéz” is előkerül, rövid csetepatét improvizálnak a turisták örömére. Az alsó vár lejtős udvarán lélegzetelállító a kilátás a környező hegyekre. Jól illenek ebbe a környezetbe a sólyombemutató ragadozómadarai, még így idomítottan is. A várban forgatták a Kémek a sasfészekben című film egyes jeleneteit, amiről interaktív kiállítással emlékeznek meg.

Több emelet magas függőleges sziklafalak között azúrszín folyó fut a mélyben, számtalanszor sziklába ütközik, átbukik, zuhogva aláhullik, jéghideg vízpárát porlaszt szét a levegőben. Ilyen élmény a Liechtenstein-szurdok. Félhomályban, sziklák között, szuperbiztonságos tartórendszeren fél órás sétával juthatunk el egy hatalmas vízeséshez. Varázslatos élmény!

Bad Gastein madártávlatból (forrás: flickr.com)

Bad Gasteinhez érve komolyabb emelkedő következik. Ez az Alpok – Adria kerékpárút legnehezebb szakasza, hiszen a völgyből hosszú meredek úton kell feljutni a kb. 1050 méter magasan fekvő üdülővárosba. Ferenc József és más hírességek is szívesen pihentek, túráztak itt. A zuhatagokkal, patakokkal szabdalt, sziklafalon kapaszkodó város egyszerűen elképesztő látvány! Szerencsére a város fölötti Böcksteinből a hegy másik oldalára, Mallnitzba bringaszállításra is alkalmas vasúti ingajárattal jutunk (8 km), mégpedig néhány perc alatt a Tauern alagúton keresztül. Itt csak így lehet átjutni.

Nyáridőben sem feledhetjük, hogy síparadicsomban járunk. Mallnitz környékének legmagasabb csúcsa az Angkogel, 3254 méter magas. A felvonó ilyenkor is jár, de a pazar kilátásban csak rövid ideig gyönyörködhetünk. Az idő változékony, egy-két pillanat, és egy vastag felhőpaplan ölel körbe mindent, az orrunkig is alig látunk.

Bőven akad erre látnivaló! Sajnos előzetes regisztráció hiányában a dachsteini jégbarlangot (a világ legnagyobbja) és a halleini sóbányát kihagytuk, de megtapasztaltuk, hogy nem szégyen néha – főleg hegynek föl – megállni, esetleg visszanézni, kicsit szemlélődni, észrevenni a körülöttünk levő világ szépségeit. Ezernyi élményben volt részünk, és Mallnitz után mintha az út is lejteni kezdett volna.

A következő részben az olasz szakasz szépségeivel várom Önöket!

Kép, élmények, írás: SzaSzi