A megnyitó a névadó tiszteletére tartott háromnapos ünnepségsorozat betetőzése volt. A kiállítás címéül az alkotó egyik gyönyörű szobra szolgált. A zsúfolásig megtelt helyiség falait a művekről készített hatalmas fotók díszítették, a széles ablaknyílásban elhelyezett asztalokon vörös kerámia-szobrocskák vonták magukra a figyelmet. Az egyik fal tövében álló, fából faragott fejszobrok az alkotó sokféle emberábrázoló képességéről tanúskodtak.

A rendezvény elején a GYAK tagja, Szigeti Endre gitármuzsikája hangzott el, majd Menyhárt Áron, az otthon mentálhigiénés szakembere köszöntötte a megjelenteket, valamint virágcsokorral az alkotót, Harmatiné Péter Katit és Csáky Annát, a GYAK vezetőjét, a kiállítás rendezőjét.

Ezt követően Harmatiné Péter Kati kért szót. Élete legfontosabb momentumainak felidézése mellett alkotó útjáról beszélt, arról, miként alakult művészi pályafutása a kezdetektől a sikeres bemutatkozásokon, kiállításokon át a Győri Antológiaközösségbe való belépéséig.

A rendezvényt Csáky Anna nyitotta meg. Beszélt az alkotóval kapcsolatos személyes élményeiről, megismerkedésükről, barátságukról, arról a hatásról, melyet Harmatiné Péter Kati szobrai gyakoroltak rá, majd így folytatta: „...valóságos csodavilágba csöppentem, amikor meghívott műtermébe. A finom, könnyű kézzel megformált, apró részletekig kidolgozott, utánozhatatlanul vörös színű kerámia-szobrocskák, valamint a drámaiságot sugárzó, fából faragott fejszobrok ámulatba ejtettek. Mindegyik alkotás egyéni vonásokkal rendelkezett. Az alkotó gazdag lelkivilágát hordozták magukon. Igazi karaktereket, élethelyzeteket sikerült neki megformálnia. Szépség és drámaiság együtt volt ezekben a művekben. A kerámiaszobrok alapanyagául szolgáló agyagot az alkotó a csornai téglagyárból hozatta, s a maga kemencéjében égette ki, különlegesen szép vörös színt adva neki.

Akkor én már több verseskötet szerzője, valamint a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség vezetője voltam. Meghívtam Katalint tagjaink közé, s attól kezdve – ennek több mint tíz éve – minden alkalommal részt vett az összejöveteleinken folyó műhelymunkában, rendezvényeink előkészítésében, alkotásai láthatóak voltak közös kiállításainkon, s megjelentek az évente kiadott Győri antológiában.

Ma, ezen a kiállításon – törékeny mivoltuk miatt – a kerámiaszobrok nagy részének csupán a Molnár György által készített fotói láthatóak, de így is sugározzák azt a művészi erőt, melyet valóságukban hordoznak.

Ennek a rendezvénynek a címéül egyik szobra, a Fuvolás lányka szolgál, mert – szerintem – magában hordozza a művész összes alkotásának lényegét: a szépségimádatot, a belső harmóniát és a nagy gonddal történt külső megformálást. Különleges hatása versek megírására ihletett (A lányka és a muzsika, Óda a fuvolás lányhoz). Az egyik a mesteri kézzel létrehozott tökéletes formát, a másik emellett zenei kisugárzását is magasztalja. (Megjegyzendő, Harmati Kati nagy zenerajongó.) A versek azt bizonyítják, hányféle hatást válthat ki a befogadóban, hányféle üzenetet hordozhat egy kiemelkedő művészi alkotás.”

Íme az egyik vers:

A lányka és a muzsika

Harmatiné Péter Kati Fuvolás lányka c. szobra előtt

Talán egy angyal,
láng nyila, tűz,
játszva agyaggal,
formálta testét.
Fuvola-hangra
hajlik a fűz,
s ringanak zsongva
álomi esték.

A lány maga kedves,
ritka-szép, szelíd,
körül a lét verdes,
ő mesékbe hív,
mélyvörös szoknya,
lenge, dús fodor,
amit egy lágy kéz,
ékessé sodor.

És ez a dallam:
rét lelke, erdő
sóhaja halkan,
illatot lehellő,
patak rohanása
finom fecsegéssel,
könnyű permetet
szórva széjjel,
mely száll, ellebeg.

Hűs, könnyű szél kel,
árad a dal felém,
hold-ezüst éjjel
leng bűvöletén,
reszket a táj – ha
hallani bárhol –
e kedves lányka
hívó dalától.

És ha a világ a gondba belerokkan,
a zenével szárnyal égi magasokban.

E verset Gősi Vali olvasta fel, a másikat Gősi Ferenc. Mindketten az antológiaközösség tagjai.

A megnyitón még egy, az alkotót és a műveket értékelő beszéd hangzott el Gősi Vali tollából, Gősi Ferenc előadásában: „...Kisplasztikái egy nagyszerű művész rendkívüli emberszeretetéről, mély empátiájáról, magas fokú érzelmi intelligenciájáról és kivételes emberábrázoló képességéről tanúskodnak. A kedves, szerethető figurák életre kelnek a művész által megálmodott és megalkotott szobor-lét mozdulatlanságából... Ösztönös természetességgel, tehetséggel helyezi életszerű szituációkba az egyébként is gazdagon karakteres alakokat, melyekből varázslatos elevenség sugárzik... lelket gyúr figuráiba, életet ad az anyagnak...” (részlet a beszédből)

A műsor zárásaként Szigeti Endre nagy sikerrel előadta Bródy János Ha én rózsa volnék című dalát. A közönség vele énekelte. Örültünk, hogy az idősotthonban élőknek és másoknak is örömet, művészi élményt tudtunk nyújtani.

A kiállítást október végéig tekinthetik meg az érdeklődők.

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Fuvolás lányka – Harmatiné Péter Kati kiállítása a győri Szent Anna Otthonban

Molnár György fotói

42 kép