A természetfilmes szemével

Mosonyi Szabolcs Vad Balaton című alkotása, amely a legjobb ismeretterjesztő film díját nyerte el a Magyar Filmdíjon, 2018-ban került a mozikba, és nézettsége néhány hazai játékfilmet is lepipált. Igényes fényképezése és izgalmas szerkesztése mellett a ritkán látott természeti események látványos bemutatása adja legfőbb értékét.

„A Balaton Közép-Európa legnagyobb, sekély vizű tava. Bár nyáron a partjait nyaralók lepik el, a tó és a környezete szinte hihetetlen természeti kincseket tartogat egész évben. A vulkánok, a barlangok, a mésztufa lépcsők, a homokbuckák és a szurdokvölgyek az Európai Geopark Hálózat részei, a mocsarak nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek. Ürge és vadmacska, vándorsólyom és holló, tömegesen fészkelő kócsagok és gémek, násztáncot járó balinok. A geológia, a vadvilág és az ember különös házassága teremtette ezt a káprázatos tájat.”

A Balázs Béla-díjas természetfilmes, Mosonyi Szabolcs nemcsak a film rendezője, operatőre, de a vágója is, felesége, Bagladi Erika pedig producerként és forgatókönyvíróként vett részt a munkában. Mosonyiék több filmen dolgoznak párhuzamosan, mindegyiket több évig forgatják. A Vad Balaton három éven át készült.

A történész szemével 

„A magyar embereknek a Balaton egyfajta közös nyelve.” Dr. Kovács Emőke fiatal történész, mottója: „Legyen a kultúra szenvedély!” Izgalmas kötete, A 19. századi Balaton világa a magyar tenger múltjából szűri ki az izgalmas részleteket, történeteket. Például megtudhatjuk belőle, hogy a 19. század második harmadától beszélhetünk klasszikus balatoni fürdőkultúráról.

Az 1848-49-es szabadságharc bukása miatt megtört ez a folyamat, és csak a kiegyezés után indult el újra. Akkor jöttek létre az első fürdőtelepek a nyugati típusú tengeri fürdőhelyek mintájára: fürdőházak épültek, fövenyes strandokat alakítottak ki. Az 1870-es évekig nem is nagyon fürödtek a Balatonban. A monarchia polgárai nem tudtak úszni, féltek a nagy vizektől. A 18. század végén Mária Terézia még konkrétan meg is tiltotta a tóban való fürdőzést a Ratio Educationis-ban. Hosszú időbe telt, mire megbarátkoztak a Balatonnal.

„A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövőre.” (Eötvös Károly)

A művészek szemével

„(…) a Balaton-vidék egy bájos menyasszony, ki vőlegényére vár, minden ponton új bájait tárja fel; mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek ki érte, én azt mondom, hogy az egész táj mosolyog! (…) Ha gazda vagyok, a Tiszamellék rónájának adom az első rangot; ha politikus vagyok, Erdélybe leszek szerelmes; de mint költő, a Balaton-vidéknek nyujtom a szépség almáját.” (Jókai Mór: A magyarhon szépségei – A magyar Tempe völgy)

A 19. század második felében kezdtek el nagy magyar alkotók kötődni a tóhoz, például Jókai Mór, aki Füredre költözött. Írásaiban olyan őszintén, szeretettel írt a Balatonról, hogy önkéntelenül is nagy propagandát csinált a tónak. Ennek hatására jelent meg az első művész-hullám, szinte minden településnek volt egy-egy emblematikus alakja.

„Fél hétkor gyérül már a homokfürdő, s odakint, a valószínűtlenül kék, kettős tükör alján is itt-ott bukkan csak fel egy trikó, kifelé szállingóznak nyaralók és víkendezők, pedig ilyenkor legszebb a Balaton, álomszerűen szép, káprázó ködfátyolkép, az ember azt mondja magában, túlzás, ilyen nincs is, legfeljebb volt valamikor, a kék romantika fénykorában. Érzeleg a természet, vagy szerelmes, vagy talán vénül, hogy ilyen fellengzős stílusban fejezi ki magát. Azt a pár embert, aki még lusta felöltözni, mintha zavarba is hozná a Balaton fájdalmas pátosza…” (Karinthy Frigyes: Halál a strandon – részlet)

A nagy felfutás a két háború közti időszakra tehető. Karinthy Frigyes például Siófokra tette a bázisát. Érdekes, hogy az egyes alkotók habitusa mennyire összefügg a település arculatával. Siófok már a két háború között is a szórakozás, az éjszakázások színtere volt – nem sokban különbözött a mostanitól. Karinthyék nagyon szerették ezt a nyüzsgő éjszakai életet. A legfontosabb kortárs írók – Rejtő Jenő, Faludy György – mind megfordultak nála. Itt is halt meg 1938-ban.

A húszas, harmincas években már filmek is készültek a Balatonról. A filmvilág szereplői, rendezők, film- és színházi színészek is megjelentek: korábban Bajor Gizi, majd Karády Katalin Balatonföldváron, Blaha Lujza pedig Balatonfüreden nyaralt sokat.

Kovács Emőke Balatoni impressziók című kötetéből pedig azt is megtudhatjuk, vajon hogy élt a Balatonon Krúdy Gyula, a ködlovag, akinek utolsó napjairól aztán Márai Sándor írt egy csodálatos regényt Szindbád hazamegy címmel.

Gárdonyi, Kosztolányi, Móricz, József Attila, Szabó Lőrinc és Nagy László is írtak a Balatonról. Miért ne vehetnénk elő nagy íróink sorait az alkonyat elcsendesedett, ihlető pillanatiban, hogy az ő lelkükön át szemlélhessük a szeretett vidéket?

Gárdonyi Géza: A Balaton

Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre,
égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton!
Arcát a hold benned elmélázva nézi,
s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon.
Leülök egy kőre s elmerengek hosszan
az éjjeli csendben az alvó fa alatt.
Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:
Balatont álmodom s melléje magamat.

Szabados Éva

Forrás: port.hu, osszkep.hu, furedtv.hu, arcanum.com, citatum.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.