Daniel Clay 2008-as azonos című regényét a szerző bevallása szerint erősen befolyásolta Harper Lee világhírű műve, a Ne bántsátok a feketerigót!, így az elismert színházi- és opera-, ámde akkor még újonc filmes rendező, Rufus Norris adaptációjában a fejlődésdráma olyan nagyon eleve nem lőhetett mellé. Szerencsére az Ébredés tényleg jóval ambiciózusabb lett, mintsem egy egyszerű karakterlánc bulváros közhelyekbe ágyazott történetmesélése: 2012-ben a Zürichi Filmfesztiválon a legjobb külföldi filmnek járó Aranyszem-díjjal jutalmazták, hazájában pedig elnyerte a legjobb brit független filmnek járó The British Independent Filmdíjat.

Az összetett szociológiai témájú film a szokásos módon a békés felszín alatti forrongásokra irányítja a figyelmet. A történet szerint Skunk (Eloise Laurence), a vagány, ám magányos 11 éves lány zaklatott ügyvéd apjával, Archie-val (Tim Roth), bátyjával, Jeddel (Bill Milner), valamint az évek során anyapótlékká vált au-pair Kasia-val (Zana Marjanovic) éldegél Észak-London külvárosában. A nyári szünet épp csak elkezdődött, amikor a látszólagos idillt egy pillanat alatt összetöri egy brutális tett: Skunk szemtanúja lesz annak, ahogyan a szemben lakó, otromba Bob Oswald (Rory Kinnear) szinte agyonveri Ricket (Robert Emms), a különc, visszahúzódó, kicsit zavarodott fiút, a szintén az út túloldalán lakó idős házaspár, Mr. és Mrs. Buckley fiát. Bob egyik tinédzser lánya ugyanis teherbe esett, s apjától félve hazug módon azt állítja, Rick erőszakolta meg őt.

Skunk fejében kínzó emlékként maradnak meg a látottak. Az apa igyekszik ugyan segíteni a lány félelmein, de az otthon, a környék, az iskola mind olyan tereppé válnak a számára, ahol a boldog gyermekkori bizonyosság helyét átveszi a kétség; egy bonyolult, meghasadt világ képe. A helyzeten aztán tovább ront Kasiának az angoltanár Mike-kal (Cillian Murphy) való viszonya, valamint hogy Skunk teljesen odavan az egysíkú Dillonért (George Sergeant). A lány utolsó vigasza Rickkel való kimondatlan barátsága, de végül egy olyan választás elé kerül, amelyben neki kell döntenie: marad-e ebben a most megismert világban, vagy elhagyja örökre.

Az Ébredés karakteres és erős film annak bizonyítására, hogy milyen mélységek húzódnak a társadalomszociológia terén napjainkban. Rufus Norris hatékonyan kezeli a többszempontú narratívát, viszont egyes kritikusok szerint maga a történet vezetése helyenként véleményes: a részben szappanopera ízű, részben melodrámai atmoszféra eleinte érdekes és hihető, viszont a befejezés felé a pesszimista, erőszakos beállítódás felé mozdul el. Azonban szerencsére végig kézben van a gyeplő, a megismert 3 család mindegyike diszfunkcionálisabb, mint a másik, ezért szükséges a talán túlzott feszültségű valóságérzet, amely szilárd alapokra helyezi a történetet. További értékként emelték ki a különböző médiumok, hogy az Ébredés rengeteg kérdést felvet, de tartózkodik attól az arroganciától, hogy egyoldalúan válaszolja meg őket.

Mark O’Rowe forgatókönyve remek érzékkel nyúl a gyerekkor feltárásához, ahhoz a tinédzservágyhoz, hogy megtalálják valódi helyüket a világban a szülők elemi, végtelen odaadása mellett. Rob Hardy operatőri munkája meghatározó részletességgel dokumentál, amelyet kitűnően támogat Tim Roth központi jelenléte, Rory Kinnear ijesztően erőszakos viselkedése és az újonc Eloise Laurence varázslatos jelenléte a vásznon.

Szilvási Krisztián