Ha pedig a kutyák titokzatos, emberre hangolódó antennáival nemcsak a hangulatot és az aktuális lelkiállapotot, de a kétlábúak bonyolultabb szavait is érti, egy ilyen séta alkalmával talán kereket old. A halálra készülő Edit ugyanis nem akarta kitenni kedvencét a gazdi elvesztésének, ezért az elaltatása mellett döntött.

Bár számtalan kortárs beszámolt a színésznő idősödéstől való félelméről, valószínűleg senki nem vette komolyan azokat a kijelentéseket, amely szerint nem akar megöregedni. Mégsem kezelhetjük tényként, hogy az 1972. december 26-i nap pusztán a négy X nyomása miatt bizonyult végzetesnek Domján Edit életében. Ha ez a művészetében alázatos, emberileg pedig nagyon is sebezhető asszony mentőövet kap a sorstól egy harmonikus szerelem képében, talán minden másként alakul. Csakhogy épp ennek volt híján – a lángoló szenvedély megtalálta ugyan, pedig diákszerelemből lett házassága Kaló Flóriánnal sokáig nagyszerűnek ígérkezett. A színművészeti főiskola padjait koptató két fiatalt ugyanaz a rajongás hajtotta: a szakma csodálata. Csak a művészetet akarták és egymást, a külsőségeknek pedig olyan mértékben fricskát mutattak, hogy az anyakönyvvezető előtt kimondott igent egy szimpla menzai ebéd követte. A Szegedi Nemzeti Színháznál töltött idő alatt apró bérelt szoba biztosította számukra az otthon melegét, Edit pedig hamarosan országos hírnévre tett szert A művésznő hintaja című darabban nyújtott alakításával. A fővárosba való visszatérés azonban továbbra is egyik legfőbb álma maradt. Bár Kaló Flóriánnak egy ideig politikai okokból nem engedték, hogy Budapestre szerződjön, 1962-ben végül a hatalom szigora enyhült, s a színész házaspár berendezkedhetett a fővárosban.

Műtermi fotó (Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum CC BY-NC-ND)

Ekkor költözött be az állatszerető Edit szívébe és életébe Prince, hogy aztán évekig néma tanúja legyen örömeinek és bánatainak. Sok mindent megéltek együtt, a nő, akiért tömegek rajongtak, akinek nevetése szinte szimbólummá vált, valószínűleg gyakran hullatott könnyeket négylábú barátja bundájába. Érzékenysége miatt nehezen viselte a bírálatokat. Elég volt egyetlen rosszindulatú járókelő, aki kutyasétáltatás közben kecskének titulálta Prince-t, majd szemére vetette a művésznőnek, hogy inkább gyereket vállalna, Edit máris zokogásban tört ki. Éppilyen fájdalommal élte meg, hogy a kritikusok beszédmódja miatt modorosnak bélyegezték. S ha mindez nem lett volna elég, szürkülő házasságában társas magány kínozta. 1969-ben a válásban látta a kiutat, bár a baráti kapocs sosem szakadt meg köztük Flóriánnal. Majd következett Szécsi Pál személyében a legendás szerelem, amelyre Kovács Kati énekesnő így emlékezik: „Voltak, akik a nagy korkülönbség miatt ellenezték a kapcsolatukat, ami aláásta azt. Ezt azonban soha nem a zenésztársadalom tette szóvá, mi azt mondtuk, hogy ’Nagyon kedvesek, aranyosak, helyesek vagytok együtt’. Nagyon szurkoltunk nekik, mert ők nem csak igazi szerelmespárnak, hanem barátoknak is tűntek, szemmel láthatóan kiegyensúlyozottak voltak. (…) Az előadásokra együtt érkeztek, kézen fogva sétáltak, mosolyogtak, nevetgéltek, jól mutattak egymás mellett, egyszer-kétszer engem is megnéztek együtt. Sajnos Pali befolyásolható volt, és baráti köréből sokan nem nézték jó szemmel, hogy Edit idősebb. Mi, zenészkollégák viszont úgy láttuk, Palinak nagyon nagy szüksége volt egy intelligens, kedves emberre, mint az Edit.”

A neve alatt két fontos szerep (Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum CC BY-NC-ND)

A fanyalgók több oldalról is támadtak: a színésztársadalom abban az időben lenézte az énekeseket, ez tehát Edit oldaláról kívánt folytonos harcot. Szécsi pedig a 12 év korkülönbség kínosságát hallgatta unásig a kedves jóakaróktól. Volt tehát egy romantikában úszó kapcsolat, amely során tengernyi sárgarózsa végezte Edit vázájában, s amelyre egy állatkerti leánykérés tette fel a koronát. Ugyanakkor állandó védekezéssel és küzdelemmel is teltek ezek a napok. S mintha ez a rengeteg kihívás nem lett volna elég, a környezet negatív reakcióit betetőzte a férfi alkoholizmusa.

A színészek lenézték az énekeseket (Pécsi Nemzeti Színház CC BY-NC)

Ebben az embert próbáló háromszögben szembesült Edit azzal a megrázó ténnyel, hogy gyermeket vár – s ezek tudatában döntött az abortusz és a szakítás mellett. Végül 1972 karácsonyán a naptár kíméletlenül szemébe vágta a sokat emlegetett négy évtized leteltét, ő pedig kitartott egykori döntése mellett: nem él negyven évnél tovább. Bálint András Jó társaságban című interjúkötetben idézi fel a napot, amikor kollégáival a próbáról hiányzó Edit lakására siettek: „(…) becsöngettünk, nem nyitott ajtót. Laci benézett a kulcslyukon, aztán a levélnyíláson. Sápadtan ült le a lépcsőre. Én is benéztem. A fenti kulcslyukon egy elfordított női fej sziluettjét látta, a lenti levélnyíláson pedig a levegőben a függő két lábat. A többiek is benéztek. Hívtuk a rendőrséget, a mentőket. A jéghideg lépcsőházban ültünk, remegtünk, gyanítottuk, hogy hinni kell a szemünknek. A rendőrök feltörték a bejárati ajtót, a mentők levágták Editet a kötélről, amivel az ajtót áthidaló könyvespolcra felakasztotta magát. Órák óta halott volt. A kis garzonlakásban egy halálra véglegesen elszánt ember nyomait találtuk: búcsúlevelet, gyógyszeres fiolákat, zsilettpengéket és sok alvadt vért. A vérnyomok a fürdőszobába vezettek, ahol levágta a fregoli kötelét.” Az elhagyott szerelmesnek testvére, Katalin vitte meg a hírt: „Nem emlékszem, mit és hogyan mondtam el neki, csak a szemére. Olyan fájdalom volt benne, olyan rémisztő szomorúság, amitől csak megdermedni és félni lehet. Nem kérdezett, meg sem szólalt, csak ült görnyedve a fotelben, aztán összegömbölyödött, akár egy embrió, és végre zokogni kezdett.”

Külföldnek szánt fotó (Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum CC BY-NC-ND)

Egy egész ország találgatta a miérteket, szövevényes pletykák lángoltak fel, majd hamvadtak el, hogy helyet adjanak újabb, még izgalmasabb verzióknak. Közben pedig a korábban is labilisnak bizonyuló Szécsi Pál lelke lassan visszafordíthatatlanul belesorvadt a történtekbe. Úgy érezte, nemcsak énekelni, létezni is képtelen. Két év múlva követte hát Editjét az örök nyugalomba, ahol nincsen kor, nincs szóbeszéd, s nincsenek akadályok egy olyan szerelem előtt, amely emocionális túláradásával élet és halál mezsgyéjét is átlépte.

Címlapkép: Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum CC BY-NC-ND

Kecskés Nikoletta
Forrás: forumhungaricum.hu