A világ legrégebbi csillagtérképei

Hát ez csúcs! 45. rész – Szabados Éva írása

lascaux-csillagterkep

A ma ismert legrégebbi csillagtérképek felfedezése dr. Michael Rappenglück, a Müncheni Egyetem német kutatójának nevéhez fűződik. Lascaux (a képen), Tête-du-Lion és Ach-völgy – ezek a barlangok őrizték meg az értékes leleteket, melyek közül a legfiatalabb is minimum 15.000 éves.

A csillagos ég iránti érdeklődés egyidős az emberi kultúrával. Minden civilizációban fontos szerepet játszottak az istenekről és hősökről szóló mítoszok. A mitikus ősök pedig megjelentek a csillagképekben, azt üzenve, hogy az ember égi eredetű. Ezek a szimbolikus emlékeztetők segítettek megőrizni a válaszokat a nagy kérdésekre: Miért élünk? Hol a helyünk a világban? Hogyan győzhetünk életünk megpróbáltatásaiban?

A régészek és a történészek folyamatosan kutatják az emberiség múltját. A kezdetek ma is bizonytalan ködbe vesznek, jelenleg kb. 6-7 millió évre teszik az időpontot. De rengeteg a kérdés. Ez mindenképp óvatosságra inti az embert, hiszen egy újabb lelet vagy egy újabb összefüggés felismerése átírhatja az eddig elfogadott elméleteket. Mint történt ez például Heinrich Schliemann, Trója és Mükéné felfedezője esetében is, aki ráébresztette a görögöket, hogy mítoszaiknak valóságalapjuk van.

A paleolit időszakot tanulmányozó Michael Rappenglück történészként és csillagászként több tudományág eredményeit szintetizáló interdiszciplináris megközelítést alkalmaz kutatásai során. Tudományos publikációk sora fűződik a nevéhez az archeocsillagászat, etnocsillagászat, kulturális csillagászat területén, különös tekintettel a korábbi történelemre, a hajózás és földmérés történetére. Tanulmányainak részét képezi a filozófia, a vallástudomány, a szimbolika és a mitológia.

lascaux-csillagterkep

A franciaországi Lascaux barlang festményei közül különösen a Bikák csarnokában található nagyméretű bikaalak váltotta ki az érdeklődését (a fenti képen), amelynek válla fölött hat, két sorban elrendezett pont látható, V alakú fejére pedig szintén pontokat festettek. Értelmezése szerint a bika maga a Taurus csillagképet jeleníti meg, a válla fölötti pontok a Plejádok (Fiastyúk), a fején található pontok pedig a Hiádok csillagcsoportot jelzik.

Rappenglück doktori disszertációjában megfogalmazott állítása szerint a barlang nemcsak csillagképeket ábrázol, hanem a paleolit sámánok teljes világképét is összegzi. Ennek fontos része a barlang legmélyén található „Halott ember kútja” elnevezésű galéria. A tárna falán egy bika, egy furcsa madárember és egy titokzatos madár látható, amely egy ágon ül.

Dr. Rappenglueck szerint ezek körvonalai formázzák az ég térképét: a bika szeme, a madárember és a madár jelzi a három jelentős csillagot, a Vegát, a Denebet és az Altairt. Ezek együttesen alkotják a Nyári háromszög csillagképet, amely a legfényesebb objektumok között látható az északi félgömb felett, nyár közepén. 17.000 évvel ezelőtt, az égnek ez a része sohasem került a horizont alá, ezért valószínűleg különös jelentőséggel bírt a tavasz kezdetén.

A német tudós egy még régebbi csillagtérképet fedezett fel a Tête-du-Lion barlangban (Ardèche, Franciaország). Az egyik, körülbelül 21.000 éves rajz egy bölénytehenet ábrázol, felette 21 ponttal. Az állat testén szintén található egy hét pontot tartalmazó csoport, nem messze tőle pedig egy magányos pont. Rappenglück szerint a festmény a Plejádok (Fiastyúk) csillaghalmazt és a ragyogó Aldebaran csillagot ábrázolja.

Azok a régészek, akik megvizsgálták Rappenglück eredményeit, mind egyetértettek a magyarázatokban. Véleményük szerint a német tudós felfedezte a legkorábbi bizonyítékokat arra vonatkozólag, hogy az emberiséget már az ősidőkben is érdekelték a csillagok.

orion-csillagkep

Még nagyobb múltbéli távlatok nyíltak Rappenglücknek köszönhetően, amikor egy mamutagyarból készült lapocskába vésve felfedezte az Orion csillagkép ábrázolását (a fenti képen). A lelet egyébként maga nem új keletű: 1979-ben a németországi Baden-Württenberg tartománybéli Ach-völgyben fekvő barlangból került elő. A mellette talált csonthamun végzett szénizotópos vizsgálatok szerint a csontlapocska legalább 32.500, legfeljebb 38 ezer éves – ezzel a valaha talált legkorábbi emberábrázolások közé tartozik.

Michael Rappenglück új megvilágításba helyezte a leletet, amikor azt állította, hogy a vésett alak nem más, mint az Orion csillagkép, az égi Vadász. Az alak arányai ugyanis kísértetiesen megegyeznek az Orion csillagképével: különösen feltűnő keskeny dereka, amely a csillagkép három csillagból álló övét idézi. Az, hogy az ábrázoláson az alak bal lába rövidebb, szintén elgondolkodtató egyezés. Mi több, a lapocskába vésett „kard” is az Orion ismert jellegzetességei közé tartozik.

Ami az eltelt évezredek során a csillagkép csillagainak elmozdulását illeti, dr. Rappenglück egy számítógépes program segítségével rekonstruálta a csillagok több mint 32 ezer évvel ezelőtti állását. A tudós szerint ezek a távoli múltat idéző térképek azt mutatják, hogy őseink kifinomultabbak voltak, mint azt általában feltételezik.

Szabados Éva

Forrás: news.bbc.co.uk, buckinghamcovers.com, sg.hu, independent.academia.edu, origo.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

2022.07.22