A két alkotó 1981 márciusában három hétre elvonult Zsennyére, a Művészet Alap alkotóházában kezdték el a közös munkát, kis túlzással a nap 24 órájában csak a Sztárcsinálókkal foglalkozhattak. Itt látogatta meg őket az ősbemutató későbbi rendezője, Kovácsi János, aki „egy személyben lett dramaturgiai konzultáns, ötletember és rendező”.

A Sztárcsinálókkal a szerzők a császárkor hírhedt alakját, Néró császárt (a képen balra) és korát idézték meg. A történet „a korabeli Róma valós és kitalált történeteire épül, az üzleti-politikai sztárcsinálást, a szórakoztatóipari üzlet szélhámosságait mutatja be”. A szerzők célja az volt, hogy megmutassák „a politikai mechanizmus működését, a hatalom és a nép viszonyát…” Művükben egyaránt megjelenik „az erőszak, a visszaélések, az általános erkölcsi romlás, az értékvesztés, a pénz uralma, a hatalom hajszolása és a leplezetlen politikai manipulációk”.

Miklós Tibor így nyilatkozott a témaválasztásról és a zenéről: „Olyan témát kerestünk, amely politikai tartalmú, állásfoglalás a diktatúra ellen, de talán mégis elkerülheti a cenzúra figyelmét. Várkonyit a széles skálájú zenei megfogalmazás lehetősége izgatta és inspirálta Néró, az ókori diktátor figurája, én pedig a politikai sztárcsinálás példázatát akartam megírni a császárrá emelt kamasz és a római kazamaták mélyén szervezkedő első keresztények történetében.”

A Sztárcsinálók a legendás Rock Színház második produkciója volt. Az ősbemutatót tudatosan tartották vidéken. Hogyan esett a választás Győrre? Az alkotók Örvényben című musicaljét a város Kisfaludy Színházában játszották először. A rendező elmondása szerint „a darab körüli kedvező visszhang, a városi vezetők és a színház támogatása végül lehetővé tette, hogy itt legyen az ősbemutató”. A július elején kezdődő próbák során napi 10-12 órán át dolgoztak, próbáltak délelőtt, délután, este és olykor még éjjel is.

Az előadás díszleteit Lovas Pál és Bogyó Barna, a jelmezeket pedig Tordai Hajnal tervezte. Az előadásban fontos szerep jutott a táncnak, a korban így írtak erről: „az ének mellett a mozgás játszotta a legnagyobb szerepet, az vitte a történetet”. A koreográfiát két vendégművész, Reinthaller Éva és Lothar Hannf készítették, amelyet a kritika ki is emelt: „Kovácsi János rendező hiányt pótló és hamisítatlan revüt csinált. A látványos revühangulat megteremtésében mindenekelőtt a két koregráfus, a berlini Metropol Theater balettegyüttesének művészeti vezetői voltak segítségére.”

Az ősbemutatón a Sztárcsinálók óriási sikert aratott, a közönség tagjai „percekig tartó tapssal fogadták a szereplőket”. A Nérót alakító és a nehéz szólamot csodálatosan éneklő Szolnoki Tibor – aki amúgy 1980 és 1982 között épp a győri teátrum tagja volt – egyből igazi sztárrá vált, a szerep valódi kiugrást jelentett számára. A további főszerepeket Kárpáti Denise (Agrippina, a képen jobbra), Usztics Mátyás (Seneca), Kováts Kriszta (Ulrika), Eszményi Viktória (Octavia), Füsti Molnár Éva (Poppea), Harmath Albert (Juvenalis), Szakácsi Sándor (Kiprios-Jézus), Benkóczy Zoltán (Claudius) alakították.

Szále László így írt korabeli kritikájában: „… Az izgalmat, feszültséget, a játék tétjét, komolyságát az eredeti történet adja: Néró, Claudius, Agrippina, Seneca és a többiek sorsa, hatalmi harcaik, összeesküvéseik, cselszövéseik, bukásuk. A szöveg legjobb részei ennek adnak többletjelentést, s indítják el a nézőben asszociációk egész sorát. Az ügyetlenebb megoldások, túlzó aktualizálások viszont súlytalanná teszik a játék eredeti tétjét, a művészet elillan, és marad a bemondás – élmény nélkül.” Mindezek ellenére a szövegkönyvet érett és tudatos munkának tartotta. A zenéről ez volt a véleménye: „A zene is a bevált receptúra szerint készült. Megtalálhatók a darabban a legkülönbözőbb karakterű dalok, vannak halk, lírai hangvételűek, vannak drámaiak, extracentrikusak. Várkonyi zenéje … tehetséges munka.” A kritikusok a színészek közül Szolnoki Tibort, Harmath Albertet, Kováts Krisztát, Makrai Pált, Eszményi Viktóriát, Füsti Molnár Évát, Kárpáti Deniset, Szakácsi Sándort, Usztics Mátyást és Csuha Lajost emelték ki.

oszem

Felhasznált irodalom: Miklós Tibor: Musical; Miklós Tibor: Emlékek és barátok : negyedszázada egy főűri kúrián készült a Sztárcsinálók. In: Premier, 2005, 48. sz. p. 26-27.; Szále László: Közösségcsináló. In: Magyar Ifjúság, 1982., 26. évf., 39. sz. p. 39.; Herceg Árpád: Sztárcsinálók : ősbemutató a győri sportcsarnokban. In: Kisalföld, 1981., 37. évf., 165. sz. p. 5.; Turi Gábor: A sztárcsinálók. In: Ifjúsági Magazin, 1981., 17. évf., 11. sz. p. 52.; Hollós László: Kell-e nekünk Rock Színház?. In: Színház, 1982., 15. évf., 1. sz. p. 32-33.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.