Harcsa Veronika, hazánk több műfajban is alkotó, nemzetközi szinten ismert és elismert énekesnője már sokadik alkalommal várja saját udvarral a rendezvény látogatóit, ennek apropóján beszélgetett vele a Lángoló.hu a nevét viselő helyszínről és magáról a fesztiválról. Mit jelent a gyakorlatban, ha valaki udvargazda? Ki hajlandó jógázni egy nyári fesztiválon „hajnali” 11 órakor? Többek között ilyen kérdésekre is válasz kapunk a most következő interjúból.

Idén is udvaros leszel a Művészetek Völgyében, hányadik alkalom a mostani?

Már nyolcadik vagy kilencedik éve, attól függően, hogy a covid időszakát minek számoljuk. 2014-ben volt először udvarom, és azóta végig ott vagyok minden fesztiválon.

Hogyan jött először az ötlet, hogy egy saját helyszín programjáért felelj az egész rendezvény során?

Fellépőként már korábban is jártam a Művészetek Völgye Fesztiválon, és nem is én voltam az első, aki udvart kapott ott, hiszen csinált ilyet Palya Bea is, hosszú évek óta vezet udvart a Kaláka együttes Lackfi Jánossal, van helyszíne a Fonónak, a Filmarchívumnak vagy a Kőbányai Zenei Stúdiónak, tehát sok olyan programhelyszín van, ami egy előadóhoz vagy egy-egy szervezethez kötődik.

Az udvargazdaság az én szempontomból azt jelenti, hogy a tíznapos fesztiválon annak a helyszínnek a műsorát én állítom össze a kísérőprogramokkal együtt, illetve jelen vagyok háziasszonyként. Tehát amellett, hogy természetesen éneklek is, minden kapcsolódó feladatot ellátok onnantól, hogy fogadom a fellépőket és természetesen magát a közönséget is. Ez egy nagyon-nagyon személyes és közvetlen együttlét, ami semmilyen más fesztiválon nem tapasztalható. Belefér az, hogy együtt fröccsözünk, vagy ha esik az eső, akkor együtt húzódunk be a fa alá. A fesztivál rájött arra, hogy ez egyrészt nagyon személyes hangulatot kölcsönöz az adott helyszíneknek, másrészt nagyon jól kommunikálhatóvá teszi az ottani programokat. Ha egy látogató ismer engem valamennyire, akkor már nagyjából el tudja képzelni, hogy milyen zenékre számíthat azon a helyszínen.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Ezek után valószínűleg költői kérdés, hogy mennyiben tükrözik a te ízlésedet az ott fellépő előadók, vagy egyéb programok.

Igen, abszolút garanciát vállalok az általam összeállított műsorért! Mindig sok energiát fordítok arra, hogy lehetőleg senkinek ne maradjon hiányérzete. Természetesen nem csak olyan zenék hallhatók, amelyek hozzám a leginkább közel állnak előadóként, igyekszem, hogy nagyon szélesen tartsam a spektrumot. Tehát alapvetően ez „jazz” udvar, de egyáltalán nem csak jazz szól itt, ahogy én magam is rengeteg más produkcióban énekeltem az évek során. A fő irányelv egyszerűen megfogalmazva az, hogy olyan zenéket szeretnék megmutatni, melyekben nagy szerepet kap a spontaneitás, a kreatív pillanatok, a jelen idejű, élő zenélés. Leginkább magyar előadók lépnek föl, de mivel én magam is nagyon sokat koncertezem külföldön, mindig törekszem arra, hogy egy-egy gyöngyszemet elsősorban a környékbeli országokból is meghívjunk, külföldi fellépőink is vannak.

Az is fontos, hogy ne csak stílusok mentén, hanem korosztályok szempontjából is minél színesebb legyen a műsor: jusson koncertsáv a már sokszor bizonyított előadóknak, de legalább ugyanennyi esélyt kapjanak a fiatalok is, hogy legyen tér és mód friss előadók felfedezésére. Nálam az udvarban idén különösen hangsúlyos ez a szempont, kifejezetten sok friss név van, akikre rá lehet majd csodálkozni, és mondjuk az egyszeri YouTube-lejátszás után most élőben is megnézhetők lesznek egy teljes koncert erejéig. Összességében a fesztivál alatt napi négy-öt fellépőnk van, szóval a tíz nap során több mint 40 koncerttel várjuk a hozzánk látogatókat, csak az én udvaromban, ha a kísérőprogramokat nem számítjuk.

Szóba került a felfedezés lehetősége. Te jellemzően hol találkozol új zenékkel, zenekarokkal?

Egyrészt nyitva tartom a fülemet, másrészt szoktam kérdezgetni olyan ismerős zenészeket, akiknek az ízlésében megbízom, és akik esetleg akár zenetanárként, akár más módon kapcsolatban állnak a fiatalabb generációval, hogy szerintük kik azok a friss nevek, akikre mindenképpen érdemes figyelni. Másrészt követem a tehetségkutatókat. A Müpában minden évben van Jazz Showcase, de többször előfordult, hogy a Fülesbagoly tehetségkutató mezőnyéből hívtam el előadókat, akikre ott figyeltem fel. Zsűriztem a magyar-lengyel kulturális együttműködéseket támogató Wacław Felczak Alapítvány pályázatán is, ilyenkor óhatatlanul elém kerülnek olyan produkciók, amikbe máshol nem, vagy csak később botlanék bele. Ilyen volt például ifj. Balázs Elemér, akinek édesapja Magyarország egyik legelismertebb jazz zenésze. Ő klasszikus zongoristaként végzett, de természetesen, folytatva a családi tradíciót, ő is magába szívta a rögtönzés képességét, így idén Chopin-etűdökre fog improvizálni a helyszín egyik különleges produkciójaként.

A koncertek mellett olyan programok is lesznek nálad, mint interaktív énekes workshop kicsiknek és nagyoknak, illetve napindító jóga délelőttönként. Ezekről mit kell tudnunk?

Én magam is régóta jógázom, ami az évek alatt rendkívül népszerű programunk lett, pedig amikor először eszembe jutott, nem igazán tudtam, hány fesztiválozó lesz hajlandó hajnali 11 órakor tekergetni magát a fűben. De telt házas a jógánk, láthatóan sokaknak jólesik, ha így indíthatják a napot egy ilyen típusú rendezvényen is. Képzett jógaoktatóink vannak, tehát nem én vezetem a programot, viszont be szoktam állni, mert nekem is nagyon jót tesz, kicsit egyben tart a fesztivál alatt. Ráadásul az én programhelyszínem Kapolcs legszélén, a falu végén van, ott mellettünk már kezdődik az erdő. Tehát, bár maga a fesztivál nagyon sok látogatót vonz, az én udvarom egy nyugodt kis sarok, ahol ugyanúgy lehet nagyon jó zenéket hallgatni, mint leülni egy babzsákra fröccsözni – és igen, reggelente még egy kis mozgás is belefér!

Az énekes workshop sem afféle klasszikus énektanítás, inkább élményt szeretnénk kínálni az odalátogatóknak. Általában valamelyik aznapi fellépővel, énekesekkel, hangszeresekkel együtt tartom, a cél pedig az, hogy a közönség is bevonódjon a zenébe. Egy koncert jellegéből adódóan eléggé aszimmetrikus kapcsolódást jelent az előadó és a hallgató között, nagyon egy irányba folynak a dolgok, a nézőknek pedig leginkább a dalok közötti taps és tetszésnyilvánítás formájában van lehetőségük a közreműködésre. Ezeknek a workshopoknak, amik tényleg bármilyen előképzettség nélkül mindenki számára élvezhetők, pont az a céljuk, hogy olyan zenei élményt nyújtsunk a hallgatóságnak, aminek létrehozásában ők is részt vehetnek. És itt minden hang érvényes, nem kell tisztán énekelni! Nagyon sok improvizációs gyakorlatot szoktam belevinni ezekbe a foglalkozásokba, amelyek segítségével, ha kicsiben is, de mindenki megtapasztalhat olyan zenei folyamatokat, amiket később felismerhetnek, amikre rácsodálkozhatnak egy-egy koncert hallgatása közben.

Van a Művészetek Völgyének egy különleges programja, a Völgyimpró, amin fellépőként te is gyakran részt veszel. Ha valaki még nem látott volna ilyet, hogyan próbálja meg elképzelni?

Szomszédolásnak hívjuk a Völgyben, amikor udvargazdaként egy másik helyszínre átlátogatunk, hogy részt vegyünk az ottani programokban. A Völgyimpró arról szól, hogy a Blue sPot zenekar lényegében jammelésre invitál olyan zenészeket, akik jelen vannak a Művészetek Völgyében, akár fellépőként, akár programszervezőként. Tavaly is részt vettünk egy ilyenben velük; a lényeg, hogy minél spontánabb, annál jobb! Nyilván volt egy alap, amit megbeszéltünk előre, de aztán természetesen szabad rögtönzésbe torkollott a dolog. Maga a helyszín önmagáért beszél, mert konkrétan szalmabálák közé heveredtünk le, ott zenéltünk, ez lett felvéve. Egyfajta meglepetés volt ez a programok között, amit az hallott, aki véletlenül épp arra vetődött. Ezzel is szeretnénk megmutatni a Völgybe érkezőknek azt, hogy egyrészt itt bármikor bármi előfordulhat, másrészt, hogy érdemes nem csak a már jól ismert zenekarok programjaira ellátogatni, hiszen ez a fesztivál maximálisan alkalmas arra, hogy bátran, vakmerően nekiinduljunk, és felfedezzünk új helyszíneket, új programokat, olyan neveket, akiket korábban még sosem hallottunk.

A Művészetek Völgyének közönségére szerinted jellemző az átlagosnál nyitottabb hozzáállás az új, akár váratlan dolgok befogadására? Hiszen a fesztiválozás azért – és ezt most minden pejoratív él nélkül mondom – sokak számára leginkább arról szól, hogy a kedvenc zenekaraik legnagyobb slágereit hallgatva szórakoznak.

Szerintem maga a Völgy, az ott megélhető hangulat és közeg hozza egy nyitottabb állapotba a közönséget. A visszatérő látogatók eleve tudják, mennyire színes közegbe érkeznek. A Művészetek Völgye nem egy adott zenei műfajra koncentráló fesztivál, ráadásul nem is csak zenei produkciókra épül, hiszen van táncművészet, néptánc, film, képzőművészet, kézműves foglalkozások, színházi előadások és a többi. Ez egy valódi összművészeti közeg, és azt hiszem, ez az, ami különösen vonzza a közönségnek azt a rétegét, aki nem akar elköteleződni egy stílus vagy egy művészeti ág mellett, inkább potenciálisan minden érdekli.

Miután idén már kilencedik alkalommal leszel udvargazda a Művészetek Völgyében, ami mindig sokkal hosszabb elfoglaltságot jelent, mint egy normál koncert, felmerül a kérdés, hogyan lehet sokadszorra is megőrizni a lendületet? Nem szoktál belefáradni egy ilyen hosszú programsorozatba?

Nem, és ezt őszintén mondom! Egyrészt a zenei felhozatalt mindig igyekszem a lehető legfrissebben tartani. Vannak visszatérőink, például a Modern Art Orchestra, Magyarország egyik legfantasztikusabb big bandje, akik rezidens zenekarként minden évben három koncertet is adnak nálunk, de ők is mindig más programmal jönnek. Mindig sok az új fellépő a színpadomon, és még ha vannak is visszatérő előadók, ők is új anyaggal jönnek. Ez az egyik lényeges tényező. A másik, hogy egy év pont elég hosszú idő ahhoz, hogy már nagyon-nagyon várjuk a találkozást mindenkivel, és én már nagyon ki vagyok éhezve arra, hogy újra együtt legyünk a Művészetek Völgyében!

A Művészetek Völgyéről további információk a fesztivál weboldalán és Facebookján találhatók!

Fairwarning
Fotó: Harcsa Veronika Facebook
Forrás: langolo.hu