1924 márciusában létrejött az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó vállalat, amely később ikonikus jelentőségű lett a magyar irodalomban. Első kiadványa 1925 májusában jelent meg (Gulácsy Irén: Hamueső). Az alapítók szerettek volna egy munkaközösséget is létrehozni, ez lett az Erdélyi Helikon írói közösség. Az Erdélyi Szépmíves Céh tizennégy könyvsorozatának 163 kötetéből 153-at aztán már a helikoni közösség tagjainak a kiadójaként bocsátott közre: tételesen 64 regény, 23 verses próza, 18 rövidpróza, 11 esszé és tanulmány, 6 dráma, valamint 2-2 emlékirat, önéletrajz, útirajz és fordításkötet jelent meg az égiszük alatt. A céh kötetei mellé pedig 1928 májusától az Erdélyi Helikon című irodalmi folyóirat is csatlakozott.

Az Erdélyi Helikon közösség, írói csoportosulás Berda Mária, megalakulása Kemény János nevéhez köthető, a helyszín az ő marosvécsi kastélya volt 1926. július 18-án. Tabéry Géza 1930-ban megjelent Emlékkönyvében a következőket olvashatjuk: „Ezerkilencszázhuszonháromban, szeptember első napjaiban templomszentelés volt Gernyeszegen. A templomszentelésre érkezőket Teleki Domokos gróf látta vendégül, s a templomi szertartás után az ő kastélyában volt nagy ünnepély irodalmi esttel. […] Amikor a műsor végeztével a közönség már oszladozóban volt, Berde odaállt az emelvényre, s azt mondta Teleki Domokosnak: Itt kellene megcsinálni az erdélyi Helikont.” Ezért tekinthetjük az Erdélyi Helikon szülőanyjának Berde Máriát.

Az első találkozóra 1926. július 15. és 17. között került sor, 19 meghívott részvételével. Az alapító tagok: Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Bárd Oszkár, Bartalis János, Berde Mária, Endre Károly, Gulácsy Irén, Gyallay Domokos, Hunyady Sándor, Kacsó Sándor, Kádár Imre, Kemény János, Kós Károly, Kovács Dezső, Kuncz Aladár, Ligeti Ernő, Makkai Sándor, Molter Károly, Nagy Dániel, Nyirő József, Olosz Lajos, Reményik Sándor, Sipos Domokos, Szabó Mária, Szentimrei Jenő, Szombati-Szabó István, Tabéry Géza, Tamási Áron, Tompa László. 1942-ig bezárólag Marosvécsen tizenöt, Kolozsváron pedig egy helikoni találkozót tartottak.

Az Erdélyi Helikon irodalmi társaság nem volt teljesen szabályos, jogi úton bejegyzett közösség. Működése elsősorban Kemény Jánostól függött: csak akkor üléseztek, amikor ő összehívta a tagokat, és élvezhették az ő vendégszeretetét. Az összejöveteleken az erdélyi magyar irodalom problémáit, feladatait beszélték meg.

A marosvécsi Helikon-összejövetelek tanácskozásairól, határozatairól jegyzőkönyv készült minden esztendőben, ezeket gépelt másolatban megküldték a résztvevőknek. 1926-tól 1939-ig minden nyáron tanácskozott a Helikon, a háború kitörése után azonban már csak egy alkalommal, 1942-ben gyűltek össze Marosvécsen. 1940-ben, 41-ben, 43-ban és 44-ben csupán Kolozsváron találkoztak.

Az Erdélyi Helikon fő vállalkozása és legfontosabb tevékenysége az 1928 májusában elindított Erdélyi Helikon című folyóirat volt, amely 1944 szeptemberében szűnt meg. Főszerkesztője Bánffy Miklós gróf lett, felelős szerkesztői Áprily Lajos, Kuncz Aladár, Lakatos Imre és Kós Károly voltak.

Az Erdélyi Helikon a két világháború közötti magyar irodalom meghatározó folyóirata lett, számos tehetséget karolt fel, és megjelenési lehetőséget biztosított számukra. Valódi szervező erő volt, a korszak irodalmi termésének jelentős hányada itt látott napvilágot.

Nagy Mária

Forrás: Tabéry Géza, Emlékkönyv című írásából. ESZC Kolozsvár, 1930.; A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924-1944). Közzéteszi Marosi Ildikó. I-II. 1979.; kemenyinfo.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.