Elgondolkoztunk-e már arról, milyen lenne az életünk zene nélkül – egy olyan világban, ahol nem fakadunk dalra örömünkben, nem sírjuk el egy mélabús dallammal a bánatunk, nincs füttyszó munka közben, nem szólhat a szerelmünknek a szerenád, nincs talpalávaló szüret után vagy lakodalomban…

Manapság talán túlságosan is természetes, hogy a kütyük világában élünk, és mindenünnen, minden percünkben zene vesz körül minket. De vajon tudjuk-e értékelni ezt a gazdagságot? S ha úgy adódna az életünk, hogy elveszik tőlünk az örömet adó zenét, vajon készek vagyunk-e összefogni a visszaszerzéséért?

Mindezeket a kérdéseket veti fel a Hangraforgó által papírra vetett zenés mesejáték, mely első alkalommal a gerjeni faluközösség együttműködésével és közreműködésével valósult meg június 25-én, szombaton. A dalszövegeket Hétvári Andrea írta, a Mesélő szerepét Tell Edit játszotta. A darab életre keltése egyben a közösségteremtés, közösségfejlesztés fontos funkcióját is betöltötte; az előadásban aktív szerepet vállaló amatőr szereplők – gyerekek és felnőttek – mellett a díszletek, kellékek előállítása is a falubeliek összefogásával valósult meg.

A mesejáték hosszú éveken keresztül hevert az asztalfiókban. Első szinopszisa 2003-ban született, majd folyamatosan szövögetve és csiszolgatva a mese szálait, kialakult a végleges történet. Török Gábor grafikusművész a kezdetektől fogva részt vett az alkotásban – tervei, ötletei nyomán megelevenedtek a figurák, megteremtve a lehetőségét akár egy rajzos, grafikus feldolgozásnak is. A zenei ötletekre pedig Hétvári Andrea költő írt dalszövegeket. A mese színre vitele akkor lépett előre, amikor ez év tavaszán Gerjen községtől, Romhányi Károly polgármestertől lehetőséget kaptunk arra, hogy egy iskolai nyári táborral összekapcsolva, falusi happening jelleget öltve, a gyerekeket, pedagógusokat és más helybéli közreműködőket is bevonva megszülethessen az első előadás.

Csak a legfelső fokon szólhatunk arról a segítőkészségről, amely e négynapos alkotótáborban körülvett bennünket. A házigazdáinktól, Magó Zsuzsa és Oláh László személyében gondos vendéglátást kaptunk. A pedagógusok maximálisan megtettek mindent, hogy segítsék a próbákat, a munkát. Az általános iskola tanárai, élükön Máté Dénes igazgatóval, maguk is szerepet vállaltak a darabban. A szülők pedig mint segítő háttér, hozták-vitték a gyerekeket, biztatták őket, szurkoltak az előadás sikeréért. 26 szereplő, gyerekek, felnőttek közösen jelenítették meg a történetet, a Mesélő szerepét betöltő Tell Edit narrálásával. A díszleteket, kellékeket alkalmi dekorációs stábunk készítette, Török Gábor pótolhatatlan segítségével. Állandó segítőnk – asszisztensünk, ügyelőnk, fotósunk, videósunk pedig Bogdán Krisztina volt.

A cselekmény, melyben elképzelhettük, milyen lenne az életünk, ha elhallgattatják az éneket, a dalt, ha elnémulnak a hangszerek; a történeten túlmutató utalásokat, jelképeket is hordozott – átemelve a mesét a gyermekműfajból egy korosztályhoz nem kötött kategóriába. A mese időben és térben sem korlátozza a képzeletet – bárhol és bármikor játszódhat, a fő helyszínként szolgáló „Kisváros” akármelyik települése lehet a világnak. A lényeg, hogy a történetben megtörténik az összefogás, a gyerekek szövetkeznek az aranyhegedű visszaszerzéséért, és a mese végére a jó győzedelmeskedik a gonoszság felett. A mesejáték, melynek szövetében sokféle mesemotívum megjelent, kellőképpen akciódúsra sikeredett, a jelenetek gyorsan pörögtek, a szereplők, akik dialógusok nélkül, mozgással, mimikával illusztrálva játszottak – miközben a Mesélő szőtte a történetet, kicsiknek és nagyoknak is lekötötte a figyelmét. Minden jelenlévő tudta, értette, micsoda ereje van a közösségnek – nemcsak a történetben, hanem ott, a gerjeni művelődési ház színpadán is, ahol a lelkesedés, a szív néhány nap alatt a kis résztvevőkből szerepüket komolyan vevő és átéléssel előadó, s a legnemesebb értelemben vett amatőr színjátszókat teremtett.

A sikeres bemutató után joggal kérdezhetnénk, mi a további sorsa a színdarabnak: újabb és újabb előadásokkal elindul-e az ismertté válás útján, vagy visszakerül az asztalfiókba újabb Csipkerózsika-álomra? A folytatás egyelőre várat még magára, ám mi, szerzők, örömmel ajánljuk fel a bemutatás lehetőségét más kistelepüléseknek, közösségeknek is, ahol van erre fogadókészség, és akadnak vállalkozó kedvű helybeliek a történet eljátszására. Kicsit mindig másképpen – igazodva az adott hely sajátosságaihoz –, de a lényegét megőrizve: a zenének, a dalnak, az összefogásnak felül kell emelkednie a gonosz varázslaton…

F. Sipos Bea és Faggyas László (Hangraforgó)
A titokzatos aranyhegedű szerzői

...ám a gonoszságtól a hegedű tokja bezáródott, hogy megvédje a hangszert Silenzio elől, aki így nem tudta elpusztítani a hegedűt. És ebbe a tokba bezáródott az emberek egyetlen reménye. Valakinek meg kell találnia a kulcsot, kinyitni vele a zárat, és a hegedűt meg kell szólaltatnia – ekkor szűnik meg a komisz varázslat. Ezt az utolsó lehetőséget csak egyetlen ember válthatja valóra. Csak egyvalaki… egy kislány.

Fotógaléria: A titokzatos aranyhegedű a Gerjeni Közösségi Házban

19 kép