A történetet egyes szám első személyben és jelen időben elmesélő pszichológusnak egyetlen nap eseményei gyökeres változást hoznak az életébe. Karácsony előtt pár nappal Jakobot egy Mikulásnak öltözött alak meg a segédje kirabolják. Elveszik a tárcáját és a méregdrága karóráját, amelyet a volt feleségétől kapott ajándékba. Ugyanazon a napon újra meglátogatja az Úr – az előző regényekből már ismerős életművész Abel Baumann képében. Közli vele, hogy őt választotta új messiásának. Még aznap megismerkedik egy fiatal, csinos lánnyal, akibe beleszeret (ez a kisebbik probléma, később különösebb fennakadás nélkül tovább tud lépni), és aki ráveszi, hogy egy vegán, állatvédő egyesülethez csatlakozva különböző akciókban vegyen részt (ez a nagyobbik probléma, hiszen az akciók következtében egyre sűrűbben kénytelen felhívni az ügyvédjét). Nemsokára az is kiderül, kiket szánt apostoloknak a küldetéséhez Isten: azt a két figurát, akik kirabolták, meg a hajléktalan konteó-hívőt, aki a rablás szemtanúja volt. A cél: jobbá tenni a világot. A messiásprojekthez társuló új parancsolat pedig: ne légy közönyös!

A cselekmény csupán pár napot ölel fel, lineáris, mindenféle múltbeli eseményre való hivatkozástól mentes, vagyis látszólag egyszerű – mégis valahogy kaotikus, nincs íve, nem kerek az egész, inkább csak „a sarkoknál lebutított”. A gyors egymásutánban következő események kicsit céltalanok. Mintha maga a szerző sem tudta volna eldönteni, hogy a főszereplőjét milyen irányba vigye, hagyta látszólag véletlenszerűen belebonyolódni mindenféle hihetetlen, szürreális kalandba. Kotlósokat mentenek egy tyúkfarmról, aztán egy erősen dohányos kísérleti majmot lopnak el egy kutatóintézetből (aki egyébként érti az emberek beszédét), majd egy milliomost ejtenek túszul, anélkül, hogy ténylegesen végiggondolnák a tetteik következményeit. Rath igyekszik viccesre venni a figurát, s összességében rendben is van, ha csupa kifordított, képtelen szituációkban találjuk a főszereplőket, mert egy ilyen regénybe belefér a beszélő majom, az éjszakai bárban otthonosan mozgó, laza alak képében megjelenő ördög és a többi abszurd jelenet, de én nem találtam viccesnek a szerző stílusát. Olvasmányos, többé-kevésbé kiforrott, de alig vicces.

Bár a regény minden kétséget kizáróan egy humoros fikció, Rath komoly kérdéseket rejtett a sorok közé. Mit hajlandó feláldozni az ember az e világi, anyagi javai közül, ha Isten útján akar járni? Lehet Istent a megérzéseink ellenére követni? Meg lehet változtatni az embereket egy olyan világban, ahol folyton jogot sértenek és egyezményeket szegnek meg, ahol a hazugság és az árulás, az erőszak és az igazságtalanság napi szinten jelen van? Használna a Tízparancsolat új verziója? Lehetséges, hogy egyetlen parancsolattal – Ne légy közönyös! – hegyeket mozdíthatnánk, ha mindenki betartaná?

Ha valaki a kikapcsolódást keresi, esetleg valami humorosat olvasna, bátran vágjon bele! (Attól, hogy én nem csapkodtam a térdem a röhögéstől, még simán lehet, hogy száz másik olvasó viccesnek találja Hans Rath regényét.) Világmegváltó gondolatokat ne remélj tőle, de ha „nyitott szemmel” olvasod, látni fogod az üzenetét.

Hans Rath (1965) az észak-rajna-vesztfáliai Straelenben született. Bonnban filozófiát, germanisztikát és pszichológiát tanult, majd benzinkutasként, építőmunkásként, színpadi technikusként, színikritkusként és forgatókönyvlektorként is dolgozott, mielőtt a kétezres évek derekán felhagyott mindennel, hogy szabadfoglalkozású író lehessen. Berlinben él a feleségével és a fiával.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com