Nos, éppen ezért van szükség olyan történetekre, mint a dán Mads Matthiesen filmje, ahol egy báránylelkű, szerény, sőt félénk, agglegény testépítő az anyjával éldegél, miközben független életre és a szerelemre vágyik. Így ahelyett, hogy az író-rendező (előbbiben Martin Zandvliet volt a társa) a 2012-ben készült Teddy mackóban a főhős izomtömegét az elrettentés miatt hangsúlyozná, mintegy passzív okaként szemlélteti annak, ami a testépítőt a világtól érzelmi távolságban tartja. Hogy egy ilyen történet hiteles legyen, ahhoz hiteles kinézetű főszereplő szükségeltetik: Matthiesen 2007-es rövidfilmje, a Dennis számára fedezte fel a 193 centiméter magas, 140 kilogramm súlyú Kim Koldot, az egykori focikapust, aki egy Achilles-ín sérülése utáni rehabilitáció közben kezdett testépítésbe, hogy aztán dán bodybuilder bajnok legyen belőle. Dennis figurája a rövidfilmből kinőve a Teddy mackóban vált végül egész estés mozivá, amely Mads Matthiesen számára a 2012-es Európai Filmdíjátadón az év felfedezettje jelölést eredményezte.

A történet szerint a 38 éves testépítő Dennis nagyon vágyik már egy kapcsolatra. Sosem volt még barátnője, magányosan éldegél egy kis lakásban anyjával (Elsebeth Steentoft) Koppenhága külvárosában. Szíve szerint elvágná már a „köldökzsinórját”, de nincsen meg hozzá az igazi bátorsága. Amikor bácsikája egy thai lányt vesz feleségül, eldönti, ő is az egzotikus országba megy feleséget találni magának, mivel állítólag ott sokkal könnyebb „szót érteni” a lányokkal. Pattaya City-be érkezvén aztán gyorsan rájön a dolgok rákfenéjére, mert a nők a szokásos szexturistának gondolják, nem pedig komoly kapcsolatot kereső érző léleknek. Aki bácsikájának „segített” feleséget keresni, tulajdonképpen egy strici, a lányok pedig többé-kevésbé prostituáltak. Dennis azonban nem adja fel: ő igazi szerelemre vágyik, de mint ahogyan a sport(já)ban, itt sem hátrálhat meg a kihívások elől. A keresés persze nem bizonyul könnyűnek, ám aztán mégis találkozik egy lánnyal, Toi-jal (Lamaiporn Hougaard), egy megözvegyült edzőterem tulajdonossal. Gyorsan elkezd kialakulni közöttük az érzelmi kapcsolat, az elszakadásról viszont Dennis anyja hallani sem akar, így a megtermett testépítő válaszút elé érkezik: „megszabadul” a szó szerinti családi köteléktől, és elkezdi végre felnőtt életét, vagy örök időkre anyja Teddy mackója marad.

A Variety szerint Mads Matthiesen „visszafogott drámája jól formázott és rokonszenves utakon jár, bár a narratív lendületeiben és a mélységén még lenne mit alakítani”, mindenesetre a „minimalista és impresszionisztikus mesemondásával” komoly hatást képes elérni a nézők körében (villagevoice.com). A főhős Kim Kold termete és lassú, de egyáltalán nem fenyegető mozgáskultúrája lenyűgöző, végtelenül nyitott tekintete pedig minden szónál beszédesebb. Igazi főnyereménye ő a Teddy mackónak, hiszen eltalált jelenléte nélkül a történet nem is lenne működőképes. Az examiner.com úgy véli, hogy ugyanez a sztori Hollywood kezében sokkal inkább ráfeküdne a prostitúcióban rejlő (erkölcsi) értékek/értéktelenségek erotikus kiaknázására, ám szerencsére Matthiesen nem olyan mozit akart készíteni, amely a hatásvadászattal hengerel. Helyette átélhető karakterek hiteles érzelmeivel kísér végig bennünket egy szép történeten anélkül, hogy „mesterségesen émelyítő édességgel” (cukor)mázolná be a film egészét. Hajrá Dennis, melletted vagyunk!

Szilvási Krisztián