Gyula és Győr – két város, melyet összeköt Apor Vilmos munkássága, szellemisége. 1892-ben, Segesváron, nemesi családban született, a báró altorjai Apor család sarjaként, szülei harmadik gyermekeként. Édesapját 6 éves korában elvesztette, így édesanyja katonai pályára szánta, azonban a papi hivatás iránti érdeklődése már gyermekkorában kialakult. A kalksburgi, majd a kalocsai jezsuitáknál tanult, utána a győri szemináriumba jelentkezett, és az innsbrucki egyetem teológia szakán szerzett diplomát. 1915 augusztusában pappá szentelték, szolgálatát segédlelkészként és tanárként Gyulán kezdte.

Mindössze 26 éves volt, amikor a román katonák túszszedő akciója után Bukarestbe utazott, hogy kieszközölje a foglyok szabadon bocsátását. 1918-ban már gyulai plébánosnak nevezték ki. Kiemelten foglalkozott az egyház szociális felelősségével, ínségkonyhát működtetett, közösségeket hozott létre, folyamatosan látogatta, segítette a fogvatartottakat, betegeket és szegényeket, megvalósítva a színdarabban is elhangzó mondatát: „Mindenkinek mindene akarok lenni.”

1941. január 21-én győri püspökké nevezték ki, ahol a hivatalos beiktatásra március elején került sor. Egyre többet foglalkozott a keresztény politizálás lehetőségével, a zsidókérdéssel, szembehelyezkedve az akkori és egyre erősödő politikai iránnyal. A nyilas hatalomátvétel és a német megszállás után nemre, felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. A hozzá fordulók egy részét bújtatta, segítette, összefogva a többi kolostor vezetőivel.

Győr ostroma 1945. március 28-án (nagyszerdán) kezdődött – egyrészt a visszavonuló németek, másrészt a bevonuló szovjetek lőtték a várost, amely során a székesegyház is találatot kapott. A püspökvár pincéjében több száz ember kapott menedéket. Március 30-án (nagypénteken), miután megtagadta a menekült asszonyok kiadását, egy szovjet katona dulakodás közben megsebesítette. Három golyó találta el, a halálos lövés a hasüregbe fúródott. Kórházba szállították, de húsvét hétfőn, április 2-án belehalt sérülésébe.

A „szegények és üldözöttek pásztora” halálával szomorú húsvétot írt Győr város és az egyház történelmébe. Emlékét, munkásságát országszerte tisztelet övezi. II. János Pál pápa a római Szent Péter téren 1997. november 9-én boldoggá avatta.

Ez a rövid, ám tartalmas és gazdag életút került most bemutatásra az alkotóknak köszönhetően a Mindenkinek mindene című életrajzi drámában. A formabontó előadásban egyszerre van jelen színpadi játék és filmvetítés, egymást váltogatva, kiegészítve. A darab írója és rendezője, Dér András a kezdő jelenetet bravúrosan máris Apor Vilmos kórházi ágyával indítja, ahol a sebesült püspök a halálról vizionál. Így bontakozik ki a cselekmény, végigkísérve, bemutatva fontos életszakaszokat, nem utolsósorban érzékeltetve azt a politikailag és gazdaságilag is bizonytalan miliőt, ami abban a forrongó, vészterhes időszakban érzékelhető volt.

Apor püspököt a színház igazgatója, Bakos-Kiss Gábor alakítja, aki ebben a szerepben debütál a győri közönség előtt. A főbb szerepekben városunk kedvencei a tőlük megszokott remeklést produkálják, ám mellettük fiatal tehetségek is láthatók. Árvai György díszletei, Szűcs Edit jelmezei és Blaskó Bori koreográfus mozgássorozata tovább színesítik a darabot. A zenét a Kossuth- és Erkel-díjas Selmeczi György írta.

Hiteles előadás egy hiteles emberről, amely egyszerre állít méltó emléket a vértanúhalált halt püspöknek, és gondolkodtat el olyan emberi értékeken, mint bátorság, lemondás, önfeláldozás, szolgálat, alázat.

A Mindenkinek mindene teljes színlapja a Győri Nemzeti Színház honlapján tekinthető meg.

Bári Edit
Fotók: Jakab Anita

Fotógaléria: Mindenkinek mindene – Apor Vilmos

Jakab Anita fotói

10 kép

 

A fotókat a Győri Nemzeti Színház engedélyével közöljük.