Az ünnepségen dr. Jordán László legidősebb fia, Jordán Tamás, a Nemzet Színésze köszöntötte az egybegyűlteket, és idézte meg a 2015-ben, 97 éves korában elhunyt édesapja nagyra becsült alakját. „Szokták mondani, hogy akire emlékeznek, akinek a neve beszélgetésekben elhangzik, az nem halt meg. Ő is tovább él öt gyermeke, 14 unokája, 28 dédunokája, valamint az azokhoz tartozó családtagok szívében. Él számtalan győri lokálpatrióta emlékezetében is, és most már ez az emléktábla is életben tartja őt. Édesapa, nagyapa, dédapa tovább élsz bennünk, és tiszteljük azt a dacodat, amellyel elzavartad a betegágyad mellől a halál gondolatát.” A színművész a Lebó Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész által készített emléktábla alatt édesanyjukról is megemlékezett, aki 103 éves korában hagyta el a földi világot.

A Pro Urbe Győr-díjjal kitüntetett, néhai dr. Jordán László (1918-2015) jogász, győri bencés öregdiák, lokálpatrióta emléke előtt tisztelgett ünnepi beszédével egykori jó barátja, dr. Horváth József, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatóhelyettese. A személyes élményekkel megtűzdelt, tartalmas életutat megidéző beszédet mindannyiunk gazdagodására és példaadásra az írás végén teljes egészében is közöljük.

A méltató beszédek sorát Sárai-Szabó Kelemen OSB perjel folytatta. „Dr. Jordán László egy nagyszerű példakép. Kell, hogy a mai kor fiataljai ilyen példaképeket kapjanak, nem távoli, idegen emberek szolgáljanak mintául, hanem olyanok, akik a saját köreinkből, a saját közösségeinkből származnak. Ezzel a táblával felhívjuk a figyelmet arra, hogy így is lehet élni, így is lehet alkotni, így is lehet maradandót hagyni.”

Benkovich Ferenc pápai prelátus megemlékezésében kiemelte, hogy Jordán László a tettek embere volt, nagy szerepet játszott az Apor iskola megalapításában és a vértanú püspök szobrának létrehozásában.

A beszédeket követően megáldották a névtáblát, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit.

A Jordán-család

Az alábbiakban dr. Horváth József ünnepi beszédét olvashatják teljes terjedelmében. „Laci bácsi példája találjon minél több követőre!”

Kedves Családtagok, Rokonok, Főtisztelendő Atyák, dr. Jordán László Barátai és Tisztelői!

Egy új emléktábla leleplezése mindig ünnep azok számára, akik ismerték, tisztelték, szerették az „Ünnepeltet”. Dr. Jordán Lászlót, sokunk Laci Bácsiját sokan ismertük, tiszteltük, szerettük. Leginkább győri lokálpatriótaként tartjuk Őt számon, aki ugyan csak életének egy rövidebb szakaszában, bő két évtizeden keresztül mondhatta magát győri lakosnak, de Budapesten élve is „testestől-lelkestől” győrinek vallotta magát, miként Kedves Felesége is. Sokan talán nem is tudják róla, hogy Budapesten született, és öt esztendős volt, amikor 1923-ban a család Győrbe költözött. Hogy miért vallotta magát mégis győrinek? „Ott érettségiztem, ott találtuk meg szeretett feleségemmel kölcsönösen lelkünk másik felét, ott áldotta meg házasságunkat 1942. április 11-én Apor Vilmos püspök” – vallotta egy 2011-ben készült hosszabb interjúban. „A gyárvárosiak ma is földijeim” – olvashatjuk egy másik cikkben, és hasonló tartalmú megnyilatkozásainak felsorolását még folytathatnánk.

Mindig fontos volt Számára a családi háttér. Édesapja, dr. Jordán János 1923-ban a Leszámítoló Bank munkatársaként kapott megbízást az anyagi gondokkal küszködő Győri Faipari és Bútorkereskedelmi Rt. talpra állítására – így került a család Győrbe, így lett gyárvárosi. Édesapja ettől kezdődően aktív szereplője lett a város köz-, illetve vallási életének egyaránt. 1926-tól két évtizeden keresztül a gyárvárosi római katolikus egyházközség elnöki tisztét is betöltötte; fontos szerepet vállalt a gyárvárosi templom megépíttetésében. Bizonyára a család mély vallásosságának is szerepe lehetett abban, hogy fiai a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban folytatták tanulmányaikat: az 1912-ben született Sándort – aki 1931-ben Szent Benedek Rendjébe belépve az Emil nevet kapta, és 1939-től hat évtizeden keresztül Brazíliában fejtett ki magyar bencésként áldásos tevékenységet, ahol Don Emilio néven tisztelték – ide követte öt évvel később, 1928-ban az akkor tízesztendős László is. 1936-ban érettségizett Kokas Rajmund osztályában, aki a magyar és a latin nyelvre tanította. Tanára volt többek között a jeles fizikus Ferenczy Viktor, a kiváló teológus Radó Polikárp és a pályáját akkortájt kezdő történelemtanár Kelemen Atanáz; Kiss Nándor testnevelő tanártól pedig kardvívást is tanult, jeles minősítéssel. Az itt töltött nyolc esztendő meghatározó volt életében. Büszkén vallotta magát győri bencés öregdiáknak élete végéig, szorgalmasan részt vett a közös érettségi találkozókon. Bencés öregdiákként külön öröm számunkra, hogy emléktáblája egykori gimnáziuma falára kerülhetett. (Megjegyzem: az első győri emléktáblák állításának gondolata éppen egy bencés tanártól származik: Méry Etel volt az, aki 1873-ban felhívást tett közzé e tárgyban a Győri Közlöny hasábjain.)

Magam abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Laci Bácsi osztálya éppen 40 esztendővel érettségizett fölöttünk, így az 1990-es évek elejétől újrainduló közös érettségi találkozók alkalmával ötévente együtt ünnepelhettünk – és válthattunk is közben legalább néhány szót. Az egyik jubileumi évben (visszaszámolva: 2011-ben) éppen a találkozó előtti héten hívott fel valamiért Laci Bácsi. Megbeszélve az aktuális kérdéseket, búcsúzáskor kérdeztem Tőle: „Laci Bátyám, a jövő szombaton lesz a közös érettségi találkozó, ott leszel?” –  „Jóskám, 48 osztálytársamat eltemettem, már csak egyedül élek, hát persze, hogy ott leszek!” – hangzott a válasz. És természetesen ott is volt: Ő gyújtotta meg az első gyertyát elhunyt tanárainkért és diáktársainkért, a 75 éve érettségizettek nevében!

A bencés gimnázium elvégzése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán szerzett diplomát; szigorló jogász a kolozsvári I. Ferenc József Tudományegyetemen volt. Közben a család tulajdonába került Cardo Rt. Édesapja irányítása alatt komoly üzemmé fejlődött, ide tért vissza Ő is. Az 1939-től hadiüzemmé nyilvánított gyárat 1944. április 13-án súlyos bombatámadás érte, 95%-a elpusztult, benne a Jordán család lakása is; ezt követően költözött fel dr. Jordán László feleségével és immár két pici gyermekével Budapestre. Bár munkája ettől kezdődően ide kötötte, megmaradt győri lokálpatriótának. Budapesten igyekezett minél többet tenni Győr fejlődéséért; és személyesen is jött és segített, amikor és amiben csak tudott.

Budapesti ez irányú tevékenységének legismertebb eredménye a Győr Barátainak Köre megalapítása. 1987-ben szervezte meg, amikor még nem volt általánosnak mondható a „civil szervezetek” létrehozása. Magam az 1990-es évek elejétől követhettem működését, amikor a Merlin Színházban találkoztak – szinte havonta – a Budapesten élő győriek tucatjai, esetenként százai. Laci Bácsi többször megtisztelt azzal, hogy meghívott, tartsak előadást Győr múltjának valamelyik érdekes szeletéről, vagy éppen vegyek részt egy kerekasztal-beszélgetésben, jeles győri kötődésű értelmiségiek társaságában. Az egyik alkalommal például a költő Czigány György és az antikvárius Zöld Ferenc voltak éppen jelen – az előbbi verseiből Jordán Tamás színművész úr olvasott fel. De kiváló, győri kötődésű alkotók és tudósok ültek a „nézőtéren” is – így az előadások után remek kérdések sora, jó hangulatú beszélgetés, további tartalmas együttlét következett… Az összejövetelek mindegyikét az elmúlt időszak győri történéseinek rövid áttekintésével kezdte dr. Jordán László, ezek sorában szinte mindig szóba került az egyetemmé válás ügyének állása is.

Ez utóbbi szívügye volt Laci Bácsinak. Nagy bánata volt, hogy a Pozsonyból Trianon után menekülni kényszerülő egyetemet akkor nem fogadta be a város. 1947-től, rövid kultuszminisztériumi működése alatt tenni is próbált egy felsőoktatási intézmény Győrbe telepítése érdekében – az 1948-as politikai változások miatt ez nem valósulhatott meg. Nagy öröm volt Számára, amikor főiskolája lett a városnak, és még nagyobb, hogy megérhette annak egyetemmé fejlődését. Ez ügyben tett erőfeszítéseiért méltán érdemelte ki 2002-ben a Széchenyi István Egyetem vezetésétől az „egyetemmé fejlesztésben közreműködéséért” emlékérmet.

Örömünkre Győrben is számos alkalommal találkozhattunk dr. Jordán Lászlóval. Nagyobb rendezvény ritkán zajlott le személyes jelenléte nélkül. Figyelemmel kísérte a könyvtár munkáját ugyanúgy, miként a levéltárét, a múzeumét, a színházét vagy éppen a filharmonikus zenekarét; de vonatra szállt akkor is, ha valamelyikünkkel találkozni akart, megbeszélni valamit. Egy alkalommal este hívott fel, hogy másnap Győrbe jön, és velem is szeretne találkozni, megegyeztünk az időpontban. Reggelre nagyon megromlott az idő, mondta is Feleségem: Laci Bácsi aligha indul el ilyen időjárás mellett… A megbeszélt időpont előtt fél órával csörgött a telefonom: „Jóskám, itt vagyok a városi levéltárban, de tovább már nem merek menni, nagyon csúszik az út – át tudnál jönni?” De keresett bennünket akkor is, ha egy évforduló közeledtével szeretett volna egyeztetni valamit, vagy éppen arra kért meg, olvassam át valamelyik készülő írását, és mondjam el róla véleményemet. Nagyon sokat dolgozott, főként Győrért. Amikor utolsó telefonbeszélgetéseink egyike alkalmából feltettem Neki a kérdést: „Laci Bátyám, honnan van ennyi energiád?”, azt mondta: „Jóskám, sietnem kell! Tudod, megtanultuk: vita brevis”.

Ezzel a lendülettel és lelkülettel dolgozott értünk, győriekért! Munkásságának elismeréseképpen Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatától 1995-ben Szent László-emlékérmet, 2002-ben Zechmeister Károly ezüst emlékérmet, 2003-ban Pro Urbe Győr kitüntetést kapott.

Ha találkoztunk, vagy éppen csak telefonon beszéltünk, szó esett mindig Családjáról is. Kedves Feleségéről, született Valló Saroltáról, aki többnyire Vele együtt ott volt a győri vonatkozású rendezvényeken; aki hasonló győri lokálpatrióta szellemiséget örökölt Édesapjától, a Győr városépítés-történetét is kutató Valló István helyettes polgármestertől. Öt gyermekéről, unokáiról, dédunokáiról, a Család létszámának legutóbbi találkozásunk óta történt bővüléséről. Egy alkalommal április elején hívott fel, egy 1942-es győri újságcikk másolatának elküldését kérte tőlem. Kérdésemre, mikorra kell a cikk, a válasz: „Április 11-én lesz a házassági évfordulónk, Feleségemet szeretném meglepni vele.” Hányadik? – kérdeztem. A hetvenegyedik! – jött a boldog válasz. Nagy örömmel töltötte el, hogy közös életükben valósággá vált Apor Vilmos püspök atya esküvőjükön elmondott homíliájának gyönyörű gondolata: „boldog az az otthon, amelyben gyermekek mosolya hozza le a földre az ég mosolyát”.

Hirdesse ez az emléktábla dr. Jordán László értékes életének, munkásságának, győri lokálpatrióta és bencés öregdiák-kötődésének emlékét! Példája találjon minél több követőre!

SzaSzi
Fotók: Óbert Klára

Fotógaléria: Emléktábla dr. Jordán László győri lokálpatriótának

Óbert Klára fotói

23 kép