A 60-as évek elején járunk, Jung András (Nagy Zsolt) és felesége, Éva (Hámori Gabriella) a dolgozó népet szolgálják teljes odaadással és feltétlen hűséggel a párt iránt, aminek meg is van az eredménye, mindkettőjüket előléptetik a politikai rendőrségnél. Hogy még nagyobb legyen az öröm, a főnök (Szarvas József) hamarosan a Szovjetunióba megy, és Andrásnak nagyon jó esélyei vannak a megüresedő pozíciót illetően. Úgy tűnik, az egyetlen akadályt az ugyancsak tehetséges és lojális kolléga, Kulcsár Emil (Scherer Péter) jelenti, ám egy nap András meglát a Pravdában egy Markó Pálról (Kulka János) szóló cikket, és minden a feje tetejére áll.

Markó egykoron a legjobb kémnek számított, ám éppen Andrásék miatt tették ki a szűrét. Félő, hogy bosszúra készül, ám felesége elvesztése, valamint agyvérzése óta visszavonultan és magányosan él, de a Pravda soha nem hoz le egy cikket csak úgy valakiről. Kérdés, Markó milyen egészségi állapotnak örvend, van-e még benne annyi, hogy tényleg bosszút álljon, és ha tényleg készül valamire, akkor mi lehet az. Egy elfogott levélből kiderül, hogy Markó vidéki ismerősének lányát felvették az ELTE-re, és nála szeretne megszállni, amit vétek lenne nem kihasználni, ezért Abigélt (Staub Viktória) beszervezik.

A lánynak az lesz a dolga, hogy megpróbáljon minél több információt kiszedni Markóból, amihez meg is kapja a szükséges eligazítást. Minden jól megy, Abigél egyre fontosabb és komolyabb feladatokat kap, ám úgy tűnik, hogy „Pali bácsi” teljesen átlagos életet él: olvas, zenét hallgat, főzőcskézik, sétálgat és rendszeresen úszik. Vajon ez csak álca, vagy a kényszernyugdíjazott kém csak nyugalmat és békességet akar maga körül? A cselekmény több csavart is tartalmaz, ahol semmi nem az, aminek látszik, igazi kémjátszmának lehetünk részesei. A játszma A vizsga folytatása, de ha valaki nem látta a 2011-es filmet, ne aggódjon, anélkül is érthető és élvezhető, persze arra biztatom, hogy ezt minél előbb pótolja.

A sajtótájékoztatón elhangzottakat ritkán írom bele egy kritikába, erre általában akkor kerül sor, ha tényleg valami érdekességet mondanak, vagy úgy érzem, az alkotók szándéka és a filmvásznon látottak köszönőviszonyban sincsenek egymással. A kötelező köröket, vagyis a film és egymás méltatását szükségtelennek tartom megemlíteni, de most valami egészen másról van szó. Két – számomra legalábbis – fontos dolog hangzott el, az egyik, hogy Kulka János nélkül nem fogtak volna bele, a másik, hogy a megfelelő anyagi háttér nélkül ugyancsak nem.

Kulka személye nekem garancia a minőségre, és ez a film rá íródott. Köbli Norbert forgatókönyvírót régóta foglalkoztatta, vajon mi történhetett a szereplőkkel, ám a színész 2016-ban stroke-ot kapott, és bár elképesztő akarattal és kitartással felépült és visszatért a színpadra, azért egy filmforgatás nem egy hétvégi piknik. Ahogy mesélte, sírt, amikor megkapta a felkérést, és szerintem valahol ez élteti a művészt, hogy szükség van rá, hogy számítanak rá, hogy játszhat. Még akkor is, ha ez hatalmas fizikai és pszichikai megterhelés számára; még akkor is, ha tulajdonképpen saját magát, a saját személyes tragédiáját kell eljátszania. A sajtótájékoztatón a tisztelet, a szeretet valódi volt, tapintható volt, és nem a jólneveltség mondatta a jelenlévőkkel.

A másik a pénz, amiből ezúttal volt bőven. A forgatókönyvben leírtakat sikerült megvalósítani, nem kellett nap mint nap kompromisszumokat kötni, és bizony A játszmának jól áll a mozivászon. Láthatóan mindenkinek megvolt a feladata és felelősségi köre, a képi és zenei világ, a vágás, a smink, a frizura, a járművek, a ruhák, a díszletek rendben vannak, a terek meg vannak töltve tárgyakkal és emberekkel, a hatvanas évek Budapestje valóban életre kel a szemünk láttára. Egy modern, épülő-szépülő fővárost látunk, ahol mindenki teszi a dolgát, nagy a nyüzsgés, sok a reklám, a hirdetés, a fiatalok szórakoznak, ha van elég pénzed, még hordozható kazettás magnetofont is vehetsz magadnak, de azért az utcán csak ott vannak a rendőrök, és a bizalmas dolgokat jobb egy félreeső helyen megosztani másokkal.

Köbli Norbert számos jó forgatókönyvvel ajándékozott meg minket az elmúlt években, ahol a hazai és/vagy világpolitikai események közepébe helyezi a szereplőket, erősen fókuszálva az emberi természetre és kapcsolatrendszerekre, alkalomadtán erős női karakterekkel színesítve a cselekményt. Most sincs ez másként, és bár A játszma nem tökéletes minden részletében, a legnagyobb hibát egyértelműen az követi el, aki a magyar filmeket élből elutasítja, mondván, azokból régóta nem készült minőségi és szórakoztató alkotás. Hollywoodi mintákat és ábrázolásmódot követő, de azt nem szolgai módon másoló film, ami magyar és a miénk, ahogy hűen idéz meg egy korszakot, egy diktatúrát és annak kiszolgálóit, akik azért valahol mégiscsak érző és gondolkodó emberek célokkal, vágyakkal, félelmekkel. Történelmi film, thriller, kémfilm, dráma, amiben még az erotika is helyet követel magának, időnként billeg is, miközben erősen épít a színészi játékra és a korszakot átszövő kölcsönös bizalmatlanságban rejlő potenciálra.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Hujbi
Forrás: hetediksor.hu