A Villámlástól megriadt ló, vagy más néven Vihartól megvadult ló a mester egy korai munkája, amely egyesíti magában a különböző fiatalkori inspirációit. Nagy hatással volt rá például angliai utazása. Nem csupán az emberek, hanem az állatok, különösen a lovak is foglalkoztatták, mivel rájött, hogy a nagy történelmi eseményeknek ők is fontos szereplői. A British Museumban behatóan tanulmányozta a Parthenon frízének ágaskodó lovait, amelyekről később litográfiákat készített, de a közkedvelt állatképfestők munkái is befolyásolhatták. Számos vázlat és festmény született ennek eredményeként. Elemi hatással volt rá Géricault művészete, romantikus hevületű lóábrázolásai, és 1824-ben bekövetkezett halála is. Éppen ekkor figyeltek fel a Szalonban Delacroix-ra, a fiatal tehetségre, aki a következő években történelmi vagy irodalmi anekdoták, kortárs események, egy észak-afrikai utazás ihlette műveket készített, de tanulmányozta az angol tájképfestők munkáit, használta a közel-keleti színvilág elemeit, és nagy befolyással voltak rá a korban meginduló tudományos színelméletek, és nagyban a zene is. Legismertebb képe, A Szabadság vezeti a népet az 1830-as francia forradalom hatására született, nagyon gyorsan a szabadság szimbóluma lett. Emiatt a függetlenségi törekvések és a forradalmak festőjeként is tisztelik Delacroix-t, hatása a különböző országok romantikájában Angliától Kelet-Európáig megjelent.

Kisebb képei is igen jelentősek, gyakran fejezi ki élményeit, érzelmeit, vágyait allegorikus vagy szimbolikus formában. A budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzik a Villámlástól megriadt ló című, 1824-ben készített akvarelljét, egyik legdrámaibb alkotását, amely bizonyítja, hogy kiváló mestere volt a vízfestésnek is. A művészettörténészek közül többen Sawrey Gilpin Lovak szélviharban című alkotását látják előképének, ami igaz lehet, mert Delacroix ismerhette is a Royal Academy számára készített Gilpin-festményt. A közepén látható, villámoktól hátrahőkölő lovat szinte egy az egyben megismételte, de nem ám akárhogy! Műve fő motívumává alakította azt, és aprólékosan kidolgozta az állat reakcióját, így az egyszerre főszereplővé vált, hatalmas érzelmi többletet közvetítve a mindössze 23,5 x 32 cm-es képről.

Delacroix akvarelljén mindaz látható, amit a romantika nemzedéke számára a ló megtestesített: erő, nemesség, zabolátlan szenvedély, felfokozott érzelmek és valami forradalmi hevület is. Ezen az akvarellen a művész tökéletesen megmutatja a természet- és állatábrázolás hangulatkeltő erejét. Távolba nyúló síkság, ahol föld és ég egybemosódik, csak a villám hasítja ketté és világítja meg a félelmében hátrahőkölő, fejét hátravető szürke lovat. Félelmetes látomás, ahogy kitágult orrlyukkal, meredt szemmel, felborzolt sörénnyel a mozdulat hevességében szinte szoborszerűvé dermed.

A mester, aki nem szeretett megválni műveitől (nem szánta őket sem kiállításra, sem eladásra), ezt a festményét barátjának, a portré- és tájképfestő Louis-Auguste Schwiternek ajándékozta hálából egy antik éremgyűjtemény levonataiért, amelyekről azután litográfiákat készített, A kép keletkezésével kapcsolatban a modern kutatók inkább egy későbbi, 1825-1829 közötti keletkezési dátumot tartanak valószínűbbnek.

Akárhogy is, Delacroix óriási hatással volt a haladó szellemű fiatal nemzedékre. Lelkesen csatlakoztak hozzá, az érzelmek kimutatásának képességéhez, kolorizmusához, amelyről Vincent Van Gogh az írta egy levelében szenvedélytől fűtve, hogy a „színek mestere”. Ő pedig ezt a lelkesedést azzal „hálálta meg”, hogy hatalmas életművet hagyott hátra, szinte az utolsó leheletéig alkotott. Vászonra festett, köztéri műemlékek falait és mennyezetét díszítette, metszeteket és litográfiákat hagyott hátra, és számos cikke is megjelent különféle folyóiratokban. 1855-ben, a párizsi világkiállításon munkásságát hivatalosan is elismerték, megkapta a Francia Becsületrendet, azaz a nagy becsületérdemérmet, a Grande Médaille d’Honneurt. Portréja sokáig szerepelt (1979-1997 között) a francia 100 frankos bankjegy elő- és hátoldalán.

SzaSzi

Források: szepmuveszeti.hu, hirmagazin.sulinet.hu, cultura.hu, Végvári Lajos: Delacroix; 2. bőv. kiad.; Corvina, Bp., 1968 (A művészet kiskönyvtára)

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény
68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg
70. rész: San Gimignano tornyai
71. rész: A Las Lajas bazilika
72. rész: M. S. mester: Kálvária
73. rész: Bomarzo – A rejtélyes szent erdő