„Tinédzser koromban csupa olyan filmet láttam, ahol a férfiak verték a nőket. Ilyen volt egy tökös pasi: ha nem tetszett neki valami, pofán vágta a nőt, mint Humphrey Bogart. Mi ebben az ökörségben nőttünk fel. Jó sokáig tartott, míg ezt le tudtam vetkőzni, és rájöttem, hogy nem ebből áll az élet. Valahogy akkor kezdtem ezt megérteni, amikor elgondolkodtam azon, mi lenne, ha egyszer Ringónak, Paulnak vagy George-nak mondanám azt, hogy „Add már ide! Hol van a teám? Nem hallod, hogy csöngettek?”, meg ilyesmiket, és rájöttem, hogy teljes joggal vágnának pofán” – idézte fel a nagy megvilágosodást A Beatles című antológiában. A felismerésekhez azonban idő kellett. Csak új kedvesével, Yoko Onoval való találkozását követően szembesült azzal, hogyan torzították el a nőkhöz való hozzáállását a gyermekkori traumák. Első felesége, Cynthia Powell sajnos még Lennon rosszfiúsabb kiadásával szembesülhetett. „(…) féltékeny voltam mindenkire, akivel Cynthia bármilyen kapcsolatban állt. Feltétlen bizalmat követeltem tőle, mivel én magam nem voltam megbízható. Tiszta ideg voltam, rajta vezettem le a feszültségeimet. (…) Két éven át tomboltam egyfolytában, örökké részeg voltam és verekedtem. De ilyen hülyén viselkedtem a többi csajommal is. Nem voltam egészen komplett” – olvashatjuk a fájdalmas beismerést.

Könyvcím lett a nagyképű kijelentésből (Szendrői Közművelődési Központ és Könyvtár CC BY-NC-ND [részlet])

Az új szerelem viszont döbbenetes szemléletváltást hozott az énekes életében. A férfi, aki első gyermeke anyjától a háttérben való csendes meghúzódást követelte, miközben ő maga sorra halmozta a sikereket és a meghódított nők trófeáit, Yoko hatására meghajolt a feminizmus eszméi előtt. Szegény Cynthiának ugyan még elég kegyetlen búcsú jutott – egy utazásból hazatérve egy szál köpenyben találta otthon férjét és annak szeretőjét –, ám a válás után Lennon személyisége fokozatos változáson ment keresztül. Először is átvedlett John Winston Ono Lenonná, azaz felvette a felesége nevét. Merőben megújult világlátása pedig nem pusztán olyan látványos akciókban mutatkozott meg, mint az újdonsült asszonyával való egyhetes ágyban üldögélés, hanem valódi kompromisszumokban és áldozatokban is. Közös gyermekük születése után képes volt háttérbe vonulni, hogy ellássa az otthonnal és a kicsi nevelésével járó teendőket, míg Yoko az üzlettel foglalkozott.

Cinthya nem tűnik boldognak (interlude.hk)

John Lennon, aki évekig alkohol- és drogfüggő macsóként élt, ekkorra már nagyon is megbecsülte az élet tiszta tudattal megtapasztalt pillanatait. A benne égő szenvedélyt pedig a világ igazságtalanságai, az erőszak és a rasszizmus elleni harchoz tartogatta. „Mindig is lázadó voltam, mert sértett a társadalmi helyzetem. Ugyanakkor nagyon vágytam arra is, hogy szeressenek és elfogadjanak. Így kerültem a színpadra, mint bolha a cirkuszba: szeretnék tartozni valahová. A lelkem mélyén azt szeretném, ha a társadalom minden rétege el tudna fogadni, és nem kellene ilyen nagyszájú, habókos muzsikusnak és poétának lennem. Csak hát a helyzet az, hogy a bőrömből én sem bújhatok ki.”

Még sokáig hatni fog (Kecskeméti Ifjúsági Otthon CC BY-NC-ND)

Amikor 1980. december 8-án a hűvösen nyugodt Mark David Chapman szájából elhangzott a híres mondat – „Épp most lőttem le John Lennont” –, a világ nemcsak egy értékes pacifistával és művésszel lett szegényebb, hanem egy tisztes férjjel és családapával is. A nemes cél pedig, hogy megteremtsük az örök békét, maradt az utókorra… Nem olyan nagy kihívás, John Lennon receptet is hagyott, amely mai világunkban ugyanolyan fájdalmasan elgondolkodtató: „Ha mindenki békét követelne egy újabb televízió helyett, akkor béke lenne.”

Címlapkép: Lennon és Ono (hvg.hu)

Kecskés Nikoletta
Forrás: forumhungaricum.hu