Milyen az, amikor el kell szakadni a gyökereinktől? Milyen az, amikor mindent hátrahagyva el kell hagyni az otthont? Mint amikor a fióka kipottyan a fészekből… Vajon segítség nélkül van-e esélye? És vajon lesz-e, aki segít?

Boling Lúcia 85 évesen fogott hozzá, hogy élettörténetét őszintén és hitelesen a nagyközönség elé tárja, amelyben többek között ezekre a kérdésekre is választ kapunk. Miért érezte ezt fontosnak? Melbourne-ből, „az Óperenciás-tengeren túlról” küldött videóüzenetében válaszolta ezt meg a közönségnek: ahhoz, hogy értékeljük jelenünket, ismernünk kell a múltat. Mindenekelőtt elgondolkodtatásra szánta sorait, melynek legfőbb mottója: megmaradni, kitartani, folytatni. Az írónő egyébként kötete első példányát szülővárosa vezetőjének, dr. Dézsi Csaba András polgármesternek küldte el.

Dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója, aki a megjelenteknek tolmácsolta a városvezetők jókívánságait, köszöntőjében rámutatott arra, hogy a visszaemlékezés szűrőjén át látott sors segít megérteni egy olyan időszakot, amely árnyalja a történelmet, érték az irodalomnak.

Bajzát Zsuzsi, az esemény moderátora dr. Tanka László, a Panoráma Világklub Kiadó vezetőjét tevékenységükről és az írónővel közös munkáról kérdezte. A kiadó 25 éve fontos feladatának tartja, hogy a világban szétszóródott magyarok szellemi értékeit összegyűjtse, és szellemi hidat alakítsanak ki az „elszámazottak” és az óhaza között. A külhonban élő honfitársaink száma 2,5 millió, tehát nem elhanyagolható, nem mondhatunk le róluk és az általuk képviselt szellemi értékekről. Nekünk természetes a magyarságunk, de csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha hiányát érezzük. A kiadóvezető számtalan emigrált magyar életútját dolgozta már fel, így jutott el az Ausztráliában megjelenő Magyar Élet Hetilaphoz is, amelybe Boling Lúcia is írt. Ezúttal megjelenő könyve nemcsak honi emlékeit tárja fel, hanem az emigráció életét is árnyaltan mutatja be. Írása amellett, hogy izgalmas, hiteles, magával ragadó stílusú, nyelvileg is rendkívül gazdag. Miközben pedig sodródunk a történettel, számos életbölcsességet megtanulhatunk. Erre hívta fel a figyelmet Radicsné Csőre Andrea, az Újvárosi Művelődési Ház igazgatója, aki olvasóként a saját élményeit és az írónő egykori barátainak gondolatait tolmácsolta.

A második kiadás elején egyébként a vélemények egész füzére olvasható, sokan gondolták úgy, hogy meg kell szólalniuk. Egy biztos, aki kezébe veszi a kötetet, nem maradhat közömbös.

A könyvajánlóban ezt olvashatjuk:

Aranyásók vagyunk valamennyien. És egész életünk átvitt értelemben az aranyásás kalandos küzdelme. Végigkísér bennünket a sár lemosásának örökös keserve, s az aranyrögök megtalálásának öröme. Nevezhetjük boldogságkeresésnek is, a lényeg ugyanaz: a szabadságvágy. Mert csak az lehet boldog, aki szabad ember.

Hogyan fér bele egy emberéletbe ennyi történés, ennyi fordulat, ennyi csalódás, kudarc és siker? Hogyan lehet túlélni a sorozatos nehézségeket, s mi a titka a sorozatos talpra állásoknak? És hogyan lehet megőrizni Ausztráliában magyarságunkat, a gyökereket, a magyar nyelvet, hazánk szeretetét ötven éven át egy idegen, globalizált kultúrában? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk.

A bemutatón közreműködött Varga Kitti Gabriella énekes és Szekeres Viktória előadóművész.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Boling Lúcia A sár lemosódik az arany marad c. könyvének bemutatója

Vas Balázs fotói

15 kép