Az album 2018-ban jelent meg a Deutsche Grammophon kiadásában, a zenei anyagot 2017 júliusában rögzítették a baden-badeni Festspielhausban. 2011-ben indult a karmester Yannick Nézet-Séguin, a világhírű mexikói tenor, Rolando Villazón, a baden-badeni Festspielhaus és a Deutsche Grammophon együttműködése, amelynek révén az osztrák mester legjelentősebb operáit jelentetik meg CD-n. Ennek a Mozart-ciklusnak az ötödik kiadványa lett a Titus kegyelme. A sorozat készítői azt is fontosnak tartják, hogy valamennyi operát a legjelentősebb kortárs operaénekesek szereplésével vegyék fel. Ennek megfelelően Tito Vespasianót Rolando Villazón, Sestót az amerikai Joyce DiDonato, aki napjaink egyik legjelentősebb mezzoszoprán énekesének számít, Vitelliát a világ legjelentősebb operaházaiban fellépő lett szoprán Marina Rebeka, Serviliát a feltörekvő svájci szoprán Regula Mühlemann, Anniót az ír mezzoszoprán Tara Erraught, Publiót pedig a sokfelé foglalkoztatott cseh bassz-bariton Adam Plachetka énekli. A felvételen közreműködik a Rias Kammerchor és a Chamber Orchestra of Europe, vezényel Yannick Nézet-Séguin.

Rolando Villazón így nyilatkozott Mozarthoz való viszonyáról: „Karrierem során Mozart mindig alapvető szerepet játszott, mióta ez a sorozat megy, még jobban elmélyültek róla ismereteim. Sohasem leszek fáradt, mikor az ő zenéjét éneklem vagy hallgatom, annyira gazdag ez a muzsika, még mindig újabb és újabb részleteket fedezek fel benne.” A felvétel karmestere így vélekedik Mozart utolsó operájáról: „Nem könnyű énekelni, és nem könnyű megérteni.”

Annak ellenére ez Mozart utolsó műve, hogy ősbemutatóját még A varázsfuvola premierje előtt megtartották. A cseh rendek jeles alkalomból rendelték meg a komponistától, mégpedig II. Lipót cseh királlyá koronázásának tiszteletére, „a megzenésítendő mű témájául pedig Metastasio Titus kegyelme című, az uralkodói nagyság és elhivatottság apoteózisát megtestesítő szövegkönyvét választották”. A történet az ókori Rómában játszódik, Kr. u. 80 környékén. Habár a címszereplő valós történelmi személy volt, a 79 és 81 között uralkodó Titus császár, azonban „az opera cselekményének nem sok köze van a történelmi valósághoz, igazi célja az uralkodói nagyság, a nagylelkűség, a személyes érdekeken és érzelmeken felülemelkedés képességének dicsérete, egyfajta uralkodó eszménykép bemutatása”.

Az opera elkészítésére nem volt sok ideje Mozartnak, mivel csak július közepén kapta a felkérést, éppen emiatt az eredeti szövegkönyvet lerövidítette Mazzolà, a háromfelvonásos operából így lett kettő, továbbá a zeneszerző kérésére egyes áriákat együttesekkel váltotta fel, továbbá új áriaszövegeket is írt. Mozart munkáját nehezítette, hogy nem ismerte az ősbemutató énekeseit, így nem tudta a szólamokat az ő hangi képességeiknek és technikai tudásuknak megfelelően megírni.

Az operát a közönség kimondottan hűvösen fogadta, későbbi előadásain már valamivel kedvezőbben viszonyultak hozzá. Az opera seria műfaja azonban eddigre már elavulttá vált, Mozart sem tudott csodát tenni, ez a műve meg sem közelíti korábbi operáinak színvonalát. Mindezek ellenére számos alkalommal műsorra tűzik az operaházak a Titus kegyelmét, és a legjelentősebb énekesekkel készültek felvételek. Érdemes megismerkedni vele, mivel – a kritikák ellenére – igazi gyöngyszemeket lehet felfedezni a zenei anyagban, különösen ezen felvétel jeles előadóinak interpretálásában. A CD kisérőfüzetében rövid írás olvasható a műről, a tartalmáról, valamint a szövegkönyv is szerepel benne olaszul, németül, angolul és franciául, a szöveges tartalmat pedig a koncerten készült fotók egészítik ki.

oszem

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Barangolás az operák világában; Bjorn Woll: Die Räson des Herzens (a kisérőfüzetben olvasható írás)