Béres Ilona szerint a színészi pálya a pillanat művészete. A csodálatos művész elfogadással tekint az idő múlására: „Az öregség se nem betegség, se nem szégyen. Ez egy természetes dolog.” Ugyanúgy becsüli ráncait, mint a legendás Bajor Gizi. „Számos jó szerepet játszhattam el, ebben szerencsés vagyok. Van, aki azt mondja, hogy egy mázlista színésznőnek a pályafutása során legfeljebb három kiemelkedően jó szerep adatik meg. Nekem volt vagy tíz…!”

Béres Ilona a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1964-ben Pártos Géza osztályában. 1964-1966 között a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, majd egy évre a Madách Színházhoz került. 1967-1969 között a Nemzeti Színház társulatában dolgozott, majd 15 évig a Vígszínház tagja volt, amelyet akkor Várkonyi Zoltán irányított. Az ott eltöltött időszak alatt egy színpadon állhatott Ruttkai Évával, Latinovits Zoltánnal, Somogyvári Rudolffal, Békés Italával és Benkő Gyulával. 1984 és 2000 között ismét a Nemzeti Színházhoz szerződött. A Magyar Színház társulatának tagja 2000-től 2011-ig. 2011-től szabadúszóként folytatja színművészi pályáját.

A nevéhez megszámlálhatatlan emlékezetes színházi szerep fűződik: Rosalinda (Shakespeare: Ahogy tetszik), Natasa (Csehov: Három nővér), Ranyevszkaja Ljubov Andrejevna (Csehov: Cseresznyéskert), Heléna (Euripidész: Trójai nők), Sen-Te/Sui-Ta (Bertolt Brecht: Jó embert keresünk)…

A nagyközönség azonban elsősorban a filmszerepeiből ismerhette meg: Esős vasárnap, Nappali sötétség, Hattyúdal, Álmodozások kora, Aranyember, A kőszívű ember fiai, Elveszett illúziók, Moszkva tér. A legtöbben az Aranyember Tímeájaként emlegetik. Visszaemlékezve elmesélte, akkora hatása volt a szerepnek, hogy sokan ezt követően elkezdték Tímeának nevezni a kislányaikat, többek között a nővére is.

Tolnay Klári és Béres Ilona 1963-ban, Szakonyi Károly Az út mellett című rádiójátékának felvételekor a Magyar Rádió 20-as stúdiójában

A színészi pálya felé mindig példaértékű hozzáállást tanúsított: „Én olyanfajta színésznő vagyok, akinek nincs kis szerep vagy nagy szerep. És tulajdonképpen minden szerepnél szinte újra tanulok beszélni. Az nem fordulhat elő, hogy amit az egyik szerepnél már megoldottam, azt felhasználjam a következőhöz.”

Többször megfogalmazta, milyen hálás, hogy ilyen hosszan a pályán lehetett. Eugène Ionesco Székek című darabját nevezi színészi hattyúdalának, amelyben Fodor Tamással játszott együtt Szabó K. István rendezésében. Nagy szeretettel és elismeréssel fogadta a közönség és a szakma. „Végre visszatért a színház” – az előadásra így reagált Keleti Éva Balázs Béla-díjas fotográfus. Gabnai Katalin pedig ezt írta róla: „Pár előadás után gyorsan szertefutott a híre. Színházünnep lett belőle.”

A művésznő születésnapja alkalmából egy életművét összefoglaló kötet jelenik meg az MMA Kiadó gondozásában. A szerzője Ablonczy László, aki az egykori színigazgató, a mindenkori író-kritikus és a személyes jó barát szemével látja-láttatja Béres Ilona pályafutását. A lendületes, anekdotákkal színesített esszé mellett dokumentumok, családi zsánerképek, színházi és filmes standfotók, korabeli plakátok elevenednek meg a könyv lapjain.

Béres Ilona Karinthy Frigyes: Tomi – Együgyű monológ a kutyaszívről című írását mondja el ezen a felvételen.

Szabados Éva
Címlapfotó: Juhász Éva – Pesti Magyar Színház

Forrás: beresilona.hu, hu.wikipedia.org, revizoronline.com, ujsagmuzeum.hu, youtube.com

A második kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.