A Teréz Iskola – ahogy kezdetben hívták – Budán, a mai Attila út és Mikó utca sarkán lévő épületben, a grófnő édesanyjának, Brunszvikné Seeberg Annának krisztinavárosi bérházában kapott helyet. A források szerint már május 27-én, a hivatalos megnyitó előtt megkezdték itt a képzést. A nevet védőszentjéről, Avilai Szent Terézről kapta, és csak később, a grófnő halála után kezdték Angyalkertként emlegetni. Főként hivatalnokok, iparosok, fuvarosok adták be gyermekeiket, rögtön az első napon 42 aprósággal kezdték meg a foglalkozást. A másfél és hét év közötti csemeték száma június 7-re elérte a 125-öt, vagyis megháromszorozódott.

Milyen céllal indult az óvintézet? „Egy olyan intézet alapítójának lehetni, amely igazán jó keresztényeket, jó és erkölcsös embereket nevel, és így gátat szab az általános romlásnak, nagyon boldogító érzés” – írja Brunszvik Teréz grófnő, aki azt szerette volna, hogy „szép hazánk hamarosan Isten kertjéhez hasonlítson”. Egyszerű, ám nehéz feladatot tűzött ki: óvni, gondozni, oktatni és célszerűen foglalkoztatni a szegényebb családok gyermekeit. Egy 1828 márciusi levelében így írt erről: „Nem várom az vagyonosabb haza polgároknak gyermekeit, hanem tsak azokat, mellyek tehetetlenek gyermekeik jó Neveléssire, mellyeknek olly formán gyermekeik erköltstelenül, éptelenül, zabolatlanul, elvadulnak, és úgy, mint magoknak, mint felebarátyoknak vágynák terhére, szüléiknek pedig mély szomorúságára. Ezen kelemetlenségeknék eltávoztatására tsekély véleményem szerint… akarom azon szabad kisded gyermekek Nevelő oskolát, melyet Angol orsz. London fő varossába úgy megkedveltek, hogy Másfél esztendő alatt több hatvannál szereztetett fel állítani…”

Papír öltöztetőbaba, Bezerédj Amália első magyar gyermekkönyve, babakonyha a győri Baba- és Mackókiállításról

Valóban az angliai „infant school”-ok és ezek szakértője, Samuel Wilderspin – akivel évekig levelezett – tett rá mély benyomást, olyannyira, hogy a császár támogatását is elnyerte. Az „oskola” kifejezés használata pedig nem véletlen! Ezek inkább voltak kisgyermekeknek felállított iskolák, mint óvodák, ahol az elsődleges az oktatás és a nevelés volt. (Még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a mai óvodákban milyen komoly fejlesztőmunka folyik.) A napot imával, énekléssel kezdték, majd következett a „tananyag”, vallásos erkölcs, illemtan, beszéd- és értelemgyakorlatok, valamint világi ismeretek, amelyhez szemléltető és foglalkoztató eszközöket is használtak. A „tanterv” a kor leghíresebb elméleti pedagógusának, a svájci Johann Heinrich Pestalozzinak a munkásságán és az első óvópedagógusnak, Joseph Wertheimernek a tapasztalatain alapult. Alapvető módszerként a kérdés-felelet és a folyamatos ismételgetés gyakorlatát követték. A 15 perces foglalkozások között énekeltek, játszottak, mozogtak. Az ott töltött idő kb. hatvan százalékát fordították oktatásra. Írni, olvasni és számolni is tanultak, ez utóbbihoz az ujjukat és számvető táblát is használtak. A Teréz Iskola első óvó-nevelője Weldy József volt.

Az intézet sikeréről Brunszvik Teréz is beszámolt az első vele készített interjúban a Hasznos Mulatságok 1829. szeptember 27-ei számában: „… a módszer, amelynek segítségével itt a gyermekek érzelmeit és értelmét fejlesztik, őket kellemes formában foglalkoztatják, mindenekelőtt pedig testüket és lelküket minden káros behatástól megóvják, szemléletesen mutatkozik meg és igazolódik be. S ez mindezideig olyannyira sikerült, oly örömteli volt minden emberbarát számára, hogy sokan a legbensőbb felindulásuk okozta könnyeiket nem is tudták elrejteni. Gyönyörűségtől elteltnek, felette boldognak érzik magukat annak az immár 500 kisgyermeknek a szülei is, akiket ezek az óvóintézetek (a Krisztinavárosban, a Várban stb.) befogadtak.”

A grófnő ugyanis nem csak a legkisebbek nevelését tartotta fontosnak. Még ez év októberében a hét éven felüli leánykák részére „kézmű-oskolát” nyitott, de képzést indított az anyák számára is. És persze újabb óvodák megnyitása következett a szülők „buzgó kívánságára” előbb a Budai Várban, majd Lipótvárosban és a Vízivárosban is. A grófnő buzgalmának köszönhetően a budai és pesti intézetek mellett országszerte alapítottak hasonló intézményeket. Életében mintegy 80 óvoda jött létre, ebből 11-nek megalakításánál maga is segédkezett. Az első vidéki óvoda 1828. november 4-én Besztercebányán fogadta a csemetéket. Hamarosan Nagyszombat, Sopron, Kolozsvár, Szabadka, Gyoma, Kassa és Szombathely is csatlakozott a „játszó-iskolákat” működtetők sorához. Brunszvik Teréz nem csak elindította a mozgalmat, hanem arra törekedett, hogy további, külföldi jó tapasztalatokkal fejlessze a hazaiakat. Bécs, Linz és München első kisdedóvóinak felállításában is aktívan részt vett. Majd 1830-ban az első országos hatáskörűnek tervezett óvodai társulást („Nemzeti Egyesület a kisdedek koránti nevelésére nézve”) is ő hozta létre.

Az első kisdedóvó emlékét tábla őrzi

A sikerek mellett irigyei is sokasodtak. Áskálódásuknak köszönhetően József nádor kezébe vette az óvodaügyet, a grófnő „kiszorult” az óvodai mozgalomból. Az alapelvet mindvégig vallotta: „Minden két éves gyermekben ott található a jövőbeni üdvözítő, amivé családja és az állam számára válhatik, ha legalább két éves kortól megadjuk neki ehhez az eszközöket: Érzést, szellemet, jellembeli és testi fejlesztést és képzést, logikusan előrehaladva, következetlenségek, erőszakosságok nélkül, megállás vagy visszalépés nélkül. Ki kell bontakoztatni, gazdagítani kell gondolatvilágát.”

Érdekesség: hazánk egyetlen óvodatörténeti múzeuma Martonvásáron található. Az Óvodamúzeumról a honlapjukon tájékozódhatnak.

SzaSzi

Forrás: epa.oszk.hu, bparchiv.hu, jgypk.hu, brunszvikterez.hu

A képek a flickr és a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép.