HIM: Tears on Tape

Szilvási Krisztián zeneajánlója

him-tears-on-tape

2013-ban három év szünet után jelentkezett új lemezzel a HIM (vagy H.I.M.) nevű finn rockbanda, amely talán arról lehet a legnevezetesebb, hogy ők voltak az első finnországi együttes, akik albumukkal (a 2006-os Dark Light) képesek voltak aranylemezt produkálni az Egyesült Államokban. Aztán később kiderült, hogy a Tears on Tape egyben az utolsó lemezüket is jelenti, 2017-ben ugyanis a zenekar befejezte aktív éveit.

Az 1991-ben Helsinkiben alakult formáció élén Ville Valo szólóénekes állt, akit ha másról nem is, Natalia Avelonnal való duettjéről, a Summer Wine-ról bizonyára sokan (meg)ismernek. A HIM-et 4 további tag tette teljessé: Mikko „Linde” Lindström gitáros, Mikko „Migé” Paananen basszusgitáros, Mika „Gas Lipstick” Karppinen dobos és Janne „Burton” Puurtinen billentyűs. A Tears on Tape a banda nyolcadik albumaként látott napvilágot (közül öt lemez abszolút platinaeladást ért el Finnországban, némelyikük Németországban is). A HIM akkorra egyértelmű „márkajelzéssel” is rendelkezett: a Heartagram elnevezésű szimbólumot Ville Valo alkotta meg saját huszadik születésnapjára, amelyet modern jin-jangként magyarázott, ahol a jó és gonosz, világos és sötét, szerelem és halál szembenállása jelenik meg.

A zenekar eredetileg His Infernal Majesty (Pokoli Őfelsége) néven indult, amely nem volt túl szerencsés, mivel (még ma is) létezik egy majdnem azonos nevű kanadai thrash metál banda (Infernal Majesty), egy amerikai post-rock csapat (HiM) és egy keresztény együttes is (4Him – ők 2006-ban szűntek meg). Csupán 2000-től ismertek a HIM mozaiknevükön. Műfaji beállítottságukat maguk alternatívként határozták meg, a rajongók (és velük együtt Valo) „love metalként” szerette emlegetni, a kritikusok pedig a gótikus- és dark rocktól kezdve a gótikus- és alternatív metálon át a „melodic metálig” rajzolták fel a zenei térképre. Többek között a Black Sabbath, a Type O Negative, a The Sisters of Mercy, az Iron Maiden és a Depeche Mode voltak hatással zenéjükre.

A Tears on Tape-ről először 2012 nyarának végén a banda Facebook-oldalán adott hírt Ville Valo, ahogyan írta: „Szeptember elején vonulunk stúdióba rögzíteni a nyolcadik nagylemezünket Hiili Hiilesmaa producerrel, Tim Palmer zenei keverése mellett”. Először év eleji megjelenéssel számoltak, ám többször eltolták az album kiadását, hogy a végül 13 dalból álló korong április végén futhasson be a boltokba. Február 20-án jelentették be, hogy az együttes aláírt a Universal Music-kal, s a lemez első single-je az Into The Night című dal lesz. Ugyanekkor a HIM hivatalos weboldalán megjelent egy „játék”: egy üresen hagyott mezőbe kellett begépelni az album címét, s ekkor egy rövid időre láthatóvá vált a kiadvány borítója.

A Tears on Tape a banda első olyan albuma lett, amelyen 4 dal is csupán ének nélküli instrumentális szerzemény volt, s az első 2000 előrendelő Deluxe Digipack kiadásban részesült, amely egy 5 új stúdió videót tartalmazó bónusz DVD-t is magában foglalt. A lemez grafikáját az angol zenész és rádiós DJ Daniel P. Carter alkotta meg, ahol a Heartagram körül egy kígyó köröz, hátán jelölésekkel, amelyek a címadó dal kórusszövegében hangzanak el. Az album összes dalát Ville Valo szerezte, ezek továbbra is azzal a jellegzetességgel bírnak, mint korábban: a hallgatót körbefonó dallamok, szerelmes pátosz, mindezekkel harmóniában csorbítatlan, piszkosan fémes ropogás. Minden szerzemény „rádióbarát” refrénnel rendelkezik, de persze a zúzós riffek is körülöttük tombolnak. Valo gazdag baritonja pedig állandóan a sebezhetőség határán billeg, egyszóval a Tears on Tape – így utólag már – a negyed évszázados karrier méltó lezárásának tekinthető.

Szilvási Krisztián

2022.05.17