Néhány évvel ezelőtt indult ez a sorozat a Ménfőcsanaki Fiókkönyvtárban, melyet egyre nagyobb érdeklődés kísér, idén már a nyolcadikat tartottuk. Korábban – az évfordulókhoz kapcsolódóan – közösen felelevenítettük Arany János, Ady Endre, Devecseri Gábor, Fekete István, Galgóczi Erzsébet, Radnóti Miklós és Wass Albert munkásságát. Ezúttal Gárdonyi Géza gazdag életművéből válogattuk az elhangzott műveket. A felolvasások között felidéztem életének legérdekesebb állomásait, valamint számos érdekességre bukkantam vele kapcsolatban, ezekből szemezgettem az érdeklődő közönségnek.

Lelkes olvasóink nélkül nem jöhetett volna létre ez a felolvasóest sem. Németh Péterné Gizike, Varga Anna, Járfásné Tibold Ilona, Fodorné Kecskés Gizella, Dobay-Nagy Annamária, Stanka Renáta már több alkalommal vettek részt ezeken a rendezvényeken. Nagy örömömre szolgál, hogy mindig újabb és újabb felolvasók jelentkeznek a programra. A résztvevők között akadt nyugdíjas és aktív tanár, óvónő, középiskolás, sőt még általános iskolás diák is. Ezúttal Lupták Ernő, Horváth Ildikó és Szávai Júlia voltak az új felolvasók. A legidősebb, Lupták Ernő már közel 90 éves, a legfiatalabb pedig Józsa Júlia, 11 éves. Mindenki nagyon színvonalasan adta elő Gárdonyi művéből az előre egyeztetett részleteket. Kollégám, Horváth Gábor pedig az Egri csillagok történelmi hátterét mutatta be (a lenti képen). Igyekeztünk úgy válogatni, hogy az ismert és a kevésbé ismert regények, novellák is a figyelem középpontjába kerüljenek. A változatos összeállítást kedvezően fogadta mindenki, megérintette a közönséget, akik hol nevettek, hol könnyeztek.

Az „egri remetének” nem adatott könnyű sors! Gárdony-Agárdpusztán született 1863. augusztus 3-án, Ziegler Gézaként. A Gárdonyi Géza nevet először 16 éves korában használta, melyet a születési anyakönyvezési helyszíne után választott. Édesapja, Ziegler Sándor szászországi származású gépészlegény, édesanyja pedig, Nagy Terézia parasztsorba süllyedt kurtanemesek utóda volt. A szülők házasságából hét gyermek született. 1868-ban, Budán kezdte elemi iskolai tanulmányait, majd a sárospataki református kollégiumba és a Kálvin téri református gimnáziumba járt. Gyenge tanuló volt, viszont sokat olvasott. Mivel apját lázadó emberként ismerték, sehol sem tűrték meg hosszabb ideig, így a család állandóan vándorolt, 16 településen éltek rövidebb-hosszabb ideig. Az érettségi után az egri tanítóképző növendéke lett, ahol megbuktatták magyar nyelvből, igaz, tanára utólag belátta tévedését.

1882-ben tanárként kezdett dolgozni, bár sok kedve nem volt a tanításhoz: „Kedv, hajlam, majd megjön az is, csak diploma legyen” – gondolta. A forradalom szellemében nevelkedett író azért vesztette el tanítói állását Sárváron, mert az évzáró ünnepségen diákjai az általa írt Jaj, de huncut a német c. dalt énekelték. Tervei között szerepelt, hogy könyvkereskedő lesz, vagy kivándorol Amerikába, egyszer még szerzetesnek is jelentkezett. Örökölte apja nyughatatlan természetét, folyamatosan kereste a helyét, minden tanévet új településen kezdett. Dabronyban a plébános elérte, hogy feleségül vegye az unokahúgát, aki valójában az ő és házvezetőnője eltitkolt lánya volt. Házassága Csányi Máriával katasztrofálisan sikerült: az asszony gyakran megcsalta férjét, aki mindig visszafogadta. „Ennek a házasságnak vagy válás vagy gyilkosság lesz a vége.” (részlet a naplójából) Válás lett, bár ez csak 22 évvel később történt, időközben azért született négy gyerekük. Néhány évre Győrben telepedtek le, itt kezdődött Gárdonyi újságírói pályafutása. 1885 őszétől főmunkatárs lett a Hazánk c. lapban, amit korábban dr. Kovács Pál indított, később több újság munkatársaként dolgozott. Számos lap rendszeresen közölte írásait, verseit. Elsősorban történelmi regényei miatt tartozik a magyar irodalom legnagyobbjai közé, de gyönyörű verseket is szerzett, egyik felolvasónk ezek közül választott. Novellákat szintén írt, többől hangzottak el részletek. Pályája során számos írói álnevet használt, különösen zsurnaliszta tevékenysége kapcsán. Ő volt többek között Ista Pista, Répa Matyi, Paprika János, Figurás Feri, Garabonciás diák, vagy a leghíresebb, Göre Gábor.

Egyszer bekerült a szegedi Csillagbörtönbe, párbajozás miatt. Megfordult a fejében, hogy kivándorol Amerikába. Kiválóan játszott hegedűn és orgonán, sőt zenét szerzett, dalszövegeket írt. Az egyik legszebb karácsonyi egyházi ének szerzője: „Fel nagy örömre, ma született”. Dankó Pistával, a híres cigányprímással 60 magyar nótát írtak. A vívás és a zene mellett pedig még a sakkozáshoz is értett. Sokoldalú érdeklődését bizonyítja, hogy a biológiáért is rajongott, felfedezett egy új pókfajt. Imádott utazni, az Egri csillagok megírásakor Isztambulban járt, hogy megismerkedjen a török kultúrával. Nagy műveltségét a rengeteg olvasásnak és kutatásainak köszönhetett. A Zarándoklás c. kötetben rövid írásokat, úti kalandokat olvashatunk például Erkel Ferenc, Jókai Mór és Petőfi Sándor életéből.

Az írói pályája nem kezdődött túl fényesen, kezdetben nem ért el eredményeket. Legnagyobb sikereit történelmi regényeivel aratta, mint az Egri csillagok (1901), az Isten rabjai (1908) vagy A láthatatlan ember (1902). Utóbbiból kölcsönöztem a felolvasóest plakátjának mottóját: „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.” Műveit az irodalomkönyvekből, elsősorban az Egri csillagok által ismeri mindenki. Kevesen tudják, de még képregény is megjelent róla. Ez a törökök egyik legnépszerűbb könyve A Pál utcai fiúk után, annak ellenére, hogy nem tünteti fel túl jó színben őket. 2005-ben, A Nagy Könyv TOP 100-as listáján az Egri csillagok az első helyet szerezte meg. Gárdonyi gyerekeknek is írt, meséiből nyújtottak ízelítőt legfiatalabb felolvasóink. A Nagyapó meséi bevételéből utazott Konstantinápolyba. Nemcsak Törökországba ment el egy regény kedvéért, hanem bújta a levéltárakat, a régi könyveket is.

Elege lett a sok költözésből, 1897-ben Egerben telepedett le, a vár mellett. Fiatal korában sokat fázott és éhezett itt. Amikor ideköltözött, helyreállították a házat, később megvette a szomszéd telkeket, és kezdett kialakulni a Gárdonyi-birtok. Háza körül valóságos botanikus kertet alakított ki, külföldi útjairól különleges növényeket hozott. Ez volt élete legtermékenyebb időszaka. Itt nevezték el az „egri remetének”. Dolgozószobája ablakait betáblázta, a helyiség csak egy tetőablakon át kapott fényt. Gyakran kínozta erős fejfájás, emiatt két évre még az írást is abbahagyta. Orvostól orvosig vándorolt, végül a barátja írt fel neki olvasószemüveget, amitől megszűnt a fejfájása, és újra tudott írni. Regényei, novellái helyszíneit nemcsak elképzelte, hanem le is rajzolta. Cédulákra jegyzett mindent, füzeteket írt titkosírással. Végül Egerben Tóth Ilona mellett találta meg a boldogságot, aki haláláig lelki társa maradt, annak ellenére, hogy Mila később férjhez ment. Továbbra is minden nap járt a Gárdonyi-házba, és türelemmel ápolta a betegeskedő írót.

Az Ida regényét először 1920 áprilisától közölték folytatásokban a Pesti Hírlapban, később jelent csak meg könyvben, majd filmet is készítettek a szerelmes regényből, melyből hallhattunk egy-két részletet. 1922-ben az író egészségi állapota sokat romlott, fia szerint már meg akart halni. Azt szerette volna, ha a saját kertjében temetik el az éj leple alatt. A város viszont ragaszkodott a látogatható sírhoz és a fényes temetéshez. Sírja az egri várban található, az egyszerű fejfára annyit írtak, hogy „Csak a teste”.

Gárdonyi Géza emlékét ma is hűen őrzi városunk. Utcát neveztek el róla, 1924-ben pedig iskolát. Emléktáblát avattak tiszteletére, mellszobrot készítettek róla, nemrég pedig csempeképet Sándor József Péter „Alkotász”. Gárdonyi sohasem tanulta az írás mesterségét, ezért stílusa is különbözik mindenkitől. Juhász Gyula mondta: „Ő nem utóda senkinek, és őt nem is igen utánozza senki.”

Álljon itt néhány bölcsesség Gárdonyitól:

„Az óra a tied, csupán az óra, melyben élsz.”

„Semmi sem nehezebb, mint embernek lenni, emberek között.”

„Bármit cselekszünk másoknak, azt is mind csak magunknak cselekedjük.”

Örültem, hogy ilyen sokan jelentkeztek és vettek részt a felolvasóesten. Hálás köszönetem a felolvasóknak és a hallgatóknak is! A program végén mindenki gratulált a remekül sikerült rendezvényhez, idézném az egyik véleményt: „Gratulálunk a nagyon alaposan előkészített, remekül sikerült felolvasóesthez! Sok értékes információt, színes válogatást kaptunk Gárdonyi munkásságáról.” Sok szeretettel várjuk a többi alkalomra is az érdeklődőket! Remélem, mindenki jól érezte magát!

Egy nagyon szép Gárdonyi-idézettel szeretném befejezni: „A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.”

Sulyok Attiláné

Fotógaléria: Gárdonyi Géza felolvasóest a Ménfőcsanaki Fiókkönyvtárban

16 kép