A küldetés norvég származású vezetője, Thor Heyerdahl (1914-2002) a történelem egyik leghíresebb felfedezője. A Kon-Tiki volt az első expedíciója, amiről 1950-ben film is készült, amely 1951-ben megkapta a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat. Későbbi híres útjait Ra I., Ra II. és Tigris nevű papiruszhajóival valósította meg. Heyerdahl, hírnevét felhasználva, kiállt a környezetvédelem és a világbéke mellett.

A Kon-Tiki expedíció célja az volt, hogy bebizonyítsa Heyerdahl csendes-óceáni szigetvilág lakóinak eredetével kapcsolatos elméletét, amit 1941-ben az International Science tudományos folyóiratban publikált először. Eszerint Polinéziának két különböző migrációs hulláma volt, az egyik Tiahuanacoból és a Csendes-óceán északnyugati partjáról indult. Tézisét az édesburgonya polinéziai jelenlétével, a Húsvét-sziget híres moai szobrai és a Titicaca-tó partján fekvő Tiahuanaco preinka kőszobrai közötti hasonlósággal is magyarázta, ugyanakkor elméletének alapja elsősorban a perui és a polinéziai mítoszok és kultúra párhuzamai voltak.

Túlélési esélyek

Kortársai azért is utasították el Heyerdahl elképzelését, mivel úgy vélték, hogy a korabeli tutajok nem bírják ki a veszélyes utat. Ő azonban, társaival együtt alaposan tanulmányozta és híven utánozta az inkák tutajépítési módját. Indulásuk előtt, szemügyre véve a szürke hadihajók között „szerényen himbálózó csinos kis inkakori emléket”, egyik szakértő sem jósolt számukra hosszú életet. Erről Thor Heyerdahl kedélyesen ír könyvében. „… egy tengernagy, aki megvizsgálta a tutajt, kijelentette, hogy ebből a kalandból nem kerülhetünk ki élve. A tutaj méretarányai ugyanis teljesen elhibázottak. Olyan kicsiny, hogy menten eltűnik majd a hullámok közt. Ugyanakkor elég hosszú ahhoz, hogy elölről az egyik, hátulról meg a másik hullám kapja fel; e kétirányú lökéstől pedig feltétlenül szétforgácsolódnak az amúgy is törékeny balsafarönkök. Egyébként is az ország legjobb balsafaszakértőjétől azt hallotta – s ez még nagyobb veszélyt rejteget magában –, hogy a lyukacsos rostú balsafatörzs már az út első negyedrészében annyira teleszívja magát vízzel, hogy menthetetlenül elsüllyed utasaival együtt. Mindez ugyancsak sötéten hangzott, s mivel mégis kitartottunk szándékunk mellett, jóakarónk végül is – végső menedékül – egy-egy bibliát nyomott a kezünkbe.” (Tutajjal a Csendes-óceánon)

Az út során kétszer is viharba kerültek, de a tutaj jól bírta az időjárás viszontagságait. A legénység szabadidejében többek között az óceán élővilágát vizsgálta. Egy új kígyómakréla-féle (Gempilydae) felfedezése és számos, a nyílt vízi planktonra vonatkozó új megfigyelés is Heyerdahl vállalkozásának köszönhető.

A hajó neve – a küldetés szíve

„Perui kutatásaim során, mind kulturális, mind mitológiai és nyelvészeti téren meglepő nyomokra bukkantam. Ezek arra ösztönöztek, hogy egyre mélyebbre hatolva, egyre nagyobb figyelemmel folytassam tanulmányaimat az irányban, hogy megállapíthassam a polinéziai Tiki isten eredetét. És amiben reménykedtem, azt meg is találtam. Virakocsa Napkirályról, a perui legendás fehér nép legfelsőbb uráról szóló inka legendák olvasása közben bukkantam rá. 
...Virakocsa inka (kecsua) név, tehát nem lehet nagyon régi. Virakocsának – a Napistennek – eredeti és a régi Peruban általánosan használt neve Kon-Tiki vagy Illa-Tiki volt, aminek Nap-Tiki, illetve Tűz-Tiki a jelentése. Kon-Tiki az inkák legendás „fehér embereinek” legfőbb papja és napkirálya volt. Ezek a „fehér emberek” építették a Titicaca-tó partján a ma már romokban heverő hatalmas épületeket. A legenda elmondja azt is, hogy e titokzatos szakállas fehér embereket egy Cari nevű és a Coquimbo-völgy tájékáról jövő indián főnök támadta meg hadával. A Titicaca-tó egyik szigetén vívott ütközet során az ellenség rettenetes mészárlást vitt véghez a fehérek között, de Tiki legszorosabb hívei elmenekültek, s később sikerült a tengerpartra jutniuk és elvitorlázniuk az óceánon napnyugat felé, ahol azután nyomuk veszett…” (Tutajjal a Csendes-óceánon)

Heyerdahl öröksége

Bár azt sikerült bebizonyítania, hogy az indiánok meg tudták volna tenni hajóval a Dél-Amerika és Polinézia közötti utat, azt már nem, hogy meg is tették. 1990-ben DNS-vizsgálat igazolta, hogy a polinéz őslakók valóban Ázsiából származnak, ám ez a felfedezés nem zárja ki Thor állítását sem, miszerint Peruból is érkezhettek lakók a szigetre. Expedíciója – melyről Heinrich Schliemann, Trója felfedezője jut eszembe –, megalapozta a kísérleti régészetet, amely ma az egyik leggyorsabban fejlődő ága a régészet tudományának. Az expedíció végén a Kon-Tiki a Francia Polinéziához tartozó Tuamotu-szigeteknél a Raroia-atollnak ütközött. Súlyosan megrongálódott, de sikerült elvontatni és helyreállítani. A felfedezőútról Heyerdahl 1948-ban írta meg 70 nyelvre lefordított és óriási népszerűségnek örvendő könyvét. Az expedíció és vezetője emlékét és tudományos hagyatékát az oslói Kon-Tiki Múzeum őrzi.

Thor Heyerdahl Tutajjal a Csendes-óceánon című könyve a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményében is elérhető.

Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, terebess.hu, agoramu.hu, archaeologybulletin.org

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.