A kamaszok szíve gyorsabban ver egymás tekintetétől, és valószínűleg hétről hétre mind lelkesebben sietnek a különórákra. Idővel nemcsak matematikai tudásuk mélyül el, hanem egymás iránt táplált érzéseik is. Bár hamarosan elválaszthatatlanok, senki nem sejti, hogy egy életre szóló – emberi botlásoktól sem mentes, ám ettől csak még megejtőbb – szerelem bontakozik ki közöttük. Fannit örömmel töltik el udvarlójának hozzá írt versei, de fogalma sincs róla, hogy a jövő halhatatlan múzsájaként lépked reggelenként iskolatáskájával a vállán. Miklós pedig valószínűleg lelkes „mindörökké!” fogadkozással rója kedvese monogramját költeményei mellé, nem sejtve, hogy kapcsolatuk első próbatétele hamarosan megjelenik életükben a német Klementine Tschiedel személyében. Tini – ahogy a költő később Emlék című versében említi, a „feszeskemellű, fecskenyelvű régi lány” – már jóval többet ad plátói szerelemnél a fiatal férfinak. Bár Radnóti végül egyértelműen Fanni mellett dönt, még sokáig leveleznek egymással. Amikor 1937-ben a nő meglátogatja az akkor már házaspárként élő szerelmeseket, még a feleséget is megnyeri „nyílt s jóságos” arcával, szépségével és Miklóshoz való kétségbeesett ragaszkodásával.

Radnóti síremléke (Forum Hungaricum Nonprofit Kft. CC BY-SA)

Miért tudta Gyarmati Fanni ilyen emberien, megértően viselni Tini és Radnóti egymás iránti vonzódását? Minden bizonnyal azért, mert férjével mindketten őszinteségre, emberi gyarlóságaikkal való szembenézésre és azok felvállalására törekedtek kapcsolatuk során. Fanni maga is szembesül azzal, hogy az emberi szív a legmélyebb érzések ellenére sem mindig képes kizárólagosságra, és a mások iránti vágyódás olykor elkerülhetetlenül felüti a fejét. Egy éve sem házasok, amikor a fiatal feleséget erős vonzalom keríti hatalmába egy közös barát, Schöpflin Gyula jelenlétében. Egyenessége arra készteti, hogy színt valljon: „Zavar ez, mert tudom, hogy értelmetlen az egész. De lelkifurdalást érzek miatta, hogy tetszik, és ezt meg kell mondanom Miknek is. Este lefekvéskor mondom meg, és ő nagyon elváltozik erre. Fáradtan elalszom, de tudom, hogy ennek hosszú folytatása lesz még Miknél, és bánom az egészet, dühösít.” Persze Fanni nem enged nyomasztó késztetésének, és hirtelen támadt fellángolása lassan elhamvad. Évekkel később azonban a sors újra emlékezteti a házastársi hűség törékenységére Göndör Tibor megjelenésével – de a nő, bár egy időre meginog, végül képtelen megcsalni férjét.

Mindezek a tapasztalatok azonban valószínűleg hozzájárulnak ahhoz, hogy érett felnőttként, mély érzelmi intelligenciával fogadja a költő életében felbukkanó legnagyobb kísértést. Beck Judit szépsége ugyan meg sem közelíti Fanniét, ám a korabeli beszámolók szerint mindenkit lenyűgöz a kisugárzásával. És mivel boldogtalan házasságban él, meg sem próbálja megzabolázni csáberejét. Bár ő és Miklós gyerekkoruk óta ismerik egymást, csak 1941-ben kezdődik a „J- ügy”, amely a költőt hamarosan komoly lelkifurdalásnak, Fannit pedig elkerülhetetlen gyötrődéseknek teszi ki. A szakítási kísérletekkel, majd heves egymásra találásokkal tarkított viszonyban több a dráma, mint a könnyed élvezet, ráadásul Radnóti Fannit sem akarja elveszíteni. „Egyetlen kicsi beteg Fif, látod, nem tudok aludni, bánt a leveled, az egyedüllét, minden. Imádlak. És még szeretni sem hagyod magad. Hisz értelek én, tudom, mit gondolsz, de tévedsz, teljesen helytelenül látsz. Helytelenül látod a J.-ügyet is. (…) Téged szeretlek. És terajtad kívül minden csak játék. És játszani is jól esik néha.” Bár a költő soraiból azt hihetnénk, az afférnak már vége, a tiltott gyümölcs rabjai egyelőre képtelenek elszakadni egymástól. Fanni pedig hol az elnéző türelem vértje mögül, hol az elkeseredés kínpadján vergődve állja a sarat: „Én igazán nem nézem rossz szemmel ezt a játékot, ha Miklósnak örömet okoz, örüljön” – olvashatjuk naplójában. Máskor viszont kevésbé megengedően nyilatkozik: „Hát szeressék egymást, ha kikerülhetetlen, de ezeket a félig vagy soha semmihez sem vitt szánalmas kis izgalmakat nem bírom végigtanúskodni. Ha szeretni akarják egymást, hát szeressék szabadon és elhatározva teljesen.”

Fanni, korosan (Déri Múzeum CC BY)

Maga Radnóti alig említi naplójában Juditot, néhány verse – például a Zápor – azonban annál árulkodóbb: „Elporlik a csöpp. / De a test csak utánad / nyújtózik, az izmok erős szövedéke / még őrzi a vad szorítást, a szerelmet! / Emlékszik és gyötri a bánat.(…) ez a zápor / sem mossa le rólam a vágyat utánad.” Két karodban című költeménye, amelyet szintén szeretőjéhez ír, már a halál gondolatával zárul, így Beck Judit végül elrémül szerelme vívódásai láttán, és minden erejét összeszedve véget vet kettejük kapcsolatának. A szomorú folytatást mindenki ismeri: a történelem nem hagy rá időt, hogy a házaspár kiélvezze újbóli egymásra találásuk örömét. Miklós halálát követően Fanni 70 évig őrzi házasságuk emlékét, és Beck Judit is tanulságot tesz emberségéről azzal, hogy a Radnótival való viszonyáról készült 1989-es interjún feltételként szabja: csak az özvegy halála után tehetik közzé. Hogy miért nem von le semmit a félrelépés napvilágra kerülése a Radnóti házaspár szerelmének varázsából? Erre a költő sorai adják meg a választ. „Én én vagyok magamnak, / s neked én te vagyok, / s te én vagy magadnak, / két külön hatalom. / S ketten mi vagyunk. / De csak ha vállalom.” Fanni és Miklós együttlétük alatt mindvégig tiszteletre méltó bátorsággal vállalták a „mi” bűvös egységét, annak valamennyi kihívásával és buktatójával együtt. Elkerülték a szerelem és egymás hamis idealizálásának csapdáját, és álságos játszmák nélkül harcoltak önmagukkal azért, hogy kapcsolatuk örök kötelékét megőrizhessék.

Címlapkép: Ők, ketten (nepszava.hu)

Kecskés Nikoletta
Forrás: forumhungaricum.hu