Markó Iván 1947. március 29-én született Balassagyarmaton. A család Iván hároméves korában Budapestre költözött, de általános iskolásként a tanítási szüneteket rokonainál töltötte szülővárosában. Ebben a korban kezdett táncolni is.

Az Állami Balett Intézetbe felvételizett, ahonnan kétszer elutasították, mert úgy gondolták, nem alkalmas táncosnak. Harmadszorra azonban, kis segítséggel, már felvették, 1967-ben végzett. Karrierje a Magyar Állami Operaház tagjaként kezdődött. 1971-ben magántáncos lett, 1972-ben pedig már a nagy sikerű Maurice Béjart koreográfus társulatának tagjaként Brüsszelben a Tűzmadár címszerepével debütált. 1974-ben nemzetközi kritikusok a világ 10 legjobb balett-táncosa közé választották.

1979-ben visszatért Magyarországra, és az Állami Balett Intézet akkori végzős évfolyamának tagjaival, 15 fővel megalapította a Győri Balett társulatát. Első darabjuk Carl Orff zenéjére készült, A Nap szerettei című balett volt, amellyel hatalmas sikert arattak. A Győri Balettel 1972 és 1991 között nyolcvan külföldi turnén vett részt a világ számos országában. Vendégkoreográfusa volt a párizsi operának, a milánói Scalanak és a jeruzsálemi Rubin Akadémiának. Részt vett a Baltimore-ban megrendezett Világszínház Fesztiválon, ahol A csodálatos mandarin című darabját a nemzetközi kritikusok a rendezvény legjelentősebb alkotásának választották. 17 éven át a Bayreuthi Ünnepi Hetek balettigazgatója és koreográfusa is volt.

Egészen 1991-ig volt a Győri Balett igazgatója, időközben koreográfusként és táncosként is tevékenykedett. 1981-ben megnyitotta a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolát, amelynek 10 éven át volt az igazgatója. 1996-ban megalakította a Magyar Fesztivál Balett társulatát, ahol a későbbiekben művészeti igazgatóként tevékenykedett. Az együttes első premierjét Tánc az életért címmel 1996 novemberében adta elő, melynek három darabját ő koreografálta. Számos országban léptek fel nagy sikerrel: Ausztria, Franciaország, Mexikó, Németország, Portugália. Giuseppe Verdi halálának 100. évfordulójára a Budapesti Olasz Kultúrintézettel közösen bemutatott Viva Verdi! című koreográfiával bejárták Olaszországot. 2013-ban feloszlatta a Magyar Fesztivál Balettet, mely nyilatkozata szerint „anyagi erőforrás hiányában kénytelen felfüggeszteni működését”.

Az évek során természetesen számtalan nagy sikerű balett előadás szereplője is volt, láthattuk A hattyúk tavában, a Giselle-ben, de A csodálatos Mandarin és a Don Juan árnyéka rajtunk című bemutatóknak szintén szereplője volt. Táncosként és koreográfusként a filmes világban is dolgozott egy ideig, 1959-ben elvállalt egy szerepet az Álmatlan évek című, Máriássy Félix rendezte alkotásban. Fantasztikus és kitartó munkájának köszönhetően számos díjat nyert el pályafutása során. 1981-ben Érdemes művész lett, 1983-ban megkapta a Kossuth-díjat, majd 1985-ben a SZOT-díjat. 2007-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is elnyerte, ezt pedig 2008-ban a Prima Primissima díj követte, ahol a Magyar színház- és filmművészet kategóriában díjazták. 2005 óta volt tagja a Halhatatlanok Társulatának.

Markó Iván a hazai balettművészet egyik legmeghatározóbb személyisége volt. Kreativitása és lendülete kifogyhatatlannak bizonyult, az alkotás a lételemet jelentette számára. Győrrel való kapcsolatát öröknek tekintette, művészetét egész pályafutása során a közönségnek igyekezett átnyújtani. „Hatalmas adományt kaptam, nincs jogom többet kérni… De nem azért kaptam, amit kaptam, hogy lenyeljem, megemésszem, hanem hogy odaadjam.” 2014-ben jelent meg önéletrajzi jellegű kötete a Magány mosolya címmel, amelyben életéről, karrierjéről vallott. Később hangoskönyv formájában is kiadásra került a kötet, a saját tolmácsolásában. Művészetét két magyar táncfilm is megörökíti: Jézus, az ember fia (1986) és a József és testvérei (2000).

Nagy Mária, Szilvási Krisztián
Fotó: Molnár György