Newton zsenialitása kortársai és a modern tudóstársadalom számára is megkérdőjelezhetetlen. Egyik főműve a Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapelvei, 1687), amelyben leírja az egyetemes tömegvonzás törvényét.

Ezzel kapcsolatban a Royal Society jegyzőkönyvében ez olvasható: „Dr. Vincent bemutatta a Királyi Társaságnak Isaac Newton úr által a Társaságnak dedikált munkáját, amelyben a Kopernikusz-féle hipotézis Kepler által adott változatának matematikai bizonyítását adja, és megmagyarázza az égi jelenségek összességét azzal az egyetlen feltevéssel, hogy a gravitáció a Nap közepe felé hat a távolság négyzetével fordított arányban.”

A klasszikus mechanika alapját képező négy axióma a Newton-törvények. Segítségükkel a tömeggel rendelkező, pontszerű testek viselkedését lehet leírni. A négy törvényt több mint 200 éven keresztül megfigyelésekkel és kísérletekkel igazolták, egészen 1916-ig, amikor Albert Einstein relativitáselmélete a mindennapokban ritkán előforduló, fénysebesség közeli jelenségek pontosabb leírásával kiegészítette.

Ezenkívül az elméleti matematika és az optika területén is több felfedezés fűződik a nevéhez. Például a binomiális tétel, mely lényeges lépés a matematikai analízis szempontjából. Newton és Leibniz egymástól függetlenül dolgozták ki a differenciál és integrálkalkulust, más-más szemlélettel. 1670 és 1672 között Newton optikát tanított. Ez alatt az idő alatt vizsgálta a fénytörés jelenségét. Majd saját kezűleg csiszolt tükrökkel megépített egy újfajta teleszkópot, amelyet ma Newton-távcsőnek nevezünk. Valamint elkészítette a hangsebesség első elméleti számítását.

Egy szép megfogalmazás szerint Newton megadja a fizikai jelenségek színpadát és ütemét. A színpad az abszolút tér, az ütemet az abszolút idő szolgáltatja. „Az abszolút tér természeténél fogva, bármely máshoz való viszonyítás nélkül, mindig hasonló és mozdulatlan marad. Az abszolút, igaz és matematikai idő magától és a saját természetétől fogva egyenletesen folyik bármilyen máshoz való viszonyítás nélkül.” Már ezek a meghatározások is távlatot nyitnak Newton egy kevéssé ismert arca felé. De igazán régi, ládájában őrzött feljegyzései tárták fel, hogy mennyire félreismerték őt.

John Maynard Keynes angol matematikus és közgazdász Isaac Newton iránti elragadtatásának köszönhető, hogy ma már sokkal többet megtudhatunk a zárkózott zseniről. Mert kulcsszerepet játszott a Newtonról szóló forrásanyag jó részének összegyűjtésében és feldolgozásában.

„Úgy gondolom, Newton egészen más volt, mint a róla kialakított konvencionális kép. Nem hiszem azonban azt, hogy ezáltal kevesebb lenne. Kevésbé volt hétköznapi, sőt sokkal furcsább és különösebb, mint ahogy azt a 19. század hitte róla.
A 18. század óta Newtont a modern kor első és legnagyobb tudósának tartják, racionalistának, aki megtanított minket vegytisztán, a hideg ész szabályai szerint gondolkodni.
Én más megvilágításban látom őt. Nem hiszem, hogy bárki, aki figyelmesen átolvasta annak a ládának a tartalmát, amelyet 1696-ban csomagolt össze, mielőtt végleg elhagyta volna Cambridge-t, így látná Newtont. Az ebben őrzött iratok, bár részben szétszóródtak, nagy részük mégis ránk hagyományozódott.
Ezek tanúsága szerint Newton nem az ész korának első embere volt, hanem az utolsó mágus, az egyik utolsó a babiloni és sumér varázslók közül, az utolsó nagy elme, aki ugyanazzal a kereső tekintettel szemlélte a látható és a szellemi világot, mint azok, akik nem kevesebb, mint 10.000 évvel ezelőtt lerakták szellemi örökségünk első építőköveit.”

„A gravitáció magyarázatot ad a bolygók mozgására, de nem válaszol arra a kérdésre, hogy ki hozta mozgásba azokat.” Newton érdeklődése az alkímia iránt nem választható el élesen tudományos munkásságától. Ha például nem támaszkodott volna a távoli, vákuumban történő cselekvés okkult gondolatára, talán nem dolgozta volna ki a gravitáció elméletét. Úgy tekintett a világegyetemre, mint a Mindenható által elkészített „kriptogramra”, és úgy sejtette, tisztán gondolati úton, koncentrációval a rejtély feltárulhat a beavatottak számára.

Keynes azt írja Newton, the Man című művében, hogy kísérletei soha nem a felfedezés eszközei voltak, inkább annak ellenőrzésére szolgáltak, amit már tudott.

A Trinity-kápolnában a szobra alatt ez áll: „Newton qui genus humanum ingenio superavit” (Newton, aki az emberi nemet szellemével felülmúlta). A már életében versbe foglalt tudóst teljesen megismernünk szinte lehetetlen. Bizonyára nem volt hibátlan ember. De annyi bizonyos, hogy a tőle szívesen idézett gondolatokból szerénység árad, ez pedig az igazi nagyság egyik biztos jellemzője.

„Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam.”

„Tudásunk egy csepp. Amit nem tudunk, az egy egész óceán.”

„Olyan vagyok, mint a tengerparton játszó gyermek, aki játék közben imitt-amott egy, a szokottnál laposabb kavicsot vagy szebb kagylót talál, míg az igazság nagy óceánja egészében felfedezetlenül terül el tekintetem előtt."

Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, ketezer.hu, tananyag.almasi.hu, royalsocietypublishing.org, kfki.hu, citatum.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.