Az ünnepi rendezvény legelején a felkonferálásban kiemelten köszöntötték a közönség soraiban helyet foglaló Pápai Lajos nyugalmazott megyéspüspököt, Bider Zsolt öttevényi polgármestert, Kertész Attila újrónafői polgármestert, valamint Villányi Tibort, a Győri Izraelita Hitközség elnökét.

Szikra József, a Győri Nemzeti Színház színművésze Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét szavalta el, majd dr. Horváth József, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatóhelyettese köszöntőjében a költészet napjának fontosságát hangsúlyozta, amely kiváló alkalmat teremt Szabó Béla fotóművész kötetének bemutatására. Dr. Dézsi Csaba András, Győr Megyei Jogú Város polgármestere beszédében Radnóti és városunk kapcsolatáról tett említést, szomorú történelmi összefonódásukról. Megkerülhetetlen maradt annak a sajnálatos párhuzamnak is a szavakba öntése, amely a mostani orosz-ukrán háború kapcsán ma is életben tartja a témát, nevezetesen a tömeggyilkosságok, melyekből konzekvenciaként nem vonható le más, mint hogy az emberek nem képesek változni.

Ezután Szabó Zsolt, Abda polgármestere lépett a mikrofonhoz. „Nem tudhatjuk, hogy Radnóti Miklós ismerte-e Abda nevét, amikor sorsa itt beteljesedett.” Mégis sikerült a szomorú mementó valódi „értékeit” kiemelnie: programok és konferenciák szervezését, Tóth Péter Lóránt versvándor tevékenységét, aki személyes indíttatásból rótta le azt az „adósságot”, hogy végigjárta Radnóti utolsó, hosszú útját, valamint Szabó Béla fotóművészt, aki pedig szerb kapcsolatai révén végigfotózta ezt az „erőltetett menetet” Bortól Abdáig.

Szikra József Levél a hitveshez előadását Tóth Péter Lóránt Hetedik ecloga szavalata követte, majd dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, egyetemi docens vette fel a moderátor szerepkörét. „Azért jöttünk, hogy bemutassunk egy fizikailag és szellemileg is súlyos könyvet. … A művészet, az irodalom, bár az ember nem változik, folyamatosan reményt ad nekünk.” Az említett irodalom horizontját kitágítva (Radnótin túlmutatva Vörösmartyval, Adyval, József Attilával), a fizika „síkjáig” feszítve a gondolatokat, egységbe foglalta múlt és jelen történelmét, tökéletes zanzává gyúrva a magyar (és általában a) költészet célját az emberiség szellemi beállítódásában. „A költészet lényege, hogy egyben tartson embereket, egyben tartson közösségeket, és fenntartsa a reményt.”

A beszélgetést vezetve először magához a szerzőhöz, Szabó Bélához intézett kérdést, aki röviden mesélt a megszületett könyv körülményeiről, Radnótihoz való viszonyáról. „Mindenki hallott Borról, de senki nem látta” – egy benyomást szeretett volna adni az ottani szellemiségről, amelyet Radnóti egykori jelenléte hagyott maga után. Így született meg először egy kiállítás, majd végül ez a kötet.

Dr. Ispánovics-Csapó Júlia, az Újvidéki Egyetem tanára, bibliográfus, irodalom- és művelődéstörténész a vajdasági kultúra népek közötti híd-szerepéről, Radnóti ottani „fennmaradásáról” beszélt történeti ívben, a konkrét mérföldkövek említésével. Továbbá szóba hozta a kötetben szereplő Radnóti-fordításokat csakúgy, mint a költő szerbiai jelenléte mögötti tevékenységeket.

Tóth Péter Lóránt a végijárt útját osztotta meg a közönséggel, amely tulajdonképpen gyerekkori álma volt; saját bori emlékeit, benyomásait ismertette röviden. Borbély János, a Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaság titkára (aki író és költő is egyben) a szervezet létrejöttéről, tevékenységéről, a mútbeli és jelenlegi nehézségekről beszélt részletesen. Szikra József pedig azt osztotta meg a jelenlévőkkel, szintén személyes emlékek felidézésével, mit jelent számára Radnóti költészete.

Ezután, a beszélgetés lezárásaként, Szabó Béla vette vissza a szót, hogy gyakorlatilag kétmondatos rövidségben ismertesse az elkészült kötet szerkezetét, tartalmi jellemzőit. Az albumjellegű kiadványban szereplő gyönyörű fotók nemcsak Bor közvetlen környezetét mutatják be, hanem a körülötte lévő tájat, az építeszi emlékeket is, hogy mintegy összehasonlítási alapot nyújtsanak. Ezt szerette volna művészi munkájával elérni, közel hozni Bort a magyar olvasóknak, illetve a boriaknak pedig az itteni jellegzetességeket. „Azt gondolom, a könyv által Radnótit valóban jobban megismertem én magam is.”

A rendezvény befejezéseként egy rövid, három perces, angol nyelvű filmet vetítettek le magyar felirattal a közönségnek, amelyet dr. Violeta Stojmenovic, Bor város könyvtárának munkatársa készített Radnóti ottani szellemiségéről, emlékének továbbéléséről. Végezetül három vers hajtott fejet Radnóti Miklós költői életműve előtt: a Második ecloga Tóth Péter Lóránt előadásában, majd az Erőltetett menet szerb nyelven egy fiatalember tolmácsolásában, ezt követően pedig magyarul, Szikra József szavalatában.

Szilvási Krisztián
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Szabó Béla: Radnóti – Bor-Abda – Kötetbemutató a költészet napja alkalmából a győri könyvtárban

Vas Balázs fotói

28 kép