Szegeden főszerepeket játszottál, amikor gyermeket vállaltál. Ezt abban az időben kevés színésznő merte megkockáztatni…

Én „hoztam divatba”. Nekem ez annyira természetes volt. Amikor Zsolttal (Kovács Zsolt színművész) összekerültünk, már az első időkben megbeszéltük, hogy nekem a család az első. Éppen Mária Magdolnát próbáltam Varga Mikivel a Jézus Krisztus Szupersztárban, amikor kiderült, hogy terhes vagyok. Már közeledett a premier. Sándor János, a rendező nem vette el a szerepet, hanem megoldotta a helyzetet. Rám adtak egy hosszú fekete parókát, és olyan ruhát, amiben nem lehetett észrevenni az állapotomat.
Aztán később is mindig jól elrendeződtek a dolgok. Katinka egyéves múlt, amikor Korcsmáros Gyuri rendezte A kőszívű ember fiait, és adott egy kisebb szerepet, Szervét Tibi feleségét játszottam. Egy jelenetem volt. Arra a szűk órára, amíg színpadon voltam, el tudtam hívni az egyik fiatal dajkát a bölcsiből. Így ez is szépen megoldódott.
Nálam a fogaskerekek mintha teljesen egymásba passzoltak volna. Úgyhogy utána többen rájöttek, hogy ezt lehet így is, és követték a példámat. Jakab Tamás kollégám kislányára is gyakran vigyáztam, Katinkával olyanok lettek, mint a tesók.
Amikor Győrbe kerültünk, Katinka négy és fél éves volt. Nagyon hamar ajánlottak valakit, aki ráadásul meglepően hasonlított anyukámra. Úgyhogy gyorsan megtaláltuk Ida nénit, aki esténként vigyázott rá. Én azt mondom, ha valaki igazán szeretne valamit, akkor abban kap segítséget.

Mit hozott számodra színésznőként az anyaság?

Ezt Básti Julitól már hallottam, de én is éppen így éltem meg: akkor lett gömbölyű az élet. A színpadon pedig érettebbek lettek az alakításaim. Ráadásul nem kell agyalnom, keresgélnem mondjuk, ha a Dajkát játszom a Rómeó és Júliában, mert ösztönösen jön minden a saját lényemből. És az a csodálatos érzés, hogy amikor kijössz a színpadról, tudod, hogy van, aki vár, semmivel nem pótolható.

Lányodat, Katinkát nem érintette meg a színház szele?

De. Aztán mégis a másik szerelmét választotta, és állatorvosi asszisztens lett. És imádja. Édesapám is állatorvos volt, Katinka pedig már gyerekként mindig hozta haza a cicákat, kutyákat. Hihetetlen érzéke van az állatokhoz. Kaposváron kezdett el dolgozni, és sokan csak akkor engedték műteni a kutyájukat, ha Katinka ott volt. Most pedig boldog anyuka. Zsombor júliusban lesz három. Tavaly áprilisban pedig megszületett Benedek, a második unokám is.

Kétszeres nagymama vagy. Mi a különbség és mi a hasonlóság az anyasághoz képest?

Én anyaként is aggódós voltam. Most háromszor annyit aggódhatok. Zsolttal emiatt folyton „vitatkozunk”. Gyakran kirándulunk Sárospatakra. És amikor ő fölteszi Zsombit a várfalra, én rosszul vagyok. Nézni se bírom.
Másrészt viszont az is igaz, hogy nagyszülőként mi a jó részét vehetjük ki, hiszen mi csak játszunk az unokákkal, finomat főzünk nekik. Nem nekünk kell fölkelni éjszaka, nem mi vagyunk kialvatlanok reggelente. A nehéz részeket már nagyszülőként nem kell vinni, nekünk inkább a kirándulás, a játszóterezés jut.

Most nagyon sokat dolgozol. Két bemutató egy hónapon belül, és hamarosan jön egy harmadik.

Két év után tértem vissza a színpadra, 2020-ban kaptam el a COVID-ot, és kerültem kórházba. Sajnos a betegségnek a mai napig vannak utóhatásai, még lelki szempontból is.

Idén több negatív figurát is megformálsz, pedig eddig a közönség általában pozitív szerepekben láthatott. A végítélet napjában pedig férfit, egy szigorú ügyészt alakítasz. Hogy éled meg?

Képzeld el, hogy élvezem! Mivel nem szoktam ilyet játszani, egy kaland, egy új kihívás a számomra. Az ügyész karakterének megtalálásához a férjemtől is merítettem. Még Szegeden játszott egy gonosz papot. Megmaradt bennem a jellege, amihez sokat hozzátett, hogy szorosan hátrazselézte a haját. Elmondtam az ötletet a jelmeztervezőnek, és beáldoztam tíz centit a hajamból. Végül mindenki összecsapta a kezét, hogy igen, ez így jó.

Hogyan nézel a jövőbe? Milyen terveid vannak?

Már nagyon régóta olyan előadásokat hallgatok és olyan könyveket olvasok, amik nem a rettegést erősítik bennem, hanem épp ellenkezőleg. A kedvenc pápám, II. János Pál egyik fontos üzenete is az volt: ne féljünk! A pokol szerintem a földön a félelem. Ha mindenki igyekszik megőrizni a saját lelki békességét, és ez egy pozitív láncreakcióként kisugárzik, akkor sokkal hamarabb megoldódnak a problémák. Azokra, akik mozgatják a szálakat, úgysem tudunk hatással lenni.
Nem gondolkodom azon, hogy meddig élek. Azzal foglalkozom, amiből valami jó születik. Kertészkedünk, ültetünk és az unokáinkra figyelünk. Nagyon szeretem azt a helyet, ahol lakunk Sárospatak környékén. Olyanok a hegyek, mint Erdélyben. Az emberek pedig végtelenül barátságosak és türelmesek.
A jövőképem az, hogy amikor majd nyugdíjba megyek, természetközeli életet szeretnék élni, állatokat tartani és kertészkedni.

Szabados Éva
Fotók: Molnár György (1. kép), Orosz Sándor (3-4. kép)

A Művészanyukák cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Matuza Adrienn
2. rész: Markó-Valentyik Anna
3. rész: Csiba Júlia
4. rész: Csermák Zsuzska