A Portugália egyik legszebb épületének tartott Mafra-palota Lisszabon közelében található, és 1717-ben kezdték építeni V. Nagylelkű János (1689-1750) parancsára, aki megfogadta, hogy amennyiben fia születik, kolostort építtet. Be is tartotta a szavát, sőt a klastrom helyett egy négy részből álló, 40.000 négyzetméteres kastélyt hozott létre, melyben 1000 szoba, 300 cella és egy gyönyörűséges könyvtár helyezkedik el. A barokk és neoklasszikus épületkomplexum João Frederico Ludovice (1673-1752) és Manuel Caetano de Sousa (1738-1802) tervei alapján készült, s a munkálatok, melyeket Custódio Vieira főmérnök vezetett, 1755-ben fejeződtek be. 2019 óta az UNESCO világörökség része.

Érdekesség, hogy José Saramago (1922-2010) Nobel-díjas portugál író 1982-ben megjelent A kolostor regénye c. történelmi műve a Mafra-palotában játszódik, s bár fikció, valós eseményeken alapul.

A palota egyik legszebb és legrészletesebben kidolgozott része a keleti szárny 4. emeletén található fényűző késő barokk, rokokó, 943 négyzetméteres bibliotéka, mely 83,6 m hosszú, 9,2 m széles és 13 m magas. Jelenlegi formája 1771-1776 között alakult ki. Kereszt alaprajzú (a kereszthajó szélessége 18,5 m), a padlóburkolat fehér, szürke és rózsaszín márvány, a falon két sorban futó, egymástól erkéllyel elválasztott könyvespolcok pedig a legkiválóbb minőségű brazil fából készültek. Középen négy boltívvel megtámasztott kupola található, amelybe a napot jelképező emberi arcot, a tudás és a bölcsesség allegóriáját faragták. A tetőablakok biztosítják a természetes megvilágítást. A központi folyosón a tanulmányozáshoz és térképrajzoláshoz készült faasztal és egy a 18. század első feléből származó földgömb látható.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A gyűjteményt az uralkodó alapozta meg, aki külön követeket küldött külföldre abból a célból, hogy beszerezzék a legjobb, legfontosabb és legújabb műveket. Közel 40.000 kötet bőrkötésű, aranyozott dombornyomású könyv található itt a 14-19. századból. Kinézetük egységes, mert a borítókat helyben készítették hozzá a könyvtár mellett működő könyvkötő műhelyben, dús díszítésű rocaille stílusban. Fellelhető itt – többek között – a Nürnbergi krónika vagy Schedel-krónika (Liber Chronicarum) 1493-ból, egy háromnyelvű Biblia 1514-ből, Luís de Camões portugál költő (1524/1525-1580) A Luziadák (Os Lusíadas) című hőskölteményének első kiadása 1572-ből, a 15. századi Book of Hours, az első enciklopédia (Diderot et D’Alembert), a Mutus Liber, a kora újkor legfontosabb, alkímiával foglalkozó műve, egy 500 éves Korán, vagy az első modern atlasz (Theatrum Orbis Terrarum) 1595-ből. Van egy külön ősnyomtatvány-gyűjtemény (1500-ig nyomtatott művek) is, és a a Szent Inkvizíció által betiltott könyveket is gyűjthették XIV. Benedek pápa 1754-ben adott bullájának köszönhetően – természetesen zárolt részben. Ezek a legfelső emeleti polcokon helyezkednek el. Az indexre tett művek (kb. 1000) három csoportra oszthatók: vallási témák (reformáció), ezotéria és társadalmi kérdések (királyi hatalom megkérdőjelezése). A könyvtár állománya tartalmilag a legkülönfélébb témákat öleli fel: filozófia, teológia, kánon és polgári jog, történelem, nyelvtan, fizika, csillagászat, botanika, klasszikus irodalom, földrajz és utazás, matematika, művészetek, valamint orvostudomány.

A régi könyvritkaságokat az ereszben élő denevérek őrzik, éppúgy, mint a portugáliai Coimbrában található Biblioteca Joaninában. A fény, a hőmérséklet és a páratartalom viszonylag egyszerűen szabályozható, de a rovarok elleni védekezés már más kérdés, főleg, ha nem akarnak vegyszereket alkalmazni. Már több száz éve használnak ilyen célra apró, alig 3 centiméteres denevéreket, akik nappal elbújva alszanak valahol, ahol észre sem lehet venni őket, a sötétben azonban megelevenednek, s felfalnak minden, a könyvek számára ártalmas élőlényt, mint például az ezüstös pikkelykét, a könyvtetvet, a kopogóbogarat vagy a könyvskorpiót. Persze a takarítóknak van dolguk utánuk…

A könyvtár a kutatók és tudósok számára nyitva áll, de a látogatáshoz előzetes időpont-egyeztetés szükséges.

tmoni

Fotógaléria: A Mafra-palota könyvtára

11 kép

 

Forrás: Dívány, Tripnholidays, fidelio, magyar, angol és portugál Wikipédia, Where two go to, Cultura Portugal, imaginoso, The Vintage News, Medium, Sapo Viagens

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Biblioteca Palafoxiana
2. rész: A pármai Palatina Könyvtár
3. rész: Biblioteca Joanina
4. rész: Az admonti bencés apátság könyvtára
5. rész: Anna Amalia Hercegnő Könyvtár
6. rész: Az ottobeureni bencés apátság könyvtára
7. rész: Biblioteca Marucelliana
8. rész: Az oxfordi Codrington Library
9. rész: A nápolyi Girolamini Könyvtár
10. rész: A melki bencés apátság könyvtára
11. rész: A velencei Biblioteca Nazionale Marciana
12. rész: Az El Escorial kolostor királyi könyvtára
13. rész: A párizsi Sainte-Geneviève Könyvtár
14. rész: A prágai Strahov kolostor könyvtára