A kiállítás a művész elmúlt tíz évben készült alkotásait mutatja be, nem szokványosan értelmezve az üzenet fogalmát, és nem szokványos módon láttatva az üzenet hordozóit, az angyalokat. Kurcsis László itt ugyanis egy igazi és megrázó erejű, tisztán a saját képzelete által teremtett világba invitál minket.

Az ünnepélyes megnyitón dr. Veres András győri megyéspüspök köszöntőjében elmondta: „Minden emberi élet egyéni, ugyanakkor mindnyájan egy közös úton járunk, melyen vannak fontos stációk, állomások, keresztutak. Kurcsis László kiállított grafikái most segítenek felidézni bennünk őket és hozzájárulni ahhoz, hogy méltóképpen fel tudjunk készülni húsvétra.”

Bukits Ernő hegedűmuzsikája után dr. Kovács-Gombos Gábor DLA festőművész, egyetemi docens a kiállítás megnyitójában – többek közt – a következőket mondta:

„Évezredek óta festenek angyalokat a művészek, évezredek óta változik a képeken az angyalok neme, életkora, szárnya, alakja. Inspirációs forrásul többnyire a Szentírás, a különféle misztikus írások, tudósok könyvei és költők versei, de legfőképpen a már megfestett képek sokasága szolgált és szolgál ma is. Ha két ember szereti egymást a földön, egyetlen Angyalt alkotnak. A szeretet kormányozza a világukat, minden Angyal egy-egy Mennyország.

A tárlat címére – Üzenet – gondolva, azonnal Gábriel arkangyal jut eszünkbe, hiszen talán ő az, aki leginkább Isten üzenetének hordozója: közvetítő Isten és ember között. Kurcsis László üzenethordozókat, szikár, kevés szavú angyalokat rajzol. Csak félig vannak itt, inkább a mennyhez tartoznak. Közvetítők ők, közvetítők ég és föld között. De a közvetítés egyben a művész dolga is! Hiszen az a művész feladata, hogy megrajzolja a látható világ képét, de úgy, hogy mögötte érzékelhetővé váljék az a mérhetetlenül nagyobb, felfoghatatlanul boldogabb, elképzelhetetlenül szebb világ, amely után egész földi zarándokutunk során vágyakozunk. De addig, amíg itt vagyunk, biztatást adhat nekünk Kurcsis angyalainak titokzatos derűje, csendes félmosolya, méltóságteljes tartása.

Kurcsis László saját keresztútját rajzolja meg ezeken a képeken, de úgy, hogy mindannyian megtalálhatjuk bennük a saját kálváriánkat. Az itt kiállított képeken azonban átsejlik a XV. stáció öröme. Ez az utolsó utáni állomás, maga a feltámadás, sok keresztútból hiányzik. Magát a művészt is hite segíti át a reménytelenség legnehezebb szakaszán. Az új mű megteremtésének öröme szinte a feltámadás fényességét előlegezi meg az alkotónak.

A művész rajzait szemlélve, mindenütt azt látjuk, hogy a részletgazdagon, virtuóz technikával megrajzolt képelemekkel üres felületek tartanak egyensúlyt. Ez utóbbiak, a negatív formák éppoly fontos építőelemei a képeknek, mint a finoman árnyalt figurák, alakok és arcok, vagy a sajátságos perspektívában láttatott lépcsők, asztalok, fénysávok. A lépcsők néha fölfelé vezetnek, finom utalásképpen Jákob álmára. Ám látunk a képeken lefelé, a borzongató mélységbe irányuló lépcsősort is. A művész lépcső-konstrukciói a mennyei magasságba való emelkedés boldogságát és a végtelen sötétbe való zuhanás rémét egyaránt megidézik. Köztük, mellettük ott áll a Hírnök, akinek a szavára figyelnünk kellene. Figyelnünk kellene lépteire, mozdulatára, értünk hozott áldozatára, hiszen lehet, hogy a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá.

Kurcsis László barátom többször is panaszolta már nekem, hogy mennyire irigyli a festőket, mert ők nagy méretben dolgozhatnak, ő pedig grafikusként sokszor csak tenyérnyi rajzokban fejezheti ki magát. Tudjuk persze, hogy egy műalkotás monumentalitását nem centiméterrel meghatározható nagyság adja, hiszen a minőség a nagy hatás előidézője. Nos, ezen a kiállításon Kurcsis megmutatja, hogy a grafikus hogyan tud monumentálisat alkotni – minőségben, mondanivalóban, hatáskeltésben és fizikai méretben egyaránt. Az itt kiállított képek ugyan technikájukat tekintve rajzok, ám színhasználatuk, folthatásuk, méretük révén festményként is értelmezhetők. Olyan festményként, ahol a finom vonalháló cizelláltsága csak az alapos szemlélő előtt bomlik ki igazi gazdagságában. Olyan képek ezek, amelyek távolabbról és közvetlen közelről más-más vizuális élménnyel ajándékozzák meg a figyelmes nézőt.

Az utóbbi években, nyári művésztelepeken, heteket tölthettem együtt a művésszel. Egy nagy teremben, csupán pár méterre egymástól dolgoztunk reggeltől estig. Itt megfigyelhettem azt a műgondot, ahogyan Kurcsis szürke kartonjain az apró részletek finomsága lassan egy nagy egységgé kapcsolódik össze, olyan egységgé, ahol a tartalom és forma szorosan összefonódik, a forma szinte azonossá válik a tartalommal. Rajzolt angyalainak alakja, arca, mozdulata, némiképpen absztrakt-geometrikus megjelenítése a legfontosabb jelzésére szolgál, arra, hogy megnyissa számunkra az ajtót, melyet a saját testén, a saját testében visel. Azt a fénylő ajtót tárja ki előttünk, amely a transzcendenssel kapcsolhat össze minket.

Így válnak Kurcsis László 21. századi angyalai az isteni üzenet hordozóivá, igazi angelussá.”

Az elhangzottakra reagálva, Kurcsis László elérzékenyülten mondott köszönetet, hangsúlyozva: „Ez az önálló kiállítás az én keresztutam. Ezekből a fényből és sötétből születő alakokkal állítok emléket annak az embernek, aki negyedszázadon keresztül társként vigyázott rám, állt mellettem, és lett az én védőangyalom és balettművész lányom édesanyja. Ő Árnics Katalin. Ezért mutat ez a kiállítás túl önmagán, így válnak a képek és ez a tárlat mementóvá és üzenetté is egyszerre. A szakrális művészet lényege, ahogy Herman Hesse mondja: „minden dolgok mögött megmutatni Istent”. Az itt maradók felelőssége az emlékezés, de a továbblépés és a remény is, így, húsvéthoz közeledvén.”

A továbbiakban a jelenlévők érdeklődéssel jártak körül a termekben, keresve a képeken a megnyitóban említett részleteket, fotózták egymást, lehetőleg együtt a művésszel. Végül megjutalmazták magukat a rendezők által biztosított rágcsálnivalókkal, italokkal.

A kiállítás május 8-ig tekinthető meg a Triangulum Galériában (Győr, Gutenberg tér 2.).

Molnár György művészetbarát,
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Kurcsis László grafikusművész kiállítása a Triangulum Galériában

Molnár György fotói

42 kép