Persze nem lehet azt mondani, hogy minden dal, ami háromperces, azonnal siker lesz, és azt sem, hogy egy ötperces dal ne lehetne sláger, de akkor meg miért pont a háromperces dal lett a divat, miért nem a kettő vagy a négy?

Egy kis vinyl-történelem

Hogy az egész jelenséget megértsük, egy kicsit vissza kell menni az időben, egészen az 1858-1950-es évek vége közötti időszakhoz. Ez volt a 78-as lemezek korszaka – a nevét arról kapta, hogy 78-as percenkénti fordulatszámon forogtak. Ez meghatározta azt is, hogy mennyi zene fér egy ilyen lemezre. Létezett 10 inches változat, ami három percnyi zenét tudott tárolni, és 12 inches, ami négypercnyi zenét jelentett.

1949-ben mutatta be az RCA a 45-ös fordulatszámú lemezt, amelynek számtalan előnye adódott, például vinylből készült sellak helyett, és emiatt könnyebb volt tárolni, szállítani, és tartósabbnak is bizonyult. Olcsóbb is volt, így be lehetett vele célozni egy új korosztályt, a tinédzsereket, viszont erre is úgy három percnyi dal fért.

Ha már történelem, izgalmas adalék, hogy a mikrobarázdás hanglemez Goldman Péter Károlynak és fejlesztőcsapatának köszönhető, akik a Columbia Recordsszal mutatták be az új hanglejátszási lehetőséget.

Ahhoz, hogy egy rádió leadja egy előadó dalát, hamarosan csak a 45-ös lemezt fogadták el az állomások.

Ez lett a sztenderd

Mivel a 45-ös fordulatszámú lemez olcsóbb volt, így több család tudta megvenni, hamarosan azok a dalok lettek korszakalkotók és kifejezetten népszerűek, amelyek nem sokkal a 45-ös lemezek után jelentek meg, és ez a formátum határozta meg évtizedekig a zenei életet. Így jöttek ki Elvis dalai, a Beatles, a Rolling Stones vagy a Pink Floyd slágerei.

Kivételek nyilván voltak, Bob Dylan 1965-ös Like a Rolling Stone című dalát imádták az emberek, és követelték, hogy a teljes, több mint hatperces dalt adják le a rádiók. A probléma megoldására születtek később a radio editek, vagyis a rádiós változatok, amelyek mind hosszban, mind szóhasználatban rádióbarátabbak voltak, aki pedig az eredetit szerette volna, az megvehette a lemezt.

A technológia fejlődött, a dalok elvárt hossza nem

Annak ellenére, hogy a lemezgyártás, a kazetták, majd a CD-k a hosszabb dalokat is elbírták volna, a popdalok maradt három percesek. Egyébként érdekes statisztika, hogy a slágerek hossza a 60-80-as évek között változott a legtöbbet, 1980-2010-ig tulajdonképpen ugyanolyan maradt az átlagos dalhossz.

A rádió, a lemezkiadó és az előadó érdeke is közös, minél nagyobb profitot szeretnének. Így a rádióadók több reklámot tehetnek a műsorba bizonyos dalszám után, a kiadók nem kapnak több jogdíjat akkor sem, ha egy dal hosszabb, az előadók még több dalt tehetnek egy lemezre, és remélhetik, hogy több dal közül több lesz a sláger. A hallgatók pedig ehhez szoktak hozzá az elmúlt évtizedekben.

Az internet átrendezi a terepet

Úgy tűnik, hogy a digitális világ segít a hosszabb popdalokon is. Egyrészt az interneten elférnek, vagyis nem kell egy fizikai hanghordozó korlátaival foglalkozni. És mivel manapság emberek milliói streamelnek popdalokat – vagy hallják azokat a TikTokon –, a rádió már nem az egyetlen eszköz a zenészeknek, hogy a köztudatba robbanjanak. Viszont ha a slágerlistákat nézi az ember, ott az látszik, hogy rengeteg dal már a három percet sem éri el, két és fél perccel is lehet nagy pénzeket keresni, ahogyan ezt teszi Justin Bieber vagy Lil Nas X. Ennek az oka pedig az is lehet, hogy streaming szolgáltatók esetében az számít, hogy 30 másodpercet hallgasson valaki egy dalból. Vagyis minél több rövidebb dalt lehet egy lemezre pakolni, annál több lesz a lejátszás, és ezzel együtt a pénz.

Juhász Edina
Fotó: Cottonbro / pexels
Forrás: langolo.hu