Klaus Mann (1906-1949) hatodik regénye 1936-ban jelent meg Amszterdamban Mephisto – Roman einer Karriere (Mephisto – egy karrier regénye) címmel. A történet 1926 és 1936 között játszódik Németországban. A főhős, Hendrik Höfgen alakjának és pályafutásának mintájául az író egykori sógora, Gustaf Gründgens (1899-1963) színész, rendező, intendáns személye és felemelkedése szolgált.

A regény megfilmesítésének opciós jogával a nyugat-berlini producer, Manfred Durniok rendelkezett, ő hívta fel a magyar rendező figyelmét az irodalmi alapanyagara, amelynek nyomán a forgatókönyvet Dobai Péter és Szabó István írta. A 154 perces film operatőre Koltai Lajos volt. A főszerepet az osztrák Klaus Maria Brandauer, a bécsi Burgtheater tagja játszotta. Mellette kiváló magyar (pl. Bánsági Ildikó, Cserhalmi György, Andorai Péter) és nemzetközi színészek (pl. Rolf Hoppe, Krystyna Janda, Karin Boyd, Christine Harbort) alakították a főbb szerepeket.

A film magyar és nyugatnémet koprodukcióban, az Objektív Stúdió és Manfred Durniok Produktion Für Film und Fernsehen együttműködésében valósult meg. A forgatás 1980. július 23-án indult, és egészen november 30-ig tartott, olyan helyszíneken, mint Budapest, Nyugat- és Kelet-Berlin, Hamburg, valamint Párizs. A megfeszített tempójú utómunkálatokat követően a filmet 1981 májusában a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be óriási sikerrel. A zsűritől a legjobb forgatókönyv díját Szabó István és Dobai Péter kapta, a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetsége pedig FIPRESCI-díjjal jutalmazta az általuk legjobbnak tartott versenyfilmként a Mephistót. Magyarországon az 1981. október 8-án tartott bemutatót követően 800 ezer ember nézte meg a mozikban az alkotást.

1982. február 11-én jelentették be Los Angelesben a Legjobb idegennyelvű film jelöltjeit: Svájcból Markus Imhoof Das Boot ist voll (A csónak megtelt), Lengyelországból Andrzej Wajda Człowiek z żelaza (A vasember), Olaszországból Francesco Rosi Tre fratelli (Három fivér), Japánból Kôhei Oguri Doro no kawa és Magyarországról Szabó István Mephisto című alkotásait.

A díjkiosztót 1982. március 29-én tartották a Los Angeles-i Dorothy Chandler Pavilionban. A díjat az olasz színésznő, Ornella Muti és a Motion Picture Association of America (MPAA) elnöke, Jack Valenti (1921-2007) adták át. Az átvétel rendkívül emlékezetesre sikeredett, a színpadra siető rendező intett a szintén jelen lévő Klaus Maria Brandauernek, és a pódiumon örömükben olyan emlékezetes körtáncot adtak elő, amelyet hosszú éveken át újra és újra felidéztek a tévécsatornák.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A neves svéd rendező, Ingmar Bergman (1918-2007) így vélekedett arról, miből fakad a film átütő ereje: „Egyrészt abból, hogy az átdolgozás remekül sikerült, másrészt pedig jól érezhető mind a színész, mind a rendező szenvedélyes elkötelezettsége a művészet és a hatalom viszonya iránt.” Egy német kritikus úgy ítélte meg, hogy a Mephisto „…lenyűgöző, egyéni és nagyon látványos, a hatalom és a művészet témájával foglalkozó sok feldolgozás közül a legkomolyabb és messzemenően a legjobb”. Rex Reed New York-i kritikus szerint „Szabó István Höfgent a politikai önelégültség metaforájaként használja, olyan emberek szimbólumaként, akik annyira csak saját karrierjükkel és személyes sikerükkel törődnek, hogy bármit megtesznek az előrejutásért”.

Szabó István, Koltai Lajos és Klaus Maria Brandauer együttműködése révén örök érvényű film született. Gyertyán Ervin korabeli írásában így fogalmazott: „A Mephisto nem egyszerűen nemzetközi siker, de olyan film is, amely nélkül nem lehet megírni a film világtörténetét.”

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Marx József: Szabó István : filmek és sorsok; Somogyi Lia: Mephisto külföldön. In: Filmkultúra 1983 (24. évf. 6. szám. p. 69-75.); wikipedia

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.