A középkori Itáliában a gazdagság és a hatalom szimbólumaként építettek kőből egyre nagyobb és magasabb tornyokat, melyek egyszerre funkcionáltak lakásként és erődként. A többi olasz városban a háborúk, a földrengések, a tűzvészek és egyéb katasztrófák elpusztították az építészet e remekeit, vagy egyszerűen feláldozták őket az idők során bekövetkező településfejlesztések oltárán, San Gimignano 14 román kori toronyházának azonban sikerült túlélnie a történelem viharait. 1990 óta a történelmi óvárossal együtt az UNESCO világörökség részét képezik.

A 14. században, a város fénykorában a lakosság 72 lakótoronnyal büszkélkedhetett, melyek között akadt 70 m magas is. Az eredeti épületmodellt Pisából importálták, majd saját ízlésük szerint alakították őket. Sokba került a felépítésük, és nem volt könnyű dolguk a mesterembereknek a kivitelezés során. Még kényelmesnek sem voltak mondhatóak a szűk helyiségek és a kevés (és főleg kicsi) ablak miatt, a családok mégis presztízskérdést csináltak abból, hogy a tornyok minél magasabbak legyenek. A rivalizálásnak egy városi rendelet vetett véget, amely kimondta, hogy egyetlen épület sem lehet magasabb, mint a városháza. A leggazdagabb családok azonban megtalálták a módját, hogyan kerüljék ki a megszorítást: ikertornyokat építettek.

Ezekben az építményekben a falak nagyon vastagok voltak, amelyek télen melegen tartották, nyáron hűtötték a szobákat. A földszintet a legtöbbször műhely, bolt vagy más üzlethelyiség foglalta el, ezek felett helyezkedtek el a lakó- és tároló részek (szintenként egy), legfelül pedig a konyha, tűzvédelmi megfontolásból: ha tűz ütött ki, volt menekülőút. A bejárat általában az első emeleten kapott helyet, ahová létra segítségével lehetett feljutni. A lajtorját éjszakára felhúzták, hogy biztonságban legyenek. A XIII. századtól már nagyobb hangsúlyt kaptak a kényelmi és esztétikai szempontok: tágasabb helyiségek, nagyobb ablakok épültek, egyre inkább téglából. Később elkezdtek megjelenni a szomszédos épületek is, így jött létre egy egész komplexum (palota), melynek a torony része volt.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Sajnos a megmaradt 14 lakótoronyból csak egy, a legmagasabb, az 54 m-es Torre Grossa (új városháza) látogatható azoknak, akik hajlandók megmászni a 218 lépcsőt. A polgári büszkeség e szimbóluma 1300 és 1311 között épült, és a Piazza del Duomo téren áll. Őrtorony és harangtorony funkciót töltött be. Két méter vastag falai szabályos téglákba faragott kőből készültek. Egy boltíves átjárón nyugszik, és az összes többi San Gimignano-toronyhoz hasonlóan négyzet alakú alappal rendelkezik. A tetején van egy harangláb, amelyet egy függőíveken nyugvó mellvéd vesz körül.

Jobbra a Rognosa-torony, balra a Salvucci ikertornyok, középen a Chigi-torony

1239-ben épült a város legrégebbi magasba törő háza, a Rognosa-torony (régi városháza) vagy Óratorony. A jó állapotú épület ugyancsak a Dóm téren emelkedik, s csak 2 méterrel alacsonyabb a a Torre Grossánál. Kőből építették, egyetlen kis ablaka van, de a tetején kialakítottak egy világi haranglábat, melyet a vallási élettel nem kapcsolatos eseményeknél használtak. Később ez lett az óraharang.

A Salvucci ikertornyok a Piazza del Duomo mellett, a Piazza Delle Erben helyezkednek el. Impozáns megjelenésükkel jelezték a család befolyását. A 13. században épültek. Csak néhány téglalap alakú ablak van rajtuk, és a földszinten nagyon keskenyek az ajtónyílások. Eredetileg felülmúlta az akkori városháza 52 méteres magasságát, ezért vissza kellett belőle bontani.

A Chigi-torony is a Dóm tér középkori hangulatát erősíti. Bár nem túl magas, esztétikai szempontból kifogástalan, az egyik legszebb a városban. Az 1280-ban készült épület első három emeletét kőburkolat fedi, amelyen süllyesztett ívű lámpák nyílnak. Az elsőn van a lépcsőn megközelíthető portál, a másodikon pedig egy hosszúkás ívű, keskeny ablak. A felső rész téglaburkolatú, a két emeleten két egyforma egyvilágítós ablakkal. A legfelső szint ablaktalan. A fal külső részén látható pontpárkányok arra utalnak, hogy szintenként fából készült erkélyekkel növelték a ház alapterületét (ez volt a szokásos eljárás az ilyen jellegű épületek esetében).

A fennmaradt lakótornyok a város fénykorának emlékét őrzik, mikor San Gimignano fontos kereskedelmi központ volt. Mind-mind a középkori olasz építészet remekei, melyek hasonlóságuk ellenére egyedi különlegességekkel is bírnak. A San Gimignano kollégiumi templom harangtornya is eredetileg lakóépület volt, az Ardinghelli ikertornyok annyira különböznek egymástól, amennyire csak lehetséges, a Torre dei Becci az egyszerűség nagyszerű példája, a 28 méteres Campatelli torony a környezetbe illeszkedés csodája (ma múzeum), a Torre dei Cugnanesi az erődítés részeként jobban hasonlít egy katonai objektumra, mint lakóházra, a fehér mészkőből készült Ördögtorony dupla portállal rendelkezik, a Palazzo Pellari tornya kitűnik zsinóros díszítésével és tégla burkolatával. A Torre Ficherelli, a Pesciolini toronyház, valamint a Pettini torony is szemet gyönyörködtető, különleges építmények.

tmoni

Fotógaléria: San Gimignano tornyai

12 kép

 

Forrás: magyar és olasz Wikipédia, utazom.com, Hetedhétország, Firenze: Látnivalók és élmények, Toszkána mánia, World Heritage, Ipanema Travels, Associazione Pro Loco San Gimignano, Tuscany People 

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény
68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg