Karrierje során begyűjtött 44 Grammy-jelölést (ebből megkapott 18-at), eladott 75 millió lemezt, és a világ legjobb előadói között tartották számon. 112 dala került fel a slágerlistákra, és R&B műfajban 20 alkalommal landolt az első helyen. Ő volt az első nő, akit beválasztottak a Rock & Roll Hírességek Csarnokába (1987). 2005-ben bekerült az UK Music Hall of Fame-be, 2012-ben a Gospel Hírességek Csarnokába, 2020-ban pedig a National Women’s Fame Hall of Fame-be. Csillagot kapott a Hollywoodi hírességek sétányán, hangját Michigan állam természeti kincsének nyilvánították. Fellépett a londoni Royal Albert Hallban a királynő előtt, valamint Jimmy Carter (1924), Bill Clinton (1946) és Barack Obama (1961) beiktatásán – de visszautasította ugyanezt a felkérést Donald Trump (1946) esetében –, duettezett George Michaellel (1963-2016), az Eurythmics-szel (1980-1990, 1999-2005) és Elton Johnnal (1947), helyettesítette Luciano Pavarottit (1935-2007) a 40. Grammy-gálán, és elénekelte az amerikai himnuszt a Super Bowl XL-n. Dalai több mint száz filmben csendültek fel, és rengeteget tett az R&B, a soul és a fekete zene térnyeréséért.

Aretha Memphisben született, de kétéves korában Buffalóba, ötéves korában pedig Detroitba költöztek. Édesanyja énekes és zongorista volt, édesapja pedig prédikátor, így nem csoda, hogy már gyerekkorában gospelt énekelt a templomban, és csak 18 évesen fordult érdeklődése a világi zene felé. Addig is apja menedzselte az autodidakta módon tanult zenészt, minek eredményeképpen 14 éves korában meg is jelent első albuma, a Songs of Faith. Ezzel bekerült a zenei életbe, megismerkedett Sam Cooke-kal (1931-1964), a soul egyik úttörőjével, és 18 éves korában vele kezdett el dolgozni, miután New Yorkba költözött. 1961-ben adta ki első világi lemezét Aretha: With The Ray Bryant Combo címmel, amiről a Won’t Be Long már feljutott a slágerlistákra. Ez a zenei anyag még többféle műfajt tartalmazott: standardokat, vokális jazzt, bluest, doo-wopot és R&B-t. Ugyanebben az évben megszületett az első nemzetközi siker is, a Rock-a-Bye Your Baby with a Dixie Melody.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

1962-ben jelent meg a The Electrifying Aretha Franklin és a The Tender, the Moving, the Swinging Aretha Franklin. Ezután sorban jöttek az albumok, évente egy (Laughing on the Outside – 1963, Yeah!!! – 1965, Soul Sister – 1966), néha kettő (Unforgettable: A Tribute to Dinah Washington és Runninʼ Out of Fools – 1964), sőt 1967-ben három is (Take It Like You Give It, I Never Loved a Man the Way I Love You, Aretha Arrives). Még ebben az évben előrukkolt az énekesnő Otis Redding (1941-1967) soul/rhythm and blues énekes Respect című dalának feldolgozásával, amely egyik leghíresebb száma, valamint a polgárjogi küzdelem és a feminizmus egyik legfontosabb himnusza lett. 2021-ben a Rolling Stone magazin közzétette az 500 Greatest Songs of All Time c. listáját, amelyen ez a dal áll az első helyen. Az indoklásban az olvasható, hogy a sláger a rock & rollt, a gospelt és a bluest katalizálta, hogy megteremtse a soulzene modelljét.

1968-ban Franklin két újabb sikeres albummal jelentkezett (Lady Soul, Aretha Now), s ezeken szerepel legismertebb dalainak többsége. Sikersorozata 1973-ig tartott, minden, ami kikerült a keze alól, a listák élén landolt, vették a lemezeit, begyűjtötte a zenei díjakat. Ekkor született a Soul ’69 (1969), a Soft and Beautiful (1969), a This Girlʼs in Love with You (1970), a Spirit in the Dark (1970), valamint a Young, Gifted & Black (1972). Ebben az időszakban láttak napvilágot az olyan örökzöldek, mint a Spanish Harlem, a Rock Steady és a Day Dreaming.

A hetvenes években Los Angelesbe tette át székhelyét. Sajnos 1973-ban a Hey Now Hey (The Other Side of the Sky) c. albuma megbukott, karrierje hullámvölgybe került. Dalai még mindig megtalálhatóak voltak a toplistákon, de 1975-től már nem a csúcson. Továbbra is hozta az újabb és újabb zenei anyagokat évente, de igazi sikert csak a Something He Can Feel c. számmal tudott elérni. Kiadót váltott 1980-ban, így sikerült fokozatosan visszakerülnie az élvonalba. 1982-ben visszaköltözött Detroitba, hogy betegeskedő édesapja és testvérei mellett legyen. Továbbra is megjelentetett évente egy albumot (Aretha – 1980, Love All the Hurt Away – 1981, Jump to It – 1982, Get It Right – 1983), de ezekről csak egy-egy szám lett sikeres: a United Together, az I Canʼt Turn You Loose, a Hold On, Iʼm Cominʼ, valamint a George Bensonnal (1943), a tízszeres Grammy-díjas dzsesszgitárossal felvett duettje (Love All the Hurt Away).

1985-ben azonban az énekesnő előállt a Whoʼs Zoominʼ Who?-val, amely a pop, a rock és a dance keveréke volt. Ezzel megszerezte élete elő platina minősítését (több mint 1 millió eladott példány), és az 1986-os Aretha is majdnem ilyen eredményes volt. 1987-ben egy gospelalbum következett, a One Lord, One Faith, One Baptism, amit 1989-ben a Through the Storm követett. Ezután egy újabb hullámvölgy jött, hiszen a What You See is What You Sweat (1991) fogadtatása nem volt az igazi. Hét évig Aretha nem is adott ki új lemezt, csak egy-egy dallal jelentkezett, melyek felkerültek ugyan a toplistákra, de nem az élvonalba. Az 1998-as A Rose Is Still a Rose viszont aranylemez lett. 2003-ban jelentette meg a So Damn Happy-t, 2008-ban a This Christmas, Arethát, 2011-ben az Aretha: A Woman Falling Out Of Love-ot, 2014-ben pedig Aretha Franklin Sings the Great Diva Classics-ot. A teljes életmű 42 stúdióalbumot, egy filmzenei korongot (Sparkle, 1976), 8 koncertfelvételt és 60 válogatáslemezt tartalmaz.

Aretha Franklin vitathatatlanul a soul és az amerikai pop legnagyszerűbb előadói közé tartozik, aki rendkívül rugalmas, mezzoszoprán énekhangjával, interpretációs intelligenciájával, négy és fél oktávos hangterjedelmével és egyéni, érzelmektől átitatott előadásmódjával vívta ki magának a népszerűséget. A szakma is elismerte tehetségét, zongoratudását, méltatta feldolgozásainak egyediségét. 1968 és 1975 között nyolcszor nyerte el egymás után a Grammy-díjat a legjobb női R&B énekes kategóriában. Sokoldalú előadó volt, a gospel, a pop, a jazz és az R&B műfajokon belül, sőt, még azokon túl is egyaránt lenyűgöző. Igazi dívaként élt sztárallűrökkel, hatalmas egóval és nehéz természettel. Ehhez jött még mostoha sorsából adódó lelki bizonytalansága és mentális problémája. Nem volt könnyű vele élni, dolgozni, de ha megszólalt időtlen, mindig megújuló énekhangja, az mindent feledtetett. Képet fest egy dallal – mondták róla, s így is van, érezni is lehet, amiről énekel.

Élete nem volt túl könnyű. Két édestestvérén (Carolyn, Erma) kívül szüleinek voltak más kapcsolatokból származó gyermekei, és Aretha 6 éves korában el is váltak az apa állandó hűtlenkedései miatt. Az énekesnő apjával maradt, de tartotta a kapcsolatot édesanyjával egészen korai haláláig, ami 9 éves korában következett be. Franklinnek már 13 évesen megszületett első gyermeke, Clarence (1955) egy volt iskolatársától, és 15 évesen a második (Edward, 1957). Mindketten édesanyjuk nevét viselik, és nevelésükben a nagymamája, Rachel és testvére, Erma segített, hogy ne kelljen lemondania karrierjéről. 1961-ben apja kifogásai ellenére feleségül ment Ted White-hoz. Ebből a kapcsolatból született harmadik fia, Ted White Jr., avagy Teddy Richards 1964-ben, akiből zenész lett, s édesanyja zenekarának tagjaként fellépett vele a koncerteken. A veszekedésekkel, sőt verésekkel tarkított házasság 1969-ben ért véget. Aretha legfiatalabb gyermeke, Kecalf Cunningham 1970-ben jött világra, apja az énekesnő menedzsere volt. 1978-ban Franklin hozzáment Glynn Turman (1947) színészhez. Ebből a kapcsolatból nem lett közös gyermek, de 3 mostohagyerekkel gyarapodott a soul királynőjének családja. Sajnos ez a házasság sem tartott túl sokáig, 1984-ben elváltak, és Aretha többször nem ment férjhez, bár új párjával, Willie Wilkersonnal többször is eljegyezték egymást. 2010-től egészségügyi problémákkal küszködött (amihez hozzájárultak alkoholproblémái is), több fellépését is le kellett mondania, 2017-től pedig többé nem lépett színpadra. 2018. augusztus 16-án, 76 évesen hunyt el, halálát hasnyálmirigyrák okozta.

Zenei tehetsége és kiválósága mellett az amerikai polgárjogi mozgalmak egyik kulcsfontosságú személyének is tartották. Munkásságáért tiszteletbeli diplomát kapott a Harvardtól és tiszteletbeli doktorátust a Princetontól, a Yale-től és több más egyetemtől. A rengeteg díj mellett, melyet pályafutása során besöpört, még egy kisbolygót (249516 Aretha), valamint egy utcát (Detroit – Aretha Franklin Way) is elneveztek róla. Életéből film készült Respect címmel Liesl Tommy rendezésében, Jennifer Hudson (1981) főszereplésével.

tmoni

Forrás: angol és magyar Wikipédia, Twice, Femcafe.hu, Index, Houston Symphony, Britannica, Origo, Runnels Country Register, Biography, IGN Hungary, Vanityfair, BBC, Detroit Free Press, Academy of Achievement, Recording Acamedy Grammy Awards

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók a következő linkeken találhatók a feltöltők megnevezéseivel: 1. videó; 2. videó; 3. videó; 4. videó; 5. videó; 6. videó; 7. videó.