Valló István Kolozsváron született, középiskolai és jogakadémiai tanulmányait Egerben végezte. Apja révén került Győrbe 1912-ben. Tanulmányai befejezését megelőzően újságíró volt, a Győri Hírlap munkatársa. Ezen tapasztalatai egész életét meghatározták, az ekkor kiépített kapcsolatai hozzájárultak későbbi politikusi, kultúraszervezői tevékenységéhez. Diplomája megszerzését követően, 1915 augusztusában a város szolgálatába lépett. Első munkahelye a főjegyzői hivatal lett, majd az első világháború éveiben fontos szerepet játszó „Segítő Irodába” került. Ebben az időszakban szervezték meg a szociálpolitikai ügyosztályt, majd a lakáshivatalt. Valló István utóbbinak helyettes hivatalvezetője lett.

A város szolgálatában töltött első háborús évek a következő másfél évtizedet meghatározó pályára állították a fiatal tisztviselőt: az 1920-as évek folyamán szociálpolitikával foglalkozott. A népjóléti hivatal munkatársaként dolgozott, aminek hatáskörébe „az összes rokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák, hadisegélyesek, továbbá napközi otthonok, gyermekmenhelyek és a városi szegények ügyei” tartoztak. Adatgyűjtéseket végzett például a csecsemő- és gyermekhalandóság, a munkanélküliség és a szegénység tárgykörében, illetve összehasonlító elemzéseket készített más városok szociálpolitikai tevékenységével kapcsolatban. Tapasztalatait rendszeresen megosztotta helyi és országos fórumokon. Az évek alatt kialakult azon határozott felfogása, miszerint egy városnak történelmi küldetése gondoskodni a szegényeiről. Ez a gondolat jelenik meg például 1930-ban kiadott munkájában, melyet az 1831-es győri kolerajárványról írt. De precíz elemzői szemléletét, adatokon alapuló tudományos megközelítését lehet tanulmányozni a több ízben kiadott Győr élete számokban... címet viselő munkáiból.

Mai szemmel talán meglepőnek tűnhet, hogy a népjóléti hivatal tárgykörébe tartozott a közművelődés ügye, sőt 1922-től a sport és az egészségügy is. 1934-től az általa beterjesztett közművelődési program jegyében létesült pénzügyi és kulturális osztály vezetője lett. (Néhány hónap múlva a pénzügyi ügykörök elkerültek tőle.) A közművelődés ügye pályakezdő kora óta fontos volt számára. Részt vett a Győri Szemle alapításában Bedy Vincével és Gálos Rezsővel, annak felelős szerkesztője volt 1930. február 15. és 1937 januárja között. 1930-tól tagja a Kisfaludy Irodalmi Körnek, 1934-től mint főtitkár, 1938-ban pedig mint társelnök. Kultúraszervezőként is figyelemmel kísérte más városok művelődési és kulturális életét, termékeny kapcsolatokat alakított ki.

1934-ben kirajzolódott közművelődési, kulturális programja, javaslatait a sajtóban több részletben ismertette. Átfogóan szemlélte a kultúra kérdését, egyaránt megjelent nála a tudományos kutatás, a művelődés és az idegenforgalom megközelítése is. Helyismereti kutatómunkára buzdította a korszak történészeit, irodalomtörténészeit, természettudósait, néprajzosait. Végső célként pedig egy majdani városmonográfia kiadását jelölte meg, amelynek előtanulmányaihoz fórumot biztosított a Győri Szemle hasábjain.

Sikerre vitte, hogy a város kulturális életének centrumaként felépüljön a kultúrház, amit 1935-ben nyitottak meg. Elképzelése szerint itt kapott volna helyet a múzeum, a színház, a mozi, a levéltár és a könyvtár is. Az ekkor átadott épület ennél szűkebb spektrumot fogott át, például a levéltár, könyvtár és a városi múzeum sem költözött ide. A győriek régi vágya ugyanakkor, miszerint állandó színtársulat működjön a városban, teljesült. Valló István kiemelt figyelmet fordított a korszakban mindinkább megerősödő idegenforgalomra, és ehhez kapcsolódóan a műemlékvédelem ügyére. 1930-ban ő szerkesztette és részben ő is írta az első, teljes körű győri útikalauzt Győr ismertetése és tájékoztatója címmel. Ebben a város műemlékeinek szakszerű bemutatása is helyet kapott.

Valló Istvánt 1940-ben nevezték ki helyettes polgármesternek. 1945 nyarán nyugdíjazták, 1946-ban viszont nyugdíját is megvonták. A kényszerűség lehetőségeket is tartogatott számára, három évtizedes városi politika után ugyanis immár a tudományos pályára tudott koncentrálni. Családjával Budapestre költözött, ahol először az Eötvös Kollégium könyvtárának rendezésében vett részt, majd 1950-ben a Budapesti Műszaki Egyetem városgazdasági tanszékén kapott állást, ahol városgazdálkodási és várospolitikai kutatásokat végzett. 1956-ban jelent meg a győri helytörténet számára máig meghatározó munkája, a Győr városépítéstörténete, amit Borbíró Virgillel közösen jegyzett.

Valló István 1964-ben, Budapesten hunyt el. A győri köztemető díszsírhelyén nyugszik.

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom:
Grábics Frigyes: Valló István (1892-1964). In. Győri Tanulmányok 10. Győr, 1989. 175-197.
Győri Életrajzi Lexikon szerk.: Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, 2003.
Laczó Balázs: Valló Istvánra emlékeztek utódai és tisztelői Győrött. In.: Kisalföld 57. évfolyam, 70. szám. 2002. 03.25. 2.

Képek forrásai:
1. kép: Valló István arcképe az 1940-es évkben. (Képes Sport 6. évfolyam, 8. szám. 1944. február 22.)
2. kép: Valló István az önálló győri színtársulat tagjai között. (Színházi Magazin 5. évfolyam, 47. szám. 1942. november 11-17. 16.)
3. kép: Valló István pályakezdőként egyfelvonásos színdarabot is írt. Rövid leírás 1914-ből. (Színházi Élet és Mozi. 3. évfolyam, 15. szám. 1914. április 12-19. 49.)