Harriet Beecher Stowe 1811. június 14-én született. Édesapja, férje és fiútestvérei református lelkészek voltak, ő maga is nagyon vallásos nevelést kapott. Tanítónői oklevelet szerzett, majd a korabeli nők megszokott életét élte: vezette a háztartást és hét év alatt öt gyereket szült. A nehéz hétköznapokban a kikapcsolódást az írás jelentette számára, első novelláskötete 1843-ban jelent meg. Barátainak sokszor mondogatta: „Ha egy könyvön a nevemet látjátok, biztosak lehettek benne, hogy csakis a pénzért csinálom.” Hamarosan meg is tehette, hogy cselédet alkalmazzon, így már napi három órát szentelhetett az írásnak.

Cincinnatiban, a déli rabszolgatartó államok közelében szinte mindennap látta, hogyan menekülnek észak felé a rabszolgaságból megszökött feketék. Az Amerikai Egyesült Államok 1776-os megalakulása óta a néger rabszolgaság volt az ország legnagyobb gondja és a konfliktusok legfőbb forrása. A későbbi polgárháború éppen emiatt tört ki.

1850-ben a kongresszus elfogadta az ún. „Szökött rabszolga törvényt”, amely gyakorlatilag megtiltotta az amerikai állampolgároknak, hogy szökevény rabszolgákon segítsenek. Stowe-éknál addig többször előfordult, hogy átmenetileg otthont adtak néhányuknak, de szeptembertől ez már törvényszegésnek minősült. Harriet már 1850 márciusában írni akart a rabszolgaság problematikájáról, a törvény megadta neki a lökést ehhez. Majd a kongresszus olyan törvényt is hozott, hogy az északi államok polgárainak el kell fogniuk és vissza kell adniuk a szökött rabszolgákat, aki pedig nem így cselekszik, azt börtön várja.

Mindezek hatására elhatározta, olyan regényt ír, amely élénken szól a rabszolgaság szörnyű voltáról. 1851 áprilisában fejezte be az első fejezetet, és elküldte a washingtoni National Era című lapnak. Az írás felkeltette az újság figyelmét, felajánlották neki, hogy folytatásokban közlik. Már az első részek nagy feltűnést keltettek, a szerkesztőséget elárasztották az olvasói levelek. A lap iránti érdeklődés is nőtt. A regény 1852. március 20-án könyv alakban is megjelent, 100 ezer példányban, Harriet Beecher Stowe pedig szinte azonnal híresség lett. Az első három hét alatt húszezer, három hónap alatt hetvenötezer, a kiadás első évében 305 ezer példány kelt el a könyvből. Lefordították az összes nagy nyelvre, és a Biblia után a második legtöbb példányban eladott művé vált.

A regény fontos ihletője a „fekete” Josiah Henson, egykori szökött rabszolga 1849-ben publikált emlékirata volt, aki Maryland államban egy dohányültetvényen élt és dolgozott. Tamás bátya alakjában Stowe minden rabszolgának emléket állított. Az amerikai polgárháború idején felkereste Washingtont, ahol a fia szolgált katonaként. Ott találkozott Abraham Lincoln elnökkel is, aki a legenda szerint így fordult hozzá: „Tehát ez a kis hölgy csinálta ezt a nagy háborút.”

A regényben az írónő hosszan taglalja a rabszolgaság intézményének jogtalanságát, hitet tesz a szabadság mint alapvető emberi jog és a keresztény emberszeretet mellett. A művet persze sok támadás is érte, ezekre válaszul Harriet 1853-ban megírta a Kulcs Tamás bátyja kunyhójához című könyvét, amelyben a rabszolgaság kritikáját alátámasztó dokumentumokat tett közzé. Európai körútra indult, amelynek során – különösen Angliában – nagy ünneplésben részesítették.

Harriet Beecher Stowe regényein kívül társadalmi kérdésekről szóló esszéket is publikált, megjelent egy vallásos témájú versesfüzete is, élete utolsó éveiben pedig felolvasóesteket tartott. Hartfordi otthonában hunyt el 1896. július 1-jén. A massachusettsi Andoverben helyezték örök nyugalomra, a Phillips Akadémia történelmi temetőjében. Cincinnatiben a mai napig őrzik az emlékét, édesapja házában múzeum működik, amely az írónő mellett a Földalatti Vasút mozgalomról és az afroamerikaiak történelméről is őriz fontos dokumentumokat. Maine államban, Brunswickben szintén áll egy ház, amely Harriethez kötődik: itt írta 1850 és 1852 között a Tamás bátya kunyhóját.

A regényből színpadi változat, sőt számos film is készült. Az első magyar nyelvű színpadi változatot 1853 márciusában Győrben mutatták be, az átdolgozást „Benedek színész” készítette.

Nagy Mária

Forrás: hu.wikipedia.org, helsinki.hu, cultura.hu, olvasoterem.com

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.