Valcum, az itáliai utat védő és raktárul is szolgáló erőd jól állta a népvándorlás hullámait, csak egy avar belháború pusztította el 630 körül. A néhány kilométerre lévő Keszthelyt csupán 1247-ben említik először az oklevelek mint a veszprémi káptalan birtokát. Amire aztán 1291-ben a Marczali família tette rá a kezét, tőlük vette vissza a települést Károly Róbert. És meg is maradt királyi tulajdonban, míg Nagy Lajos, a lovagkirály legfőbb emberének, a horvát báni, erdélyi vajdai és nádori tisztséget is betöltő Lackfi Istvánnak nem adja. Ő lesz az, aki letelepíti a ferenceseket, gótikus templomot és klastromot is épít nekik az 1370-es évektől. Fia, Lackfi II. István aztán Nápolyi László mellé áll Zsigmond ellenében, ezért Garai Miklós és Chillei Hermann Körösön hitszegő módon lemészárolja 1397. február 22-én. Ő már a ferencesek templomában van eltemetve, sírkövét ma is tanulmányozhatjuk.

A keszthelyi ferences templom tornya neogótikus, 1878-ban épült (Kuny Domokos Múzeum CC BY)

Zsigmond jóvoltából aztán 1403-ban mezőváros lesz Keszthely, amit a gersei Pethő család birtokol részben ekkoriban. Ellenfeleik, a Marczaliak 1444-ben rá is törnek a városra, és a Pethők udvarháza mellett a ferenceseket is kirabolják. Aztán a Pethők emberei Tapolcán beérik a rablókat, azt meg az ott élők sínylik meg. Végül 1548-ban a török is megérkezik, a ferencesek pedig elmenekülnek. Így két év szorgos munkájával végvár lesz a templomból és a kolostorból, ahol 50 lovas és 100 gyalogos állomásozik. A kapitány a tulajdonos, Pethő János lesz, de a szomszédos várak, Tátika és Rezi is a Pethők kezén vannak. 1582-ben Pethő Kristóf Majthényi László pápai kapitánnyal együtt fosztja ki az erre zsákmányával elvonuló koppányi törököt, ezért aztán Ali koppányi bég elfoglalja Tátikát, de Keszthelyen csak a palánkon belüli épületeket (hóstát) tudja felgyújtani. Kristófot aztán 1596-ban csúnyán megsebzi Naszuf szigetvári bég, majd Kanizsa eleste után, 1600-ban Bolondváron végez vele a török.

A szentély és a rendház a vár része volt (Kuny Domokos Múzeum CC BY)

Utána Osztopáni Perneszi György lesz a keszthelyi kapitány, aki 1602-ben a vár alatt kétszer is együtt mulatozik Zeffer bolondvári agával. De ezt már egy német pattantyús nem viseli el, és egy tarackból belelő a vigadalomba. Verés és börtön a jutalma, Perneszi pedig 1605-ben Bocskai mellé áll, Keszthelyt három év múlva úgy kell visszaostromolnia az ide küldött új kapitánynak, Bakács Sándornak. Aki ráadásul Pethő Kristóf lányának a kezét is elnyeri. És átépítés is indul, a déli oldalt erősítik meg, egy 1620-as jelentésben viszont azt írják, hogy már 11 éve nem érkezett meg a hópénz Keszthelyre. Így aztán a katonák itt is szökdösnek, portyáznak, fosztogatnak, mert valamit enniük kell. 1650 februárjában Bakács ezért a környékbeli törököket támadja, azok pedig bosszúból megint csak felgyújtják a „hóstátot”. 1664-ben aztán a szentgotthárdi vereségből visszavonuló török ostromolja hiába, 1683-ban Thököly kurucainak az összes északi parti várral együtt megnyitja kapuit. 1690-ben már Kanizsa sem a töröké, ezért Keszthelyen 1701-ben 26 lovas és 87 gyalogos szolgál csak. 1705-ben aztán Bottyán János kurucai használják raktárnak, a brigadéros pedig Hévízen gyógyítgatja még 1707-ben és 1708-ban is a köszvényét.

A végvár egy rendezvény hirdetményén (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Aztán lejár a kurucok ideje is, 1720-ban pedig visszatérnek a ferencesek, akik egy épületszárnyat találnak csak itt fedetten. A Pethő-örökösöktől pedig a Festeticsek vásárolják meg a birtokokat, új időszámítás kezdődik Keszthelyen.

Címlapkép: Linómetszet az elképzelt végvárról (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu