Művei között megtalálhatók szellemtörténetek és a gótikus irodalomhoz sorolható írások is. Edgar Allan Poe Hawthorne nagy kritikusa volt, mégis elismerte tehetségét, Herman Melville pedig neki ajánlotta Moby Dick című regényét.

Nathaniel Hawthorne Salemben született 1804. július 4-én, puritánok leszármazottjaként. John Hathorne nevű őse a salemi boszorkányperek egyik bírája volt. 1692-ben fiatal lányok több embert is megvádoltak azzal, hogy megátkozták őket és rontást tettek rájuk. A vádaskodás hamarosan túlnőtt Salemen, elterjedt a közeli településeken, sőt elérte a környék legnagyobb városát, Bostont is. Nyolcvan ember került börtönbe boszorkányság vádjával, a perek következményeként pedig húsz elítéltet ki is végeztek. Az ügynek végül a kormányzó vetett véget, válaszul a környékbeli lelkészek levelére, melyben arról írtak, hogy inkább engedjenek el boszorkányokat, mint hogy ártatlanok haljanak meg. Az eset következtében csökkent a puritánok politikai befolyása. Hawthorne a kegyetlen őstől való elhatárolódás miatt egészítette ki nevét a „w” betűvel.

A skarlát betű Új-Angliában, Bostonban játszódik, puritán közegben, első generációs bevándorlók körében. Ez volt az első, nagy példányszámban nyomtatott regény, már a kiadás hetében több mint kétezerötszáz könyv kelt el belőle, azonnal „bestseller” lett. Hawthorne a kötet elején, A vámház című bevezetésben leírja, hogy a salemi vámházban – ahol akkoriban tisztviselőként dolgozott – bukkant rá Jonathan Pue egykori vámfelügyelő hagyatékára, benne egy „A” betűt formázó piros szövetdarabra és Hester Prynne történetére, melyet az írói szabadsággal élve formált regénnyé.

Hester Prynne házasságtörő asszony volt, aki a börtönben hozta világra gyermekét, Pearlt (Gyöngyöt). A bírói ítélet szerint örökké a ruháján kellett, hogy viselje az „Adultery”, a házasságtörés „A” betűjét. Hester a börtönben elkészítette a skarlátvörös betűt, de a szégyenbélyeget tehetségével arannyal hímzett ékszerré varázsolta. „A fantasztikus öltéskombinációk különleges szépsége és gazdagsága azt a benyomást keltette, hogy kizárólag a toalett díszítését szolgálják...”

A regény szövege kevés párbeszédet tartalmaz, a lélek belső harcait, a szereplők gondolatait festi le elsősorban. Nathaniel Hawthorne finom iróniával, helyenként cinizmussal ír, műve társadalomkritikát is tartalmaz. Hester és gyermeke mellett a regény két fontos szereplője Roger Chillingworth orvos és Arthur Dimmesdale lelkész. Hestert és Gyöngyöt gyengéden, együttérzéssel jeleníti meg az író, a férfi főhősökkel kapcsolatos állásfoglalását sem titkolja, de esetükben szánalmát és ellenérzését is kimutatja.

A város puritán lakóinak életmódját összehasonlítja a sokkal szabadabb, őszintébb, vidámabb angliai életmóddal, melyet maguk mögött hagytak az Új-Angliában letelepedők, és szól saját koráról is. „Közvetlen leszármazottaik, a korai kivándorlókat követő generációk a puritanizmus legsötétebb színeit képviselték, ami hosszú ideig lemoshatatlanul rányomta bélyegét a nemzet egész arculatára. Ezért kell most újra megtanulnunk a rég elfeledett vidámság művészetét.”

Apró utalásokkal jelzi a boszorkányperek előszelét, megemlítve, hogy a város lakói közül kit ítélnek el később boszorkányság miatt. Hester Prynne is magára vonhatná a boszorkányság vádját, bűnével, szépségével, melyet egyszerű ruháival rejteget és különleges hímző-varró, illetve ápolói tudásával. A lányát – aki a bűn, de egyben a szabadság jelképe is – ugyanolyan különleges egyedi ruhákba öltözteti, mint ahogy az „A” betűt megszépítette. Hester hallgatásával védi gyermeke apját, így a történet kezdetén róla semmit nem tud az olvasó, ahogy a megcsalt férjről sem. A szerző nem menti fel Hestert, az asszony sokszorosan bűnhődik mindenki miatt, akire tette kihat.

A családon kívül született Gyöngy szabadságvágyával, kezelhetetlenségével, angyali-ördögi kettősségével nehezíti meg édesanyja életét, aki önfeláldozóan gondoskodik róla. „A patakban a gyönyörűséges tükörkép összeráncolt homloka, kinyújtott mutatóujja, erélyes kézmozdulata mintegy nyomatékosította a kislány forrongó dühét.” Ám míg Hester, Gyöngy nyilvánvaló létezése okán nyíltan vezekel (jótékonykodik a nála is szegényebbek között, és ápolónőként segíti a betegeket), bűntársa rejtőzködik.

Hiába titkolja Hester a gyermek apjának kilétét, bűn nem maradhat büntetés nélkül. A férfi nem áll az asszony mellé, nem fedi fel magát, de közben őrlődik, szenved. A megcsalt férjet pedig megbocsátásra képtelenül egyetlen cél, a bosszú hajtja. A történet végkifejletében Hester és Pearl békére lelnek, idővel új életet kezdenek, illetve a két férfi sorsa is beteljesedik.

A regényből több filmváltozat is készült: 1926-ban Lilian Gish és Lars Hanson, 1995-ben pedig Demi Moore és Gary Oldman főszereplésével; az 1979-es minisorozatban Meg Foster alakította Hester Prynne-t és John Heard Arthur Dimmesdale-t.

Bogár Erika

Forrás: Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű, Helikon Zsebkönyvek, Helikon Kiadó, 2016.; wikipédia; americanliterature.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.