A második feleség

Szilvási Krisztián filmajánlója

a-masodik-feleseg-film-plakat

Nyugati kultúránk, vagyis inkább szemléletünk rettentő idegen módon tekint a többnejűség intézményére, holott még csak nagyon messze sem kell mennünk, ha e tárgyban törvényes keretek közé szánjuk magunkat, valamint a jobbunkon és balunkon belénk karolt nőket.

Csupán Törökországig, ahol tőlünk eltérően a férfiaknak lehet második feleségük is. Nem egymás után, hanem egyszerre. Ám amint Tolsztoj mondása tartja: „...minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan”. Gyakorlatilag ez az alaptézise a nagyfilmek terén debütáns kurd-osztrák rendező Umut Dag 2012-ben készült, A második feleség című mozijának, amely érzékeny pillanatokon, individuális jeleneteken és erősen nődomináns játékon keresztül enged bepillantást ebbe a számunkra idegen (és a konvenciók mentén erkölcstelen) világba. A helyenként perverz egyszerűséggel felépített dráma a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Panoráma szekciójának nyitófilmje volt, ahol végül a Közönségdíjra való jelöléssel távozott, hogy aztán Leccéből és Salernóból elhozza a Közönség- és Zsűridíjat.

A Kuma története szerint egy Bécsbe emigrált török család fia szülőhazájában megházasodik, majd miután az ifjú pár Ausztriába utazik, hamarosan kiderül, hogy a férfi valójában korosodó apja számára hozta második feleségnek a fiatal lányt. Mindezt ráadásul anyja, az első feleség beleegyezésével, aki halálos beteg, s nemcsak férje számára akarta pótléknak az új nejt, de második anyaként is számít rá gyerekei felnevelésében. Mindezt persze nem könnyen veszik tudomásul a már Ausztriában született, európai értékrend szerint szocializálódott gyerekek, de éppen az ifjú feleség az, aki mintha beletörődött volna a sorsába és új életébe. A keleti és nyugati kulturális hagyományok és szokásjogok ütközése azonban később újabb konfliktusokat szül, a német nyelvet nem beszélő fiatal feleség pedig egy nap elkezd férfiakkal ismerkedni.

A film második fele az osztrák hagyományokhoz hűen szélesre tárja a kérdések és kétségek ajtaját, majd miután minden mazochizmus, önfeláldozás, rosszhiszeműség és feszültség a néző képébe robban, megtörténik a régi török értékekkel való végső leszámolás. A játékidő alatt a kamerakezelés és egyéb filmes hatások szerencsésen elkerülik a modorosság csapdáit, a „jelmezek” remekül közvetítik a két kultúra közötti különbséget, Iva Zabkar zenéje pedig elegánsan támogatja a látottakat. Umut Dag történetmesélésének időbeli ugrásai biztosítják, hogy A második feleség véletlenül sem süllyed szappanoperaszerű cselekménybe, sőt mi több, erős figyelemfelkeltő jellege révén bizton számíthat a közönség érdeklődésére. Lássuk hát mi is, mi szól a dupla feleségmodell ellen (vagy éppen mellett)!

Szilvási Krisztián

2022.03.15